Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

másután két püspökünk a magyar irodalomnak is egyszersmind kiváló diszét képezi. Baksay Sándor itt maradt a régi nagy írói nemzedékből, hogy legyen, a ki elmúlt idők dicsőségét hirdesse és képviselje és tegye ezt szóval és tollal azon a klasszikus magyar nyelven, melyet hallanunk ma már ünnepszámba megy! Fogadja Méltóságod ezen egyházkerületi közgyűlésnek mélyen érzett, szívből fakadó üdvözletét! A Gondviselés sokszorozza meg éveit és kedves neje őméltóságának oldalán tegye áldottá és tegye boldoggá éltének nemes alkonyát. Indítványozom, hogy dr. Baksay Sándor szerelett püspökünk ünneplése, ülésünk első táremlékezet okáért jegyzőkönyvileg megörökíttessék. II. Felavató beszéd. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés ! Először tanácskozunk ezen új falak közt. Ezen új épület négyszeres czélt szolgál. Szolgálja kerületünk czéljait, hogy közgyűlési és bizottsági tanácskozásainkat. ezentúl itt tarthassuk, méltó elhelyezése van itt theologiai intézetünknek és a mellett nemcsak theologiai internátus foglal itt helyet, hanem ezzel kapcsolatban egy főiskolai internátus is létesíttetett, mely egyetemi hallgatókat foglal magában, végül a nagy szellemi kincset képviselő és közel 40,000 kötetből álló Ráday-könyvtár nyert itt elhelyezést és tétetik hozzáférhetővé ez által a nyilvánosság számára. Ezen intézményekkel atyáink álmait valóra váltottuk és azt hisszük, nemcsak egyházkerületünknek, hanem egyetemes egyházunknak is új oszlopokat emeltünk. Áldjuk a Gondviselést, a mely nekünk az igéret földjét nemcsak megmutatta, hanem abba be is vezetett bennünket. Őszinte köszönetet mondunk mindazoknak, kik ezt lehetővé tették, első sorban a magyar államnak és a magyar állam képviseletében eljárt Wekerle Sándor akkori miniszterelnök és pénzügyminiszter úrnak. Hálásan kell megemlékeznünk ez alkalommal azon testvéries indulatról is, mellyel a pesti ref. egyházközség annyi éven DR. DARÁNYI IGNÁCZ FŐGONDNOK át kerületünknek, theológiánknak és a Ráday-könyvtárnak hajlékot adott. De ezen ünnepélyes pillanatban kegyeletes kötelességünk megemlékezni azokról is, kik theológiánkat alapították és nehéz viszonyok közt fenntartották. Áldott legyen az ő nevük és nagynevű püspökünk, Török Pálnak fennkölt emléke. Ezen új intézményünk fejlődését s az építkezés történetét röviden Szilassy Aladár tisztelt barátom, egyházmegyei gondnok úr lesz szíves vázolni. Erre senki sem kompetensebb, mint ő, ki ezen nagy munkában is mindig elől járt és a mi bennem gyengeség vagy hiányosság volt, azt is mindenkor kipótolta. E falak közt, mint már jeleztem, két internátus működik. Együtt fognak élni és dolgozni theológusaink más főiskolai hallgatókkal. Ez, azt hiszem, helyén van, mert ezen együttlét előkészítése theológusaink életpályájának, melyben hivatva lesznek a zsinatpresbiteri rendszer szoros megtartása mellett az egyetemes papság elvének alapján a világiákkal együttműködni. De más szempontból is kívánatos, hogy jövendő lelkészeink az élettel minél többszörösebb összeköttetésben legyenek. A modern lelkészt szocziális képzettség és érzék nélkül elképzelni sem lehet, de a kor irányát tekintve, mindinkább előtérbe lép azon követelmény is. hogy lelkészeink a gyakorlati életterén, gazdasági, jogi, egészségügyi tekintetben derék népünk első tanácsadói legyenek; különösen gondolok itt a kisgazdákra, a kik egyházunknak legerősebb és legáldozatkészebb támaszait képezik. Általában a lelkészképzés sikere egyházunk jövőjének s az annyira szükséges belső munkának nélkülözhetetlen feltétele. A másik előfeltétel az, hogy lelkészeink anyagilag is oly helyzetbe jussanak, hogy a változott viszonyok közt is életszükségleteiket kielégíthessék és a társadalom újabb igényeinek is megfelelhessenek. Nem hallgathatom el, midőn egyházunk jövőjérő szólok, hogy én két veszélyt látok fennforogni. Az egyik a hitetlenség, mely különböző alakban jelentkezik s mely azon van, hogy hazánkban is az egyházaknak különbség nélkül hadat üzenjen. Annál veszedelmesebb ezen irány,