Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

A nagyterem mellett vannak : a püspöki és főgondnoki szobák és külön bizottsági terem minden szükséges felszereléssel. A nagyterem alatt az első emeleten van az internátusi felügyelő tanárnak lakása. Nagy gond és felelősség nehezedik e helyiség lakóinak vállaira! Jórészben az ő munkájuktól függ az épületben elhelyezett és 95 tanulóra a pedagógiai és higiénikus követelményeknek minden tekintetben megfelelő internátusban lefolyó élet karaktere. A czél, hogy az ifjúság testi és lelki épsége, tisztasága a jövő nagy szolgálathoz méltóan megőriztessék. A felügyelő tanár családjával együtt az ifjak között él, velük együtt étkezik, velük minden reggel házi áhítatot tart és felettük atyai gondoskodással és szeretettel gyakorolja a szükséges felügyeletet. Micsoda megnyugvás a szülőkre nézve tudni, hogy gyermekeik olyan helyen vannak, a hol minden alkalmuk megvan arra, hogy „igazán, mértékletesen és tisztán éljenek" ! A szép és praktikusan berendezett lakószobák (4—4 tanulóra), a társalgó, olvasó-, könyvtár- és zeneterem, a lakószobák előtt húzódó, udvarra néző széles folyosók, szépen parkírozott tágas udvar, mind igazi egészséges testi és lelki fejlődés biztosítékai gyanánt szolgálnak az ifjú emberek számára. Ott abban a nagy földszinti étteremben, a hol naponkint felhangzik az Istent dicsérő ének és imádság, van alkalma az ifjúságnak érintkezésbe lépni Azzal, a ki bennünket arra tanított, hogy lelkünknek igazi tápláléka nem lehet más, mint az, hogy cselekedjük a menyei Atya akaratát. Az akadémia szellemi életének „műhelyei" is czélszerűek. Három tágasabb és egy kisebb tanteremben folynak az előadások. Az első emeleten van az igazgatói és két tanári szoba, az utóbbiak közül az egyik a tanárkönyvtár és dolgozó helyiségül szolgál. De nagyon is hiányos lenne e vázlatos leírásom, ha nem emlékezném meg arról, hogy az épületben a főiskola drága, féltett kincse, a Ráday-könyvtár is immár méltó elhelyezést talált abban a hatalmas teremben, a mely az épület Köztelek-utczai része földszintjének nagy részét foglalja el. A nagy könyvtárterem mellett van a könyvtárnok dolgozószobája és az udvarra nyíló világos nagy olvasóterem. A régi „soroksári"-utcza immár méltán hordja azt a nagy történelmi nevet, a mely egyházunk évkönyveibe oly ragyogó betűkkel van beírva. íme, ha mi nem szólnánk is, a kövek beszélnének küzdelmes múltról és szebb jövőről; íme az atyák látásai és álmai valóra váltak: otthont készíthettünk egyházkerületünk dolgait intéző legfontosabb orgánuma, theol. akadémiánk, szent szolgálatra készülő ifjaink és nagybecsű kultúrintézményünk számára 1 A kövek beszélnek, mi meghallgatjuk őket és feleletül ezt mondjuk: legyen e második háznak dicsősége ne csak külsejénél, hanem a benne folyó, Istennek szentelt munkánál és jövő benső fejlődésénél fogva is nagyobb, mint volt az elsőé! B. P. I. Helyzetünk és teendőink. II. Helyzetünk hazánkban. Kétségtelen, hogy hazánkban is a kálvinistaság volt a legerősebb támasza a nemzetnek, hatalmas védője a szabadságnak, vára a felvilágosodásnak és műveltségnek, üdvös munkálója a lelkiismereti szabadságnak, őre és megmentője a keresztyénségnek s ezért szenvedett is eleget. Ha higgadt elmével és nyugodt szemmel bíráljuk a multat, úgy merem állítani, hogy a keresztyénségnek senki sem tett nagyobb szolgálatot, mint a magyar kálvinizmus és egy nemzet életében sem hatott oly jótékonyan a más felekezetek, különösen a r, kath. egyház helyes irányban való fejlődésére, mint Magyarországon. Már maga az a körülmény, hogy Pázmán előtt az egész országban a főnemes családok közül csak három maradt katholikus s a középnemes családok közül alig volt egy is, amelyik nem protestáns lett volna, kedvező hatással volt a későbbi fejleményekre, mert az ellenreformáczió és a különféle üldözések daczára is a kálvinizmus maradt az éltető erő, a só, a szabadság szimbóluma, a nemzet újjászületésében a leghatalmasabb mozgató erő, a felekezetközi helyzetben pedig a türelem és a békességszeretet védelmezője, sőt megtartója. Mindez azért, mert Kálvin nemcsak vallásujító volt, nemcsak prédikátor, hanem kiváló gyakorlati érzékű ember, a ki a társadalmi és állami szervezet legkisebb részletét kidolgozta és Genfben keresztül is tudta gyakorlatilag vinni, de a kit mindenben két nagy vezérelv vitt a küzdőtérre, az egyik az önmegtagadás, az altruizmus megtestesítése ós a másik a „soli Deo gloíia" mindent Isten dicsőségére való munkálkodás. így volt lehetséges, hogy a magyar kálvinizmus is a XVI. században foglyul ejtette a lelkeket s lett nagyszerű, eredményeiben is páratlan vívmányok egész lánczolatának alapoka és létesítője. Ismeretes a Bethlen, Bocskay, Rákóczi alatti küzdelmek egész története s ha az 1711-iki szatmári béke egy gyászos nehéz korszaknak volt is kezdőpontja, de a nikolsburgi és a két bécsi béke ott ragyog örökké mint a lelkiismereti szabadságerős és nagystílű útmutatója, amelynek tüze fennlobog és bevilágít a mult század szabadságharczába és be kell hogy világítson a mai kor sivárságába is, mint a jövő ígérete. Ne feledjük el hát, hogy a magyar kálvinizmusnak Istentől adott hivatása volt a múltban, de véssük jól elménkbe és szívünkbe, hogy ezt a hivatást nem fejezte be, sőt a saját és a haza óriási kárára hosszú időn át elhanyagolta, végül hogy ezt a hivatást újra fel kell fognia és beteljesítenie az isteni akarat szerint. Szeretnék jobban belevilágítani a múltba, hogy onnan merítsünk erőt és lássuk meg, hogy az üldöztetések, keservek és veszedelmes napokban miként állták meg prédikátoraink hű népükkel helyüket, hogy mint a pálma a súly alatt, annál inkább viruljon a hit és szabadságérzet lelkükben!