Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

MISSZIÓÜGY. A belmissziói kurzus. (Folytatás.) Harmadikán d. e. 9 órakor folytatódott a kurzus. Bevezetésül Szabó Aladár tartott előadást „Jézus személyisége és a váltság" czímen, melyben Jézus isteni személyéről és az isteni áldozó szeretetből folyó váltságlialáláról beszélt. A gyakorlati előadások sorát Andrássy Kálmán búji lelkész nyitotta meg „Élettani vonatkozások anyagi, szellemi és erkölcsi világunkban, főként lelkészi működésünkre tekintettel" cz. felolvasásával. Előadását némi filozofálással kezdette, melynek főgondolatai azok voltak, liogy az élet élni akar, az élet célja az élet, Jézus pedig maga a valódi élet. Ezeket élettani példákkal világosította meg. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a lehető legjobb földi élet a legjobb ajánlólevél a mennyországra. Gyakorlati következtetése meg ez volt: a lelkész arra munkálkodjék, hogy gyülekezete tagjainak a lehető legjobb sorsa legyen. Az erre a czélra szolgáló munkaeszközök közül a hitelszövetkezeteket s a búji szövetkezetnek a munkáját és a gyülekezetre nézve nagyjelentőségű gazdasági, szellemi, erkölcsi és vallási eredményeit ismertette. A szövetkezet — szerinte — az emberek lelki összekötő ereje, a kölcsönösség iskolája, a szolgálattétel nevelő-intézete. Ok erkölcsi feltételeket szabtak a belépésre, illetőleg a vezetőkre. Ref. emberek, gondnok és presbiterek vannak a szövetkezet élén. Községüknek és egyházuknak vagyont gyűjtöttek ezen az úton. Az ily módon gyűlő anyagi javakból fedezik az egyház közszükségleteit, végezik a segélyezést, látják el a szegény gyermekeket iskolai könyvekkel, sőt hamarosan fiúknak magasabb iskolában való taníttatásáról is tudnak gondoskodni. Szalay József azt hangsúlyozta, hogy nekünk először a lelkiekről kell gondoskodnunk s csak azután az anyagiakról. Veress Jenő rámutat a népies filozofálás hibáira, hogy a gazdasági, szellemi, erkölcsi és vallási élet némely jelenségeit megvilágosító élettani hasonlatokat az egyetemes életben érvényesülő élettani törvényeknek tekintette a felolvasó s ezzel a Drummond-féle s az élettani apologetika tudománytalan általánosításait elevenítette föl. Ezeket a teljesen különböző életterületek gondos megkülönböztetésével, a természeti és szellemi élet éles különválasztásával kell elkerülnünk. Az előadás főrésze azonban a szövetkezeti munka ismertetése. Itt is fölcserélte a dolgokat a szerző. Nem a szövetkezetek teremtenek erkölcsi és vallási életet, hanem nemes erkölcsű és keresztyén személyiségű emberek ilyen czélra használhatják fel a szövetkezeteket s általában a gazdasági életet. Egyébként a felolvasás gondolatai, ismertetései és ösztönzései igen becsesek és megvalósításra valók. Ferenczy Gyula a költői ruhába öltöztetett előadásért köszönetet mond s azt emeli ki belőle, hogy a gazdasági élet terén is meg kell tennünk kötelességünket. Nagy Béla azt hangsúlyozta, hogy íme a hit a gazdasági élet terén is sokat tehet. Takaró Géza budapest-kőbányai lelkész „ Vallástanításunk és a vasárnapi bibliaiskola" czímen tartott előadást. Iskolai vallástanításunk hibáiról és hiányairól szól s rámutat arra, hogy az nem érheti el a vallásos nevelés czélját természeti, lélektani és erkölcstani szempontból. Ezt a czélt a vasárnapi iskola eléri. Ennek a története s alapítójának élete a Magy. Prot. írod. Társ. Koszorú-füzeteiben megtalálható. A következő elveket hangsúlyozta: a gyermekből kell kiindulnunk, a gyermek fejlődő élet, az ő fejlődésének megfelelő szellemi táplálékot kell adnunk (gyermekeknek való énekek! stb.), szemléltető képekkel tanítsunk s a tanító személye legyen a legközvetlenebb szemléltetés. Ezekkel az ismeretes általános pedagógiai és valláslélektani alapon nyugvó valláspedagógiai elvekkel akarta igazolni a vasárnapi iskola szükséges voltát. Kováts István mindjárt rá is mutatott az előadásnak s az előadóknak arra a tévedésére, hogy a munkák szükséges voltát bizonyítják, holott ezzel mindenki tisztában van, itt magát a munkát s annak a módszerét kell ismertetni. 0 felkérte Viktor Jánost, a Vasárnapi Iskolai Szövetség elnökét arra, hogy holnap reggel gyakorlatilag mutassák be a vasárnapi iskolai tanítást. Ezzel Kováts István előadására került a sor. „Az egyháztagok látogatása" czímű, a lelkipásztori gondozás körébe vágó előadásában arra mutatott rá először, hogy ez a látogatás nem udvariassági kötelesség (sok helyen még ezt sem teszik meg), nem is baráti érintkezés, hanem mindenkire kiterjedő egyetemes lelkipásztori munka, mellyel az egyházhoz kapcsolja az egyháztagokat. Nehézségei vannak ennek a látogatásnak nagy gyülekezeteinkben s földművelő népünk között. Elmondta, hogy mégis sokat tehet a lelkész, külföldön is, nálunk is. Istentisztelet után kihirdeti, hogy mit akar s aztán a presbiterek valamelyikével végezi a látogatást. Kiemeli a látogatás hasznait: az önzetlenség megmutatása, a gyülekezeti összhang, áldozatkészség fokozása és a templombajárás. Csiky Lajos már ezer lelkészt nevelt s hangsúlyozta, hogy ezeket a látogatásokat nemzetünk szelleméhez kell alkalmaznunk. Bereczky László az előadásban érintett adófizetésnek a fontosságát védte. Kájel Endre Kálvin élete tanulmány ázásából jutott el az egyháztagok látogatásához. Kezdjük meg ezt, majd rájövünk, hogy miképen végezzük. Baja Mihály azt mondta, hogy ezzel a szekták közé hullástól is megvédjük híveinket. Kéri itteni lelkésztársait, hogy Amerikába kivándorló híveikről értesítsék őket s ők gondozás alá veszik s megtartják egyházunknak a kivándorló reformátusokat. Kovács László koronkai lelkész szerint újévkor kell elkezdeni ezt a látogatást. Bod Károly harmincz évig tanár volt, most lelkész s a kicsiny gyülekezetéből való cselédlányo-