Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

zattal járt: a kollégiummá kifejlődött kecskeméti főiskola megcsonkulásával. Ezért a veszteségért csupán egy másik, de már örvendetes áldozat kárpótolhatta a kerületet: az alapítók fényes szellemi áldozata, mellyel ez űj intézet fundamentumát lerakták. Nagy lelkek ideális szövetkezése, két testvéregyház kézfogása volt ez közös nagy czélra, egyesült erővel és lelkesedéssel. E czél régóta ki volt tűzve: a pesti protestáns főiskola felállítása. Ezért lelkesedett, tervezgetett, gyűjtött és munkálkodott a mult század első felében a két egyház színe-java, de a közbejött nagy vihar ezt is elsöpörte ! De nem végleg és nem egészen. Sőt alig pár évre rá a theológia, majd a gimnázium is létrejött. Ez a szomorú korszak sokban kedvezett megalapításának. A nemzet, a társadalom és az egyházak összetartása a politikai elnyomatás alatt nagyobb volt, mint valaha. A nemzet úgyszólván befelé élt, elkobozhatatlan és felfiiggeszthetetlen javait és jogait védte és gyarapítgatta és értük szívesen áldozott és dolgozott. A kultúrmunka nyújtott egyedüli érvényesülést az erőknek és autonóm egyházi szervezetünk legbiztosabb védelmet. Innen az a. megkapó jelenség, hogy intézeteink akkor országszerte a legkiválóbb tanerőkkel teltek meg s ez az 1855-ben megnyílt theológiai főiskola is azonnal a legkitűnőbb professzorokkal vonzza magához az ifjúságot. Például az 1858-ik évi vizsgái meghívón, melyet gróf Ráday Gedeon bocsátott ki, vizsgáztató professzorokul Török Pál, Székács József, Ballagi Mór, Tatay András, Bauhofer István, Gyulay Pál, Pólya József, Gönczy Pál stb. szerepeltek, kik közül alig néhány a rendes tanár, a többit az érdeklődés és lelkesedés hozta ide. Intézetünk anyagi alapjait is ekkor hordták össze nagyobb részben s a Ráday-könyvtárt is ekkor szerezték meg. Önálló épületet szerezni azonban elmulasztottak, talán azért, mert Török Pál, kinek szívéhez oly közel állt ez intézet, jobb szerette, ha térben is közel marad hozzá. A mint azonban a politikai nyomás megszűnt, az összetartás is megszűnt s a lelkesedés megcsappant, Az ág. hitv. evangélikusok kiváltak, az érdeklődés más irányba terelődött s az érvényesülés útjainak megnyílása elvonta intézetünktől az olcsó munkaerőket és saját erejére utalta. Ekkor tűnt ki ennek gyengesége, az egyházkerület erkölcsi és anyagi támogatása mellett is, mely egyenesen nyomasztóvá vált az utóbbi évtizedekben, mikor a hazai kultúra fellendülésével országszerte megújultak az iskolák külsőleg és belsőleg és mikor a világi pályák erős emelkedése elnéptelenítette theológiai akadémiáinkat, mely csapásból újabb csapásként zúdult rájuk a tanulmányi rendet és előmenetelt megrontó exmisszió. Ebben a szomorú állapotban érte meg akadémiánk 1905-ben jubileumi évét, mely végre ráirányította bajaira a Főtiszteletű Egyházkerület figyelmét. Több üdvös intézkedés történt azóta, most pedig, a mi már legsürgősebb volt, megfelelő helyiséget szerzett a Főtiszteletű Egyházkerület az akadémiának is, Ráday-könyvtárának is, internátusának is. melyet más főiskolai ifjak számára is megnyitott. Az intézet tehát külsőleg megújhodott és a fejlődés feltételeinek birtokába jutott. Köszönetet mondok ezért akadémiánk tanári karának és ifjúságának nevében a Főtiszteletű Egyházkerületnek. Köszönetet mondok az egyházkerület főtiszteletű és nagyméltóságú elnökségének. Főtiszteletű Püspök Úr! Méltóságodnak jutott az a feladat, hogy Török Pál művét kiegészítse. Püspökségének első aktusa is intézeti helyiségeink bővítése volt. Azóta is szerető gondoskodással, szellemi és anyagi áldozattal munkálta akadémiánk javát, külső és belső előmenetelét. Hálás elismeréssel köszönöm ezt Méltóságodnak cs kívánom, hogy az isteni gondviselés még sokáig tartsa meg akadémiánk és egyházkerületünk élén! Nagyméltóságú Főgondnok Úr! Exczellencziád tíz esztendő óta áll e kerület élén és ez idő alatt több fontos alkotással állított emléket nevének. Nagyméltóságodat az országos közvélemény a kis emberek pártfogójának nevezte el. Főgondnoki munkakörében is megtalálta a legkisebbeket: a léviták fiait. Akadémiánk növendékei tíz év óta élvezik alapítványának gyümölcseit. Most pedig ennek a helyiségnek megszerzése és berendezése körül ismét ezekre tért vissza első sorban atyai gondoskodása, de kiterjedt a ref. főiskolai ifjúságra általában. És ez nagyfontosságú és hivatású kezdeményezés, mely önálló fejlődésre számíthat. Azzal a kívánsággal mondok Nagyméltóságodnak köszönetet, érje meg alapításai felvirágzását és találja bennük örömét hosszú időn át! És most méltóztassanak megengedni, hogy még egy köszönetet mondjak: egyházkerületünk ama régi, kitűnő tagjának, a ki mint az elnökség helyettese és segítsége, sok utánjárással ós szakértelemmel vezette az egész építkezést és berendezést. Szilassy Aladár e. m. gondnok úr ő méltóságának szól köszönetem, ki most is teljes munkaerejével sietett az egyház építésére. Neki ez könnyű teher és kellemes sáfárkodás és jutalma ezért részünkről mindig a többrebízatás. Legyen az egek Urától is ez a jutalma! Intézetünk megtelt, 79 növendékkel nyitottuk meg az idei tanévet. Soha ekkora létszám még nem volt akadémiánkon. Most már csak lélek kell, mely betöltse és megújítsa. Minden intézményt az a szellem tart fenn és fejleszt, mely létrehozta. A régi görög gyarmatosok, mikor az anyaállamból útrakeltek, ennek prytaneumából Hestia oltáráról vittek tüzet magukkal, a lelki összetartozás szimbólumául. Ezt a tüzet én az alapítók lángleikéből szeretném e falak közé hozni, lelkünkbe, csontjainkba zárni, hogy az ő gondolatuk hajtana mindnyájunkat az ő czéljuk felé, mely nem más, mint hogy a hazai kultúra — és most már hozzátehetjük: a hazai egyházi élet czentrumából minél nagyobb műveltséggel, hittel és lelkesedéssel kerüljenek ki a templomi és iskolai kathedrákra ez intézet növendékei. Ok kezdetleges eszközökkel, de nagy lelkesedéssel és praktikussággal sokat elértek. Olyan tantervet vittek