Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

zetekben is, a mennyiben ez lehető volt, az új idők egészségügyi kivánalmai foganatosítvák. A természeti tárgyak gyűjteményei, melyek a teljesség tekintetében néha egy múzeummal is versenyeznek, a szemléltető oktatásra úgy a tanítóknak, mint tanulóknak kiváló alkalmat nyújtanak. A svájczi nép belátása s a műipari tudományok minden vívmánya iránt való érdeklődése ép úgy, mint annak általánosan ismert ipari eredetisége, mely őt a modern készülékek és találmányok használatára képesíti — sorolhatók fel az úgynevezett kísérleti tudományok szembeötlő istápolására minden svájczi iskolában. Mindehhez hozzáteendő, hogy Svájcz minden nevelőintézetében a nő neveléséről kiválóan gondoskodnak. A női kézimunka, mind a 25 kantonban, a népiskolákban a tanfolyam kötelező tárgya. Azonkívül a leányok továbbképzésére a továbbképző leányiskolákban, az ipari, technikai, kereskedelmi és földmívelési szakiskolákban bő alkalom nyílik. A svájczi nép határtalan érdeklődését a nyilvános nevelés iránt igazolja az állandó iskolai kiállítások intézményének nagy száma (Zürich, Bern, Lauzanne és Genfben). Ezen múzeumokban a közönség a nevelői törekvések haladásáról az egész művelt világban nyer tájékoztatást. Tanszerek, iskolai bútorok, iskolaépülettervek, új szerek az iskolai egészségügy számára és a neveléstani könyvek gondos jegyzékkel ellátott terjedelmes gyűjteménye vannak kiállítva, melyek nemcsak a tanítóknak, de a szülőknek és iskolai hatóságoknak is a modern iskolarendszerek szükségleteit illető megfelelő tájékoztatást nyújtanak. (Folyt, köv.) Somogyi Géza, nyug. tan.-kép. igazgató. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. (Folytatás.) Második szakasz. A tlieológia elméleti tanszakai. Első fejezet: A rendszeres theológia. 17. Apologétika és dogmatika. A rendszeres theológia a keresztyén tanról szóló tudomány s dogmatikára vagy hittanra és ethikára vagy erkölcstanra oszlik fel. Minthogy azonban a dogmatikának elvi alapépítményre van szüksége, vagyis arra, hogy tartalma a keresztyén megismerés elvein alapuljon, azért a korábban ú. n. dogmatikai prolegomenák külön tudományággá fejlődtek ki, a mely a legtöbbször alapvető (fundamentális) theológia vagy apologétika neve alatt ismeretes. (Utóbbi nevet meg kell különböztetnünk a keresztyénség apológiájatói, a mely a keresztyén elvnek nem keresztyén világnézetekkel szemben való kifejtése.) A keresztyén tanról szóló tudománynak e szerint három része van, úgymint: az apologétika, a dogmatika és az ethika. A keresztyénségnek, hogy önmagát mint a vallási és erkölcsi igazságot mutassa be, szükségképen meg kell teremnie a tant, még pedig: a hittannak a kijelentés (a mi üdvösségünkre lett isteni tények) tantartalmát kell rendszeresen kifejteni; az ethika viszont azt írja le, hogy e kijelentés alapján miként valósul meg az emberi önelhatározás útján az erkölcsi jó az egyesben s a közösségekben. A hittan az embert elfogadónak : az Istentől való függés formájában fogja fel, mert azt fejti ki nekünk, hogy az Isten mit tett az emberért, — míg az ethika cselekvőnek mutatja be az embert: az Isten nevében való önelhatározás formájában, a mellyel a jót cselekszi s az istenországát munkálja („credenda— agenda"). Az ethika legjobb helyén van a dogmatika után, mert tárgyalandó alanya nem más, mint az isteni szellem által újjászületett személyiség, — erről pedig ép a dogmatikának egy főrésze beszél. De kivételes esetekben a dogmatika előtt is hallgatható az ethika. Ha p. o. a keresztyén életben ingadozó ifjú, lelki életének megerősítésére igyekszik, az ethikai előadás bízvást megadhatja neki a kellő szilárd alapokat, ha belőle szent komolyság s a lélek plerophoríája szól, mint annak előtte a Beck Tóbiáséból (f 1878) Tübingában. A tudományban elméletileg Calixtus (f 1656) óta elkülönítjük egymástól a dogmatikát és az ethikát; de azért nem lehet fennállaniok egymástól elszigetelten. (Nitzseh K. E. f 1868 s Hofmann J. K. f 1877 [legújabban Kahler és Wendt] ellenezték az elkülönítést.) [Mivel ugyanis a keresztyénség, mint egységes vallásos szellemi élet az ember egész benső élete, annálfogva a keresztyén gondolkodás egységesnek tudja a keresztyén tudást a cselekvőséggel s így ikertestvérnek a dogmatikát az ethikával. Mindkettő, bár külön tárgyalva, ugyanazt az egységes keresztyén hitéletet írja le és pedig külön, mint vallásos erkölcsi életet.J Az apologétika, vagy alapvető theológia tárgyalja a vallásos megismerést, a hitbizonyosságot, a keresztyénség lényegét s más rokon elvi kérdéseket. (L. Zöekler, Zetschwitz és Erőss L. művét.) A dogmatika ne legyen csupán szubjektív hittan, hanem sarjadzzék ki az egyházban élő objektív keresztyénségből, a dogmatikus egyéniségen át. Miután a keresztyénséget önmagával összehangzó igazságként kell felmutatnia, törekedjék lehetőleg általános érvényességre, azaz ne legyen csupán az egyes író vagy előadó dogmatikusnak a hittana, hanem a theológiailag művelt egyházi körök lehetőleg általánosan elismert felfogása, vagyis dogmatika. A dogmatika hármas forrása tehát 1. Isten történeti kijelentése, vagyis az üdvtörténet, 2. a keresztyén szellem eddigi kifejlődése a dogmatörténet folyamán, vagyis az egyház szellemének egészséges tör-