Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

Az új otthon. A dunamelléki egyházkerület életében nevezetes dátum az Úrnak ez az esztendeje; történelmi jelentőségű ugyanis egyházkerületünknek ez a gyűlése, a mely e hó 2-án abbanaz épületben nyílt meg, a melynek halvány képét most, felavatása alkalmából olvasóinknak lapunk homlokzatán bemutatjuk. Mi is történt a nevezetes napon? A dunamelléki egyházkerület költözött be díszes és a legmodernebb igényeknek is megfelelő otthonába : most tartja közgyűlését először saját épületében, ennek minden kényelemmel berendezett nagytermében. De még jelentőségteljesebb a kerület életére nézve ez a dátum azon körülménynél fogva, hogy ebben az épületben nyert a legkényesebb kívánalmakat is kielégítő elhelyezést e tanév elejétől a kerület egyik legfontosabb intézete, az 1855-ik évben alapított theológiai akadémiája és ezzel kapcsolatos internátusa, a mely ez idő szerint 60 theológust és 35 más főiskolai hallgatót melenget kebelén. Milyen egyszerű dolog ezeket a tényeket papirra vetni, de az a puritán egyszerűségében is oly monumentális épület, a melyet ott a Ráday-utczában nagy és szent czélok érdekében a dunamelléki egyházkerület nagy költséggel és áldozatkészséggel elkészíttetett beszédes múltnak hordozója és jobb jelennek és jövőnek biztató záloga. Reátekintvén e képre, kinek ne jutna eszébe ez alkalommal ennek az egyházkerületnek, illetve theológiai akadémiájának múltja. Nem mondhatjuk el ezt ez alkalommal és e helyen részletesen, de azért néhány vonásban reá kell erre mutatnunk; hiszen ez a lap megindulása óta a legszorosabb összeköttetésben állott azzal az intézménnyel, a mely ebben a tanévben fejlődésének új és mint Istentől reméljük, dicsőbb korszakába lépett. Szabad legyen reámutatnunk arra, hogy ennek az első protestáns lapnak hasábjain hangzottak el az első lelkesítő felhívások a közös erővel és áldozattal felállítandó „Pesti protestáns főiskola" érdekében és első évfolyamának (1842) végén olvassuk azoknak az első adományoknak jegyzékét, a melyek a nagy missziójú intézet czéljára az ország minden részéből felekezetre való tekintet nélkül befolytak. Nemcsak protestáns, hanem a szó igaz értelméban hazafias ügynek tekintették a nemzet legjobb és legszélesebb látkörű férfiai a felállítandó protestáns főiskola eszméjét. És most az öröm ós hálaadás napjaiban lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk a régiekről ós különösen arról a nagy providencziális férfiúról, egyházkerületünk nagy püspökéről, a ki szóval és tettel, prófétai lélekkel vette kezébe annak az ügynek pálczáját, mely Isten kegyelméből immár „sereggé" növekedett. Mi, a mai kor gyermekei, sokszor nem is tudjuk magunkat eléggé beleképzelni az atyák helyzetébe, nem tudjuk igazi hívséggel elgondolni, mit jelentett az a törekvés, a mely ezelőtt több, mint félszázaddal itt Pesten egy protestáns főiskola létesítését tűzte ki czélul. Mi volt akkor a pesti református egyház? Valóban buzgó, látnoki léleknek kellett lakoznia abban, a ki a jövő fejlődésnek alapjait oly nagy előrelátással és biztos, el nem hanyatló kézzel lerakta! Sok küzdelem, éles toll- és szóharczok, nagy agitáló munkának gyümölcse volt az a szerény keretek között 1855-ben megvalósult pesti egyesült protestáns theol. kollégium, a mely mint szegény zsellér húzódott meg prot. theológus diákjaival — kik közül ma is többen élnek — különböző bérházakban. Tudjuk, hogy 1863-tól kezdve volt már ideiglenes otthona, a budapesti egyházzal közösen épített s ez utóbbi áldozatkészségével fenntartott Oroszlán-utczai épületrészben, de ez az otthon az évek folyásával mind avultabb és használhatlanabb lett és kerületünk vezérei, mind égetőbb szükségnek tartották az atyák alapításának a modern kor és az intézet czéljainak megfelelő fejlesztését. Egyházkerületünk nagy bölcseségű vezérének, nagy tisztelettel és szeretettel körülvett jubiláló főgondnokunknak nevéhez fűződik ez az új, nagyszerű alkotás, melyet most, elkészülte után Isten megóvó kegyelmébe ajánlva a szent czélra felavattunk. Mindnyájan tudjuk, hogy az ő bölcs gondoskodása és hathatós segedelme nélkül az eszmének megvalósulása még sokáig lehetetlen lett volna. íme itt van hát új, szent czélú meleg otthonunk ! A czél, hogy falai közül a mi magyar hazánkat ós egyházunkat igazán szerető, az atyákéhoz hasonló lángoló hittel, tudással és odaadó szolgáló szeretettel építeni és védeni kész pásztorok és világiak menjenek gyülekezeteinkbe és a védőbástyákra, a hol jól felkészült munkásokra, harczosokra mindenfelé oly nagy szükség van. A régi Ráday-utczai dohánygyárra bizonyára még kívülről sem ismerne reá senki most, hogy egészen új mezbe öltözött. Hiszen az épület külsője, valamint belső berendezése is magán hordja annak a czélnak jellegét, a melynek mostantól fogva szolgálatában áll. A nemes, keresetlen egyszerűség elvei érvényesültek a kétemeletes ház minden részletének kiépítésénél és belső felszerelésénél, a melyet néhány vonásban bemutatok. Ott álltunk hát és mondtuk el megilletődött lélekkel, egy szívvel és szájjal a „veni sancte"-t az egyházkerületi közgyűlés ezutáni állandó otthonában: a tágas előcsarnokból nyíló, hat nagy festett üvegű ablakkal ellátott szép és méreteinél fogva is impozáns díszteremben, a melynek emelvényén a kerületi vezetőség és platóján az egyházkerület tagjai és a többi résztvevők találnak kényelmes helyet. Örömmel gondoltunk arra, hogy egyházkerületi tanácskozásaink mostantól kezdve ily alkalmas helyen folyhatnak le, de örömmel gondoltunk arra is, hogy íme most már egy új, nagyságánál és fekvésénél fogva is czélszerű helyiségünk lesz a jövőben egyházunk körében folyó belmissziói munkák ós összejövetelek számára. Hányszor kellett kilincselnünk, nem egyszer hiába zörgetnünk és sokszor szoronkodnunk, mert itt a központban nem volt eleddig alkalmas helyünk !