Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos cs kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG, Felelős szerkesztő : Bit. KEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Kovács István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: iS kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Fatalizmus. Gedeon. — Vezérezikk : Székfoglaló beszéd. Benedek Sándor. — A nagygerezsdi egyezségről. Révész Kálmán. Iskolaügy: Anagykőrösi tanítóképző intézet új épülete. P. D. — Tárcza: Bod Péter és munkái. V. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld; A falusi pap egyháztársadalmi munkája. I. Szabó Miklós. — Csendes jegyzetek. Csányi Sándor. — Szocziális ügyek. Kálvinista. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések, Az Élet Könyvéből. Fatalizmus. „Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit." Ap. Csel. 15.l

s

. Most, a mikor Keleten csak nemzeteknek nagy leszámolása van, a mikor az évszázados zsarnokság bukik csak el s éri utől őt is az örökkévaló igazságszolgáltatás örökkévaló ereje, megrendül a világ a kereszt és a félhold közötti harcz emlegetésétől s Krisztus követőinek szomorú jelvényét újra embergyilkoló fegyverek szolgálatába állítják. És nekünk fáj látni, hogy ismét Krisztus nevében ömlik a vér, s pusztul el annyi élet. Mert ha a félholdnak fegyver is volt a térítő eszköze mindig, más ideálokat szolgált a kereszt. S ha a bűn, kapzsiság, a hatalmi szomj s a világ minden gonoszsága jelvényül használta is fel azt századok óta, élt és megmaradt a lelkek mélyén továbbra is az örök ideál: nem fegyverek erőszakos hatalmával, nem pénzzel, nem zsarnoki módon, még csak nem is a tudomány, sem a művészetek segítségével, hanem tisztán szellemi erőkkel a hit és szeretet legnemesebb és legellenállhatatlanabb fegyvereivel, a Lélek segítségével nyerni meg a lelkeket a Krisztus számára. S a mikor most így, mint keresztyének, feledve a kereszt és félhold óriási harczát, mint magyarok, az évszázados szenvedéseket, végigtekintünk Allah hű és engedelmes fiainak pusztuló seregei fölött, a lerongyolódott, testileg, lelkileg összetört tömeg szemében a theológus előtt egy gondolat halvány, lemondó fénye reszket: vAllah akarta, hogy gyávák legyünk, mert ha Allah nem akarná, nem volnánk azok." Ez az izlam sorsának, a mozlim hívő vigasztalan sivár lelkiállapotának hű képe. Ez a fatalizmus, a maga minden magasabb rendű lelki életet megbénító, végeredményében teljes passzivitásba hajtó, rabszolgailag, vakon engedelmeskedő szárnyaszegett felfogása. Mert az izlám fatalizmusa csak egyféle Istent ismer, azt, a ki olyan, mint egy korlátlan keleti kényúr, lényege csupa vak szeszély, puszta önkény. Csak parancsolni tud, de szeretni nem. Ennek az Úrnak csak engedelmeskedni lehet, mert szeretni őt nem lehet. Micsoda más a mi Atyánk, a Jézus Krisztusnak Atyja, a ki a mennyekben van ! Igaz, a mi hitünk szerint is minden az ő akarata és rendelése szerint történik, de a mi engedelmességünk a szerető gyermek öntudatos, odaadó engedelmessége. Nem kényszer, nem passzív, remegő és vak alázatosságban leboruló engedelmesség, hanem önkéntes, belső lelki ösztönből való, olyan, a melynek tiszta szeretet a hajtó ereje és szabadságot adó legbelsőbb lényege. Ezért nem lehet a predestinácziót is a fatalizmussal egynek venni és azonosítani, mint sok kálvinista is képzeli. Mert bár igaz ugyan, hogy mind a kettő tanítja azt, hogy abszolút véletlen nincs a világban s minden az Isten akarata szerint megy végbe, de nem is az Isten munkája itt a lényeg, hanem az, hogy mi hogyan gondolkozunk az Istenről, az ő akaratáról és milyen lélekkel engedelmeskedünk annak? Mert hinni az isteni gondviselésben, de azt úgy képzelni, hogy nekünk csak ölbetett kézzel szabad nézni a világ folyását s a szent háború tüzén kívül minden aktivitást elölni a lelkünkben — ez fatalizmus. De hinni az isteni gondviselésben, azonban épen ezért hinni abban is, hogy mi, mint az Isten legtökéletesebb teremtményei, egyenesen hivatva vagyunk arra, hogy ennek a gondviselésnek eszközei, tehát mintegy az „Isten munkatársai" legyünk, keresni mindenütt és mindenben az Isten akaratát, hinni a jó diadalában, de küzdeni is érte és a gonosz ellen, hinni azt, hogy mindnyájunknak határozott rendeltetésünk van ezen a világon tehát küzdeni az Isten akaratának az egész világon való érvényesüléséért, az örök Isten dicsőségéért, — ez már predestináczió! A fatalizmus megbénít, gyengévé, közönyössé,passzivvá tesz; az igazi, a tiszta evangéliumi predestináczióban való hit ellenben fölemel, erőssé, elszánttá teszi a lelket, mert szakadatlan, örök munkára, örök aktivitásra hajt. S ha valaki a kálvinizmust apredestináczióba vetett hite miatt fatalizmussal vádolná, azzal szemben elég rámutatni arra az évszázados határtalan aktivitásra, a mellyel ez a mi „ fatalizmus "-unk rávetette magát az emberi és társadalmi élet minden területére s a legteljesebb diadalra épen ő vitte a keresztyénséget. Ennek a hatalmas aktivitásnak pedig egy titkos hajtó ereje volt: a predestináczió tiszta, bibliai alapon álló tanítása és alkalmazása az életre. Mert a predestináczió és fatalizmus olyan viszony-