Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

Istennek szent fia, áldott ÜdvözitŐnk ! Te mondottad azt és te hirdetted ki a világnak : „az én Atyámnak házában sok hajlékok vannak, elmegyek, hogy nektek is készítsek egyet". Áldott légy, hogy eljöttél és nekünk is készítettél egyet; megkészítetted nékünk e helyet. Azt is mondottad: „mikor elkészítendettem tinéktek, ismét eljövök és felvészlek titeket, hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek en velem!" Oh Uram, végy fel minket is, tarts meg minket a te szövetségedben, hogy a hol te vagy mi kincsünk, mi is ott legyünk te veled. Azt is mondottad: „a hova pedig Én megyek, tudjátok ... az útat is tudjátok!" Tudjuk, óh Uram, óh kegyes Idvezítőnk, te az Atyához mégy, tudjuk; tudjuk, hogy te vagy az út, az igazság és az élet, és tudjuk, hogy senkisem mehet az Atyához, hanemha te általad. * Tudjuk Uram a te Atyád házának sok hajlékait: a szegény ember kicsiny hajléka, melyben ketten vagy hárman egybegyűlnek, de a te nevedben gyűlnek egybe, a te hajlékod az, mert ott vagy és ott lakozol köztük és azok az égboltozataihoz hasonló csarnokok, melyekben ezer nyelvek hirdetik a te dicsőségedet és a tudománynak azok a házai, melyek hitről, szeretetről, reménységről, bűnről és váltságról, igazságról és könyőrületről, megtérésről és bűnbocsánatról szólnak, azok is a te hajlékaid, mert te rólad és a te nevedben szólanak. Ez a hely is a te hajlékod ... te néked szentel jük! De nem, nem! Te szenteld ezt magadnak, óh Szenteknek Szente! Te áraszd ki lelkednek megszentelő erejét erre a hajlékra, szenteld meg ezt, foglald el ezt te magadnak, hogy legyen és maradjon mindvégig a tiéd; a te Igéd világossága legyen ennek soha le nem menő napja; hogy soha ne lakjék e helyben oly tudomány, melyben van földi salak, csak a megfeszített Jézusról vett hitet hallják és vallják e falak. Istennek lelke ! Egyedül örök, egyedül mindig tiszta kútfeje a világosságnak, szentségnek és igazságnak, világosíts meg minket, szentelj meg minket, hogy mindaz, a mit e házban szólunk, ítélünk és cselekeszünk, forduljon a te Anyaszentegyházad épülésére, lelkünknek idvessógére és a te imádandó nevednek dicsőségére Ámen. DR. BAKSAY SÁNDOR PÜSPÖK. Darányi Ignácz főgondnok beszédei. I. Üdvözli a püspököt. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Nem kezdhetjük meg tanácskozásainkat a nélkül, hogy első helyre ne tegyük méltóságos és főtiszteletű Baksay Sándor püspök úr ünneplését. A Gondviselés megengedte, hogy lelkészségének 50. és születésének 80. évfordulóját ez évben megérhesse és megérte azt is, hogy Felséges Királyunk ezen emlékezetes évfordulóról tudomást vett és őt a Ferencz József-rend nagykeresztjével kitüntetni méltóztatott. Keveseknek jut osztályrészül, hogy ily emlékezetes évfordulókat érjenek meg és még kevesebbeknek jut osztályrészül az, hogy ezen napokon osztatlan tisztelet és szeretet vegye őket körül. — Ez a tisztelet és szeretet nyilatkozott meg az augusztusi ünnepélyeken is, melyeken egyházkerületünk fáradhatatlan egyházmegyei gondnokunk, Szilassy Aladár őméltósága elnöklete alatt szintén képviseltette magát. Ezen ünnepélyek puritán egyszerűséggel folytak le ugyan Kunszentrniklóson, de azokban nemcsak a felekezetek különbség nélkül, haneni a hatóságok is részt vettek, s a mi a fényben netalán hiányzott, azt bőven kipótolta a szívek és lelkeknek az a melegsége, mely ott uralkodott ós az a szívből fakadó érdeklődés, mely nemcsak egyházunk és egyházkerületünk, hanem egész Magyarország részéről azokon a napokon Kunszentmiklós felé fordult. A lelkészt, az esperest, a püspököt érdeme szerint méltatni nem lehet e rövid perczek feladata. Végleges ítéletet felettünk úgy is egy más korszak fog mondani, a midőn már bennünket „taps nem buzdít és gáncs nem keserít többé". De a nélkül, hogy egyházunk történeti annaleseinek elébe vágnék, el merem mondani, hogy soha kétségbe vonatni nem fog az, hogy Baksay Sándor egyénisége, hivatalos állása minden szakában fent és alant egyformán, gyülekezetének, a solti egyházmegyének és a dunamelléki egyházkerületnek a lelkek közt való békességet és a munkában való egyetértést jelentette. Segítségére volt neki ebben szeretreméltó, megnyerő modóra, egyenes magyar jelleme és szoros igazságérzete. De Baksay Sándorban nemcsak a lelkészt és püspököt, nemcsak az embert ós hazafit, hanem a magyar irodalom egyik kiváló jelesét is ünnepeljük. Mi dunamellékiek oly szerencsések vagyunk, hogy immár egy-