Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

megmaradt elhatározása mellett, mégis megígérte, hogy az elnökség különös kérésének engedve, még egy évig megmarad nehéz és sok munkát igénylő hivatalában. Ugyancsak vasárnap este folyt le Szatmáron az a díszes ünnepély is, melyet dr. Kováts István szatmári lelkész rendezett a társulat tagjainak megjelenése alkalmából. Az ünnepélyt dr. Antal Gábor püspök nyitotta meg hatásos beszéddel, a melyben a modern természettudományi világnézet és a vallás igazságai között levő harmónia lehetőségéről beszélt. Gyönyörű volt Fröhlich Dóra úrhölgy éneke, a ki a legszebb Hozsánna-énekekkel emelte fel a közönség lelkét, s nyerte meg a Hozsánna-énekek számára azokat is, a kiknek azelőtt ezek ellen kifogásaik voltak. Jánosi Antal püspökladányi kántor volt a másik énekes. Művészetét ismeri mindenki s méltán felébredt bennünk a gondolat, miért kell az ilyen embernek egy elemi iskola rossz levegőjű poros világában megőrölni magát, mikor a hangja őt akár a budapesti Kálvin-téri templom kántorává is predesztinálná. Dr. Fruzsinszky Pál előadása a legérdekesebb, de egyszersmind a legnehezebb kérdést markolta meg „A kálvinizmus a modern eszmeáramlatok harczában'1

czímmel. Rámutatott a kálvinizmus önálló világnézeti jellegére s azokra a veszedelmekre, a melyek a modern világnézet nyomán a vallásos élet elgyengülésére vezetnek. Utána dr. Gyökössy Endre, ismert költőnk olvasott fel két hangulatos verset. Kedves figyelem volt a szatmáriaktól, hogy a közgyűlés napján, délben a város, este pedig a ref. egyház látta vendégéül a messze vidékekről összesereglett tagokat. Október 29-én reggel aztán átrándult a társaság Nagybányára, a hol a városi képviselőtestület, ólén Fgly Mihály polgármesterrel és Soltész Elemér ref. lelkész a ref. presbitérium tagjaival várta a vendégeket. A nagybányai ref. egyház kedves figyelme folytán itt is vendégek voltunk. És ez a lekötelező, szíves vendégszeretet, párosulva Nagybánya páratlan természeti szépségei által felébresztett hatásokkal, feledhetetlenné tették számunkra ezt a napot. Kedvesen sikerült, meleg és intim ünnepély volt itt is, a gyönyörű új kis Lendvay-színházban rendezett Irodalmi est, a melyen dr. Baltazár Dezső hatásos megnyitó beszéde után dr. Kováts István bibliát magyarázott, Fröhlich Dóra úrnő gyönyörű Hozsánna-énekeket énekelt, Jánosi Antal pedig mélabús kurucz-nótákkal ragadta el a közönséget. A két énekszám között Sebestyén Jenő bpesti ref. vallástanár olvasott föl egy aktuális témáról: „A keresztyén világnézet és a magyar sajtó" czímmel. A következő napon, október 29-én indultak vissza a társaság tagjai Nagybányáról, kedves és feledhetetlen emlékeket hozván mindenünnen, hálás köszönetet mondván Szatmár és Nagybánya városok lelkes közönségének, ref. gyülekezeteinek s azok lelkes vezetőinek. Csak egy szomorú jelenség volt, a mely elkeserítette lelkünket s ez az, hogy Társaságunk tagjai közül megdöbbentően kevesen jöttek el az idei vándorgyűlésünkre. Nem tudjuk, mi volt ennek az oka ? Lehet, hogy a nagy távolság, esetleg okt. 31-nek közelsége is, de minden esetre inkább az az egyetemes közönyösség, mely most már évről-évre feltűnőbb módon nyilatkozik meg. Ennek megszüntetésére mindent meg kell tennünk, és valóban itt lenne az ideje annak, hogy ha másként, vagy rendkívüli közgyűlés útján nem lehet, az egyházi sajtó útján próbáljuk meg a M. P. I. T. erőteljesebb akcziókópességének és fejlődósének eszközeit megtárgyalni. T. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő uram! A nagy budapesti héten — mert csak így nevezem a belmissziói kurzus és ORLE. napjait gyűjtő néven — olyan kedves jelenetnek voltam szemtanúja, a melyben igen kevés lelkésztársamnak adatott szerencse részt venni. Engedje meg, hogy leírjam — nem azért, mintha ezzel az anyaszentegyház életét akarnám erőteljesebbé tenni, mert sok irka-firka vált e tekintetben hiábavalóvá, hanem csak egy képet festek le, hadd gyönyörködjék benne az is, a ki esetleg nem látta. Ez a kép pedig egy ebéd a theológiai internátusban. Higyje el, Szerkesztő uram, felséges volt az ott látott és élvezett kép, teljesen méltó arra, hogy lerajzoljam. Egyik lelkésztársunk illetékes helyen kieszközölte, hogy az internátusi ifjúság ebédjén résztvehessen a közelben és távolban lakó lelkészek közül 15. A jelentkezők közül csak tízen jöttek el. Megtekintették az internátust, mondhatom, monumentális alkotás! Innen faluról nem is sejtené az ember, mi az, a mi ebben az internátusban megjegyzésre méltó ?! A közvetlen szemlélet azonban csodákat nyújt, olyanféle meglepetést, mint mikor valakit látunk kis gyermekkorában — és évtizedek múlva, mint daliás férfi toppan elénk. A nagy alkotók munkája fél évszázad alatt nagyobb testet és szebb ruhát igényelt. Megkapta. Az egész internátust végig élveztük dr. Szöts Farkas tanár úr vezetésével és ott ebédeltünk Szötsné nagy tiszteletű asszony engedelmével. Ezt az ebédet sohasem felejtem el, oly végtelen kedves volt. Betekintettünk a konyhába, a hol oly ragyogó tisztaság, oly ékes rend uralkodott, hogy a nagyarányú főzésseljárni szokott zavar legkevésbé sem volt tapasztalható. A konyha mellett az éléskamra. Itt valójában szebbnélszebb dolgok ütötték meg a szemeinket. Csodálatos finom érzék már a külső elrendezésben, de nagy bölcseség az arányok meghatározásában, nagy elismerésre ragadtak a mindezeket rendező nagytiszteletű asszony iránt, a kinek munkája bámulatos, úgy hogy az internátus igen sokat nyert, hogy ily finom érzékkel és tapintattal rendelkező úrnő kezébe került az irányítás és vezetés. (Megjegyezni kívánom, hogy itt a lelki élet vezetésének kérdésébe nem szólok, — mert az más reszortba tartozik.)