Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

ellenséget látnak bennünk, a kik az önzés hátrányait, a materializmus veszedelmeit, a tisztán élvezetekre alapított élet ürességét hangoztatjuk. Érzik, hogy a modern fejlődés legalább bizonyos fokig nekik kedvez. Övék a jelen s nem akarnak törődni a jövővel, ellenségei azoknak, a kik úgy akarják szervezni a társadalmat, hogy a jelen nemzedék tanuljon meg áldozni a jövő nemzedék boldogságáért. Mindamellett győzni mi fogunk. A materializmus, önzés és élvezetek legyenek bármilyen édesek is, önmagukban, fentartó és védő támaszok nélkül, pusztulásra vannak szánva. Velük együtt fognak elpusztulni híveik. El fog jönni az idő, a mikor, ha talán nem is mi, hanem azok, a kik nyomdokainkba lépnek, meg fogják érni törekvéseink teljes diadalát s a velünk szemben álló tábor pusztulását és habár odáig még hosszú az út, számos a megoldandó kérdés, azok a nemes érzelemben és törekvésben gazdag férfiak és nők, a kik Szövetségünk köré csoportosulnak, abban a boldog tudatban élhetnek, hogy szerény, lemondó vallásos érzelmeik föléjük emelik őket azoknak, a kik gőggel hirdetik Krisztus tanításával ellenkező felfogásukat. A reformáczió annak idején nemcsak Kóma hatalmának megszorítását, visszaéléseinek kiirtását, hanem jelenté az erkölcsök tisztaságának, a társadalmi szokásoknak reformját is. Vájjon e luxusban, élvezetekben dúskáló s ezekért mindent feláldozni kész korban nincsen-e szükség egy új reformáczióra és erős karokra, melyek a jobb meggyőződésnek érvényt szerezzenek ? Nem szükséges-e megszilárdítani a társadalmak alapjait, a becsületes vallásosságot s az igazság erejébe vetett hitet? Ehhez elszájit és kitartó munka kell, mert ne feledjük Kálvin mondását: ritkán'állt valaha oly jól az emberiség dolga, hogy a többségnek tetszett volna a jobb. Ez rendesen a kisebbség kiváltsága és ma mi még a kisebbség vagyunk, Bernát István. BELFÖLD. Az ORLE. közgyűlése. Ünnepélyesen, méltóságteljesen, szépen előkészítve, minden szenvedelmes vitától vagy személyeskedésektől menten zajlott le az ORLE. idei közgyűlése október 1-én Budapesten. Szinte azt mondhatnánk, hogy a tradiczionális keretek között, ha nem lett volna szokatlan és kedves meglepetés számunkra a nőknek az a nagy száma, a kik az ország minden részéből tekintélyes számban egybe sereglettek. Ezt pedig nem csupán azért jegyezzük meg, mert hétköznapi módon s régi szabású tósztok szellemében örülünk a nők jelenlétének, hanem azért, mert ezeknek az érdeklődő nőknek jelenléte azt bizonyítja, hogy a magyar ref. papnék sem elégesznek már meg egy kis gyülekezet apróbb ügyeinek ismeretével, hanem künn a fórumon is hallani akarják a legfontosabb egyházi kérdések tárgyalását. És mi ennek végtelenül örülünk, mert ez az érdeklődés a maga fokozódó buzgóságával csak erőt fog jelenteni a papság számára is. Az istentisztelet és gyülekezés. A közgyűlést megelőzőleg, október 1-én reggel 8 órakor istentisztelet volt a Kálvin-téri templomban, a hol Petri Elek budapesti lelkész tartott alkalmi beszédet Luk. 1720, 21 alapján. A mélyen járó beszéd nagy hatást tett a templomot teljesen megtöltő hallgatóságra, a mely ezután 9 órakor a régi országházba vonult át. Útközben azonban a Nemzeti Múzeum lépcsőjén egy fényképész az egész közönséget lefényképezte. Fél tíz óra is volt már, a mikor az ülést dr. Baltazár Dezső püspök megnyitotta. A megnyitó beszéd, melyet mindenki érdeklődéssel várt, (sőt némelyek, úgylátszik, csak ezt várták, mert utána rögtön elmentek) megemlékezett az elmúlt év eseményeiről, köztük főleg a fizetésrendezésről. A beszédet, melyet fontosságánál fogva alább külön is közöljük. Az amerikai magyar reformátusok. Az elnöki bejelentések felolvasása után Baja Mihály mckkeesporti (Amerika) ref. lelkész nyugati egyházmegyei főjegyző kapott engedélyt a szólásra soronkiviil. Lelkes beszédében ismertette az amerikai ref. magyarság helyzetét. Szomorúan jelentette, hogy Amerikában három részre van szakítva a ref. magyarság. Egy részüket megnyerte az amerikai angol, egy részüket a német missziói kör s így csak egy részük tartozik a tulajdonképeni magyar egyházhoz, mely mint tudjuk, jelenleg konventünk fennhatósága alatt áll. Fájdalommal említi meg, hogy ezek a missziói körök csúnya harczban állanak egymással s különösen a magyar egyházat támadják a többiek, sőt annak lelkészeit visszavándorlásra való csábítással is megvádolták a többi kör magyar ref. lelkészei. Tolmácsolja a magyar egyház üdvözletét s kérve a magyar testvérek támogatását, bejelenti, hogy ő és lelkésztársai testületileg fognak belépni az ORLE-be. A közgyűlés nagy örömmel fogadta a bejelentést, Baltazár Dezső elnök pedig az ORLE. legmelegebb pártfogásáról biztosította az amerikai testvéreket. A titkári jelentés. Ezek után a közgyűlés áttért dr. Ferenczy Gyula titkári jelentésének meghallgatására, miután előbb a nagybeteg dr. Székely József helyett Hajdú Zsigmond tiszántúli püspöki titkárt választotta meg az egyesület pénztárnokává. Dr. Ferenczy alapos és kimerítő jelentésben számolt be az ORLE. első békés esztendejéről. A Kálvineum ügye teljes reménységgel halad előre. A bel missziói kurzus rendszeresítése szükséges dolog szerinte is s a lelkészképzés reformját folytatni kell. Nagy szükség van szerinte arra is, hogy a lelkészek valami formában hitelvi és egyéb kérdésekben önmagukból alkothassanak fegyelmi biróságot s így maguk ítélkezhessenek társaik felett. Sürgeti és nagyon helyesen,