Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

tendő különösen Habsburgi Rudolfnak német királlyá való választtatása és a pápa által való elismertetése. A szerző igen szépen rajzolja ezen események lefolyását és pompásan jellemzi a pápa, X. Gergely élete művét. A 7. fejezetben folytatódik a pápák és német birodalom történetének rajza. A pápák egész sorozata vonul fel szemeink előtt a X. Gergely után következő V. Inczétől VI. Kelemenig és a német történetből, Rudolf uralkodásán kivül megismerkedünk a halála utáni eseményekkel, Nassaui Adolf, Albrecht, VII. Henrik, Lajos uralkodásával és még IV. Károly megválasztatásával. A közbenlevő fejezetekben megismerkedünk a püspöki hatalom fejlődésével s az egyes püspöki székhelyekkel, az egyház kormányzásával, a lelkészi hivatal munkásságával, a kor kegyességével és az 5. fejezetben a theológia fejlődésével. Szóval a mi korszakunk egyházi élete minden fontos megnyilvánulásában jelenik meg lelki szemeink előtt és Hauck igen érdekesen, vonzóan tudja azokat leírni. Az egyes személyek jellemképei, törrténeti jelentőségük megállapítása, megítélése a mi kötelünkben is olyanok, a mint azokat Hauck jeles tollából már eddig is megszoktuk. Szóval, kevés oly szép, élvezetes egyháztörténeti munkánk van még, mint a milyen Hauck egyháztörténete. Ezt a jelen kötet is bizonyítja. A könyv szövege élvezetes, kedves olvasmány, mert jól érthető nyelven és szép stílusban van megírva. A tudományos apparátus jegyzetekbe van utalva, melyek a könyv szövegében található állításokat igazolják, de a mű élvezetes olvasását nem zavarják. A ki szeret szép egyháztörténeti müvek olvasásában, a mult eseményeinek rajzában gyönyörködni, annak Hauck művét és a műnek előttünk lévő részét is melegen ajánljuk. A másik könyv, melyről szólani akartunk, theológiai vagy dogmatörténeti mű. Mint a modern filozófia Kant óta az ismeretelméleti problémákkal foglalkozik, mint alapvető jelentőségű kerdésekkel, úgy fordult az újabbkori theológia figyelme azon alapokra, melyeken a vallásos meggyőződés nyugszik. Nem véletlen doiog, hogy az erlangeni dogmatikus Frank a rendszeres theológia alapvető részét „System der christlichen Gewissheit" czím alatt írta meg és hogy azóta ezen kérdés állandóan napirenden van. De nemcsak előtte foglalkoztak már ezen kérdéssel az újabbkori theológiában, hanem a dogmatikai fejtegetések alapja az előtt is mindig az ezen kérdésben való valamelyes állásfoglalás volt. Ezen tényállás alkotja szerzőnk művének tárgyát. 0 már a középkori theológiában is kutatja a keresztyén hitbeli bizonyosság alapját és ilyen módon igyekszik kimutatni, hogy a középkor állásfoglalása a reformáczió utáni dogmatikában megint ismétlődik. És ezen szempontot egészen a Schleiermacherig terjedő fejlődésben követi. Mélyreható és fontos kutatások azok, melyeknek eredményét a szerző könyvében letette. Minden lapon meglátszik, mily alapos, filozófiai és theológiai készültséggel látott munkához. Csak kár, hogy a mű fejtegetései Schleiermacher méltatásával véget érnek. Nagyon szeretnők, ha a XIX. század theológiájának kérdésünkben való állásfoglalását is megismerhetnék a szerző előadásában. Lehetséges, hogy a szerző még evvel is megajándékoz minket. Addig is az előttünk levő kötetet minden érdeklődő theológusnak figyelmébe ajánljuk. Ha könyvünket áttanulmányozza, bizonyára nagy lelki haszonnal fogja tenni. Dr. Daxer György. BELFÖLD. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság vándorgyűlése. Október hó 27-én és 28-án zajlottak le a M. P. I. T. közgyűlésével kapcsolatos ünnepélyek Szatmáron és Nagybányán. Mindkét helyen lelkes és előkelő közönség ünnepelte a közgyűlés megjelent tagjait, a kik között dr. Zsilinszky Mihály és dr. Antal Gábor elnökön kívül ott volt még dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök, dr. György Endre, továbbá B. Pap István és dr. Pruzsinszky Pál theol. tanárok Budapestről, dr. Erclös József theol. tanár Debreczenből, dr. Masznyik Endre theol. tanár Pozsonyból, dr. Gergely György jogtanár Mármarosszigetről stb., továbbá Nagybányán a nagybányai ref. egyházmegye papsága tekintélyes számmal, valamint a világiak közül is sokan. A szatmári ünnepségek okt. 27-én, vasárnap délelőtt istentisztelettel kezdődtek, a melyen dr. Baltazár Dezső püspök imádkozott, Sörös Béla losonczi lelkész pedig a I. Kor. 16.13-14. alapján tartott alkalmi beszédet. Utána volt a Társaság évi közgyűlése, a mely alkalommal Zsilinszky Mihály elnök tartott nagyszabású megnyitó beszédet s a legnagyobb ós legkörültekintőbb munkára hívta fel a magyar protestáns világot. Intő és figyelmeztető szózata mély hatást tett az egész közönségre. Miután pedig dr. Antal Géza felolvasását a szerző távolléte miatt sajnálattal kellett nélkülöznünk, az ülés többi részét a hivatalos ügyek tárgyalása foglalta le. Dr. Szöts Farkas titkár beterjesztette a társulat évi jelentését, a melynek alaphangjában azonban ismét valami pesszimizmus rejtőzködött. És ez nem is csoda. Mindenki tudja, hogy a Társaság talán többféle okok miatt is nem él, de különösen nem fejlődik oly arányban, a hogy ettől az egyetlen magyar prot. irodalmi társaságunktól várni lehetne. A választmányi tagsági helyek betöltésénél dr. Vécsey Tamás helyére dr. Balogh Jenő államtitkár, dr. Máyocsy-Dietz Sándor helyére pedig Kaezián János budapesti esperest választotta meg a közgyűlés. Szó volt azután egy indítvány kapcsán a Raffay Sándor szerkesztésében megjelenő Theol. Szaklap átvételéről is, de az, miután a választmány a közgyűlés előtt nem ülésezett, érdemleges elbírálásban nem részesülhetett. Meglepetés volt a közgyűlésen dr. Szöts Farkas titkár állásáról való leköszönése is, a ki bár szigorúan