Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

egy nagy ref. nyomdavállalat létesítését, a melynek megvalósítása szerintünk is óriási lépéssel vinné előbbre szegényes irodalmunk virágzásra juttatását. A Kálvineum ügye. Az egyesületi számadásoknak Kovács Sándor által történt beterjesztése után Kiss Ferencz püspökladányi lelkész-esperes számolt be az ORLE. munkakedvének legértékesebb eredményéről, a Kálvineumról. Örömmel hallottuk, hogy az árvaházak építése már küszöbön van, s az összes értékek együttvéve már majdnem 1.200,000 koronát tesznek ki. Azonban még ez sem elég s nem szabad kifáradnunk a leleményességben, hogy az alapokat minél gyorsabban növeljük. Ilyen módok például a bevált hangverseny rendezéseken kivül az ORLE gyújtó, a Magyar Naptár, az ú. n. „örökpersely" felhasználása stb. Nagyfontosságú terve volt végül az, hogy egy nagyszabású Kálvineum-nyomda állíttassék fel, a mely fontos eszme megvalósításának előmunkálataival a választmány bízatott meg. A néplap ügye. Egy református szellemű, egyetemes jellegű néplap megteremtésének szükségességét már régebben belátta az egyesület. Most már annyira előrehaladt ennek a dolga, hogy a lap megindítását előkészítő bizottság is kiküldetett. Az eszme ellen, egyeseknek az anyagiakat érintő aggodalmaskodásai után, főleg Szalay József nagybecskereki lelkész szólalt fel, a ki a már meglevő, de küzködő egyházi lapokra hívta fel a figyelmet. A lap elterjedését és fennmaradását különben remélhetőleg nagyon elő fogja segíteni az a körülmény, hogy minden közérdekű dolog regisztrálása mellett tartózkodni fog minden politikától s határozottan református lesz a szelleme. A lelkészi fizetésrendezés. Előrelátható volt, hogy a jól előkészített ügyek mellett hosszabb vitára csak a lelkészi fizetésrendezés kérdésénél van kilátás. így is volt. Az előadó Sötö Kálmán, semjéni lelkész röviden ismertette a kérdés állását, különösen pedig a korpótlékok kiutalásának küszöbön lévő tervét, melynek részleteit mindnyájan ismerjük. Hangsúlyozta, hogy a kormány megoldási kísérlete a lelkészek várakozását egyáltalában nem elégítette ki, a mennyiben a náluk sokkal kisebb kvalifikáczióval bíró más állásúak anyagi dotáczióját sem éri el ez a javított fizetés lényegileg. Hosszabb határozati javaslatot nyújtott be, melynek főbb pontjait később közöljük. Most pedig a vitára térünk ki. Érdekes, hogy ebben, nagyon helyesen az 1848. XX. elvi megvitatása v.olt az irányadó. Eöri Szabó Dezső daruvári missziói lelkész felszólalása után ugyanis, a ki a horvátországi ref. lelkészek anyagi helyzetére hívta fel a figyelmet, Hamar István, lapunk volt szerkesztője állott felszólalásra, a ki a jelen viszonyok között is a 48. XX. t.-cz. eredeti értelmét hangsúlyozta. Szerinte ugyanis az ilyen korpótlékozás nem az 1848. XX. t.-cz. igazi megvalósítása. A protestáns egyházak segítésének ilyen formáját nem szereti; szerinte ugyanis nem adagonként, hanem az összes szükségleteket kielégítő, egy nagy és méltányos összeggel kell ezt a kérdést megoldani. Kívánja, hogy az 1848. XX. t.-czikk végrehajtásának követelését ne kapcsoljuk össze a korpótlékkal s ezért a határozati javaslat szövegének megváltoztatását is kéri. Kájel István szeretné, ha a konvent módot találnaarra, hogy a kormányt befolyásolni tudná abban az irányban, hogy az az állami segítséget a nem magyar és nemzetietlen egyházakkal szemben szigorúbban kezelje, sőt egyenesen lehetőleg csak magyar egyházak támogatására fordítsa. Kustár Dániel illavai fegyházi lelkész a fegyházi lelkészek helyzetéről szólt, Darányi Mihály halasi vallástanár pedig a hitoktatók anyagi helyzetének javítása érdekében a zsinatelőkészítő bizottság figyelmébe ajánlja azt az indítványát, mely a hitoktatók fizetésének minimumát törvény által kívánja megállapíttatni. Mozsonyi Sándor kadarkuti lelkész Hamar István véleményéhez csatlakozik. A korpótlékot elfogadja, de az 1848. XX. t.-cz. teljes megvalósítását is követeli. Kájel Endre balatonendrédi lelkész jobb szeretné a korpótlékot inkább visszautasítani, mert szerinte a díjlevelek értékelése ma nem helyes. Kívánja tehát inkább a díjlevelek revízióját s az után a törvény alapján biztosított 2400 koronás kiegészítést és ezen kivül a családi és korpótlékot. Dr. Baltazár Dezső elnök ezután a családi pótlékok méltányosságáról és jogosságáról beszélt, mint a mely még a korpótlékokon felül is megilleti különösen a protestáns lelkészeket, mint családos embereket. A hosszúra nyúlt vitát aztán berekesztette és a közgyűlés Hamar István, Darányi Mihály indítványának elfogadása mellett egy hosszabb határozati javaslatot fogadott el, melyet fontosságára való tekintettel, egész terjedelmében, helyszűke miatt azonban csak a jövő számban közölhetünk. A kálvinista bank. V. Balogh Lajos gyúrói lelkész előadásában került szőnyegre a kálvinista bank nagyfontosságú kérdése. A terv kétségtelenül nagyjelentőségű s az előadóval együtt mindenki belátja, hogy népünk felsegítése anyagilag csakis egészséges s méltányos gazdasági és pénzügyi politika által lehetséges. Az az indítványa azonban, hogy a világiak bevonásával alakuljon meg ez a bank, többek ellenzésére talált. így például Murányi János mezőtúri lelkész határozottan ellene van ennek a tervnek; szerinte legjobb lenne, ha ezt a lelkészek maguk csinálnák meg. Dr. Ferenczy Gyula a választmány javaslatát pártolja, mert egy ily nagy bankot szerinte a gyülekezetek a maguk erejéből úgv sem tudnának megteremteni. Szükség van tehát világi tőkére is. A bizottság az előadó javaslatát fogadta el. Végül a Magyar Naptár ügyét tárgyalták, mely Barabás Samu szerkesztésében jelent meg az 1913- évre. Ennek terjesztését a közgyűlés tagjai nagy örömmel