Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

Nem a török veszedelem és az üldözések korszaka volt a legveszedelmesebb a magyar kálvinizmusra, hanem a nemzeti elaltatás, az elernyedésre való törekvés korszaka. Itt kellett igazán megmutatnia a magyar kálvinizmusnak a maga hivatottságát. És ha senyvedt is a nemzettel együtt, mégis lángoszlopként járt elől iskoláival, istentiszteleteivel, gyűlésezésével a nemzeti akaraterő fenntartása, a szabadságérzet dédelgetése által s a puritán kálvini szellem felett való őrködésével. A nemzetnek a XIX. század ötvenes éveitől datált gazdasági inferioritásba került helyzete azonban alaposan megrongálta az erős sánczokat és védvárakat s ez az a korszak, mely veszedelmesen kezdte ki a kálvinizmust is, mert a papság szegényes helyzete és előkeszítetlensége magával hozta, hogy a változott, később a fejlettebb társadalmi viszonyok között kénytelen volt létérdekének biztosítására és erősítésére a rendesnél több gondot fordítani és ez az a kor, a mit a hanyatlás korának nevezhetünk. Mintegy két évtizedre vezethető vissza a megújhodás időszaka s ma minden jel arra vall, hogy a magyar kálvinizmus újjászületett, s mint „porából megelevenedett Phönix" indul újabb alkotó munkára. És erre nagy szükség is van, mert épen azon a válságos ponton állunk, a mely eldönti, van-e létjogosultsága a magyar kálvinizmusnak, van-e ma is alkotó, nemzeterősítő képessége, él e benne az evangéliumi kovász s az igazi kálvini szellem? Ma nincsenek külső ellenségeink, nem vagyunk többé eretnekek, más felekezetűek is gyakran hívnak és várnak közös nemzeti, társadalmi és keresztyéni munkára, de veszedelmesen fenyeget egy materialista, egöisztikus világnézet, a mely a szabadgondolkozás ragyogó jelszava alatt az „én" kultuszát, a Baál tiszteletét, a gyönyör- és szerencsehajhászatot, az élvezetek tengerét állítja szembe az örök szeretet Istenének imádásával, a Krisztus alázatos, szenvedő, de isteni alakjával, az evangélium kibékítő, felemelő, biztató, megerősítő világnézetével szemben. Ha bent, egyházunkban közöny, hitetlenség és vallástalanság többé-kevésbbé bontogatja is falainkat, ezeken a minden vonalon meginduló belmissziói munka változtatni fog; ha némi aránytalan kisebbségben vagyunk a fényesebb és nagyobb számú keresztyén hitfelekezetekkel szemben, követeléseink jogos és erélyes sürgetése a méltányos helyzetet meg fogja teremteni. Nem ezekben van az ellenség! Az itt-ott porlc belső várfalakat kitatarozzuk s a kisebb súlyú golyók által ütött réseket kijavítgatjuk és betömjük még a nagy harczok közepette is, — de ha sülyed a várfal, ha az aknák robbanása repeszti az egybefoglalt bástyákat s ha már nyílások támadtak, a hol bezúdulhat az ellenség, nemde ide konczentrálja a jó vezér minden figyelmét?! Nos hát a materiálista világnézet térhódításait, aknamunkáit kell meglátnunk, hogy hivatásunkat teljesítsük,, kötelességünket betöltsük! Észre kell vennünk végre, hogy a pénz tisztelete túlon túl rombolja erőinket, a kártya, turf, tőzsdejáték veszedelmes sebeket üt rajtunk; hogy a pornografikus irodalom, a léha színdarabok, orfeumok és kabarék leszállítják erkölcsi nézőpontunkat; hogy a szélhámosság és erkölcstelenség dicsőítése mintegy elnézésünkre kezd számítani; hogy a tömeges elválások, a gyermektelenségre vagy „egyké"-re törekvés a paráznaság kinövései; hogy a korcsmák, italozás és mértékletlenség a bűn csirái; hogy a divathajszolás, az öltözködésben ós uraskodásban való szertelenség s fényűzési vágy a hiúság gyümölcsei s hogy mindezek a lépten-nyomon kolportált és eléggé ismert szervezetek által propagált szabadgondolkozó, libertinus világnézet eredményei. Ennek kihatása az, hogy ernyedtté válunk, hogy a hagyományok és tekintélyek lerontásával s a keresztyén hit alapjainak és igazságainak megingatásával egyházunk szenved, mi pedig lenyügöztetünk ós modern keresztyén rabszolgákká válunk. Széthullunk és elpusztulunk, ha ez ellen és a túlhajtott, rosszul értelmezett szoczialismus túlkapásai ellen nem védekezünk s a kellő időben nem erősítjük a bástyafalakat ! P. H. Z. dr. KÖNYVISMERTETÉS. Két egyháztörténeti mű. Ez alkalommal a szíves olvasó figyelmét két jeles egyháztörténeti munkára akarjuk felhívni. Mind a kettő egy könyvkiadó kiadása, bár tartalmuk egészen különböző. Az egyik egy már nagyon is ismeretes, a kritika által nagy tetszéssel fogadott nagyobbszabású mű folytatása, t. i. a híres lipcsei professzor, Hauck Albert „Kirchengeschichte Deutschlands" czímű Németország egyháztörténetét tárgyaló munkája 5. részének első fele;1 a másik pedig egy hallei magántanárnak, Heim Károlynak éleselméjű, jeles műve: Das Gewissheitsproblem in der systematischen Theologie bis zu Schleiermacher."2 Hauck munkája nem szorul a mi dicséretünkre. Eddig megjelent négy részét a különböző irányú kritika a legnagyobb tetszéssel fogadta. A négy vaskos kötet Németország egyháztörténetét kezdettől fogva adja elő 1250-ig. Az előttünk fekvő Y rész első felé a pápai hatalom hanyatlásának kezdetét tárgyalja 1250—1374. Az első fejezetben szó van a pápákról, a német egyházról és birodalomról, nevezetesen IV. Incze, IV. Sándor, IV. Orbán, IV. Kelemen s X. Gergely pápákról és az egykorú német birodalmi eseményekről. Ezek közt emlí-1 Dr. Albert Hauck: Kirchengeschichte Dexitschlands. V. Teil. Das ^pátere Mittelalter, 1. Halfte. Leipzig J. C. Hinrichs'sche Buchhandl. 1911. (VIII. és 582 1. 8.) Ára fűzve 10-50 mk. = 12"6ü K. 2 Kari Heim: Das Gewissheitsproblem in der systematisclien Theologie bis zu Schleiermacher. Leipzig. J. C. Hinrichs'sche Buehhandlung 1911. (X. ós 385 1. 8.) Ára fűzve 7 mk. = 8'40 K, vászonkötésben 8 mk. = 9'60 K.