Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

ban állanak egymáshoz, mint az igaz és a hamis gyöngy, az eredeti képmás és a torzkép. A fatalizmus a predestináczió torzalakja. Ezért teszi tönkre az emberi lelket. Do miután Isten igazi akaratát, a világ igazi czélját, a mi igazi rendeltetésünket egyedül a Jézus Krisztus által ismerhetjük meg, ezért a bibliára felépített predestináczió gondolata a legnagyobb megkötöttség mellett is a legnagyobb szabadságot biztosítja nekünk épen az által, hogy az emberi lélek legmagasabb rendű erőit szabadítja fel s küldi el az Isten dicsőségeért való szent szolgálatra, de munkára és küzdelemre is. Gedeon. Székfoglaló beszéd.* Hálás szívvel köszönöm azokat a szívélyes és kitüntető szavakat, melyekkel a nagyméltóságú és főtiszteletű elnökség főjegyzői állásomba beiktatni s egyházam szolgálatában kifejtett csekély munkásságomat, méltatni kegyeskedett. Ez a munkásság nem régi keletű. Fiatalságomnak és férfikoromnak legszebb éveit az életpályán való érvényesülés jogáért folytatott nehéz küzdelem foglalta le s életemnek már hanyatló korszakában juthattam abba a helyzetbe, hogy az egyházi közigazgatás fontosabb poziczióiban is ^teljesíthetem szívem szerinti kötelességemet. Mélyen átérzem, hogy egyházi közéleti tevékenységemnek sem időtartama, sem belső értéke nem állhat arányban azzal a kiváló bizalommal, mellyel a főtiszteletű egyházkerület engem a főjegyzői állásba emelni kegyes volt. Azt is tudván tudom, hogy nem lehetek méltó utódja dr. Vécsey Tamásnak, a kinek köztevékenységét a magyar történet fényes lapjai őrzik s a ki egyházkerületi főjegyzői állásában is kitűnő és ritka egyéni tulajdonságokat érvényesített: az abszolút tudás méltóságteljes nyugalmát s az öntudatlan szívjóság szelidségét. Ennek daczára ez ünnepélyes, de nehéz pillanatban szívemben nincs aggodalom, mert adva látom bizalmam előfeltételeit. Bízom a főtiszteletű egj'házkerületi közgyűlés elnéző jóindulatában. Bízom az egyházkerületi tudós jegyzői kar szakavatott munkásságában és kollégiális érzésében. Bízom a magam akaraterejében, mely küzdelmes életemnek hű társa volt. S bízom főképen az Isten jóságában, mely megengedte nekem, hogy a szürkeség homályából kibontakozva, különböző őrálló helyeken szolgálhatom kartársaim szocziális érdekeit, a kultúra nagy feladatát, a székesfőváros municzipális közéletét s szívemhez nőtt egyházam örök igazságait. Az egyházi törvények pontosan megszabják azt a működési kört, melynek betöltése a főjegyzőre hárul. Mégis azt hiszem, t. közgyűlés, hogy nem lennék méltó * Mult számunkban tett ígéretünkhöz képest most itt e vezető helyen közöljük Benedek Sándor egyházkerületi főjegyzőnek, egyházi és társadalmi életünk kiváló munkásának beszédét, a melyet kerületi főjegyzői tisztségébe való beiktatása alkalmával mondott. nagynevű elődeim szellemi hagyományaihoz, ha megelégedném a főjegyzői teendők sablonszerű ellátásával és nem igyekezném beleilleszkedni ábbá a magasabb eszmekörbe, melyet a haladás törvényei irányítanak. A haladás sodra, t. közgyűlés, nemcsak létező dolgokat és intézményeket seper el, de évszázadokon át uralkodó eszméket és a nagy tömegek érzéseit is. S a haladás törvénye alól nincsenek kivéve az egyházak sem. Azért mély meggyőződésem, hogy a vallásfelekezetek életműködésében mindinkább tért fognak veszíteni az abszolút megnyilatkozások s a külső szertartások formaságai. Az a jövő egyháza, mely a vallás tanításait összhangzásba tudja hozni a való élet nagy igazságaival s a melynek belső egységében világít a tudatos hitnek és a tiszta erkölcsnek fényessége. Az emberiség boldogulásának útját nemcsak a szellemi és erkölcsi világ útmutatói jelzik, hanem az anyagi megélhetés nehéz küzdelmének zajongása is. Az a kálvinista szellem, mely a vallás leple alatt űzött visszaélések és sötét bűnök tömkelegéből tisztán és fényesen mentette ki az ev. igazságokat s a lelkiismereti szabadságot, mint az emberiség közkincseit s ez által elvezetett a vallásos meggyőződés és a tiszta morál forrásához, nem rekesztheti ki tevékenysége köréből az emberi boldogulás egyetlen tényezőjét sem. Azért református egyházunknak létjogosultságát kiegészítő feladata, hogy számot vessen a kor előretörtető szocziális problémáival. 8' ez a feladat nem merülhet ki abban a jogos-n-ft törekvésben, hogy az egyház hivatott őrállói: a lelkészek és tanítók anyagi gondok nélkül teljesíthessék ideális hivatásukat, hanem az egyházi életműködés összes szervét át kell hatni annak a szocziális gondolatnak, hogy a hivők életküzdelmeik egész vonalán hónuk alatt érezzék saját egyházuk segítő kezét. Ez és csakis ez lehet, t. közgyűlés, a belmissziónak a kor szellemével számotvető, intelmeinek szótfogadó, hamisítatlan eszmei tartalma. A haladás sodra, t. közgyűlés, az egyházak között fennforgott, gyászos emlékezetű ellentéteket is elseperte s a vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyát új alapokra helyezte át. A kor felvilágosodott szelleme s a jogállam uralkodó eszméje ma már kizárja azt, hogy a politikai élet vérlüktetését és a társadalom szervezkedését tartósan vallásfelekezeti szempontok irányíthassák. A kultúra evolucziójával szemben a klerikálizmus minden kísérlete hiábavaló. Érhet el pillanatnyi sikert, de győzelemről szó sem lehet. S kísérleteit árnyékként követi az az intelem, hogy akaratlanul plántálja a rohamos fejlődés fattyúhajtásait: a hitetlenséget, a közönyt, a szűkkeblűséget és a nemzeti érzés lehanyatlását. Ezek a tünetek pedig nemcsak a református egyháznak, de minden hazafias felekezetnek ellenségei. S a közös ellenség ellen a fegyvereink is közösek. A hitetlenség ellen a hit, a közöny ellen az ügybuzgóság, a szűkkeblűség ellen az áldozatkészség s a kozmopolita erkölcsök ellen az erős magyar faji érzés. Nemcsak a felebaráti szeretet magasztos tana, de a destruktív irány