Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

A fehér asztaltól érdemes felemlíteni Csontos Andor szeretett tanácsbiránk szellemes köszöntőjét és különösen annak csattanóját, a mely gondnokunk és világi uraink részéről 100 korona adományt hozott egyházmegyei lapunk javára. — r. — KÜLFÖLD. Svájcz. II. Vilmos német császár Bernben. A genfi reforniácziói emlékszobor-bizottság megragadta az alkalmat, hogy a Svájczban időző német császárnak személyesen is megköszönje azt a jóindulatát és figyelmét, melyet az emlékmű iránt már párszor kimutatott. Nevezett bizottság Bülow német külügyminiszter közbenjárására a császárt akkor kereste föl, mikor az a berni nagy kathedrálist látogatta meg. „Uraim — monda az uralkodó a bemutatkozás első pillanatában — nagyon köszönöm, hogy eljöttek a reformácziói emlékműről beszélni. A legnagyobb érdeklődéssel viseltetem az iránt." Az egyik bizottsági tag, Gautier megköszönte II. Vilmosnak a küldött táviratot az alapkő elhelyezése alkalmából és azt a 10 ezer márkát, melyet legutóbb juttatott a bizottság kezeihez a szobor számára. Örömmel emlegette a császár azt, hogy az emlékművön három kiváló őse is megörökíttetik, t. i. Coligny admirális, Halgatag Vilmos és Frigyes Vilmos nagy választófejedelem. Az első kettő vértanúhalált halt a hitújításért. Megemlítette az uralkodó, hogy ő Coligny-nek Berlinben szintén szobrot fog emeltetni és örömmel tudatta, hogy a genfi szobron szereplő Frigyes Vilmos alakjának költségeit őmaga fogja fedezni. „Nem feledhetem el — mondá II. Vilmos —, hogy dr. Dryander, berlini fő udvari szónokom szívélyes üdvözletét átadjam Önöknek, a ki már sokszor beszélt nekem az 1909-iki genfi Kálvin-jubileumról. Feledhetetlen benyomásokat szerzett ott udvari lelkészem és úgy tekinti azt az ünnepélyt, mint a jelenkori egyház életének egyik örökre emlékezetes történelmi mozzanatát." II. Vilmos beszélt a templomlátogatás alkalmával a jelenlegi egyházi viszonyokról is Németországban és azt hangsúlyozta, hogy, ha a lelkészek a bibliát, mint Isten igéjét elismerik és Jézust, mint az Istennek Fiát, akkor nem szükséges őket szorosan a hitvallások betűihez lekötni. A templomból kijövetkor újra odafordult Gautier-hoz: „És mikor lesz kész az emlékmű?" „Reméljük, Felség, hogy talán két év múlva" — válaszolt a megszólított. „Szeretnék én is megjelenni ez ünnepélyes alkalomból — mondá a császár —. ha ugyan megjelenésemet majd óhajtani fogják." — A berni lelkészek és a genfi kiküldöttek örömmel látták, hogy II. T ilmos nagy érdeklődéssel viseltetik a protestáns egyház minden ügye iránt. Lelkészértekezlet. A svájczi franczia nyelvű protestáns lelkészek tizennyolczadik értekezletüket szeptember első napjaiban Bienne-ben tartották. Egyik legkiemelkedőbb pontja volt a tárgysorozatnak Wyrsch lelkész felolvasása, melynek czíme volt: A művészet az istentiszteleten. A felolvasó megczáfolta azoknak az érveit, a kik a protestáns templomokból minden áron ki akarják szorítani a művészeteket. Szerinte a keresztyénség, ép úgy, mint a tízparancsolat, nem kárhoztatja a művészetet, hanem csak a bálványimádást. Beszélt Wyrsch a falfestészetről, az építési művészetről, a mozaikokról, az üvegfestészetről és a zenéről, melyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az Istent méltóképen imádjuk a templomokban. Ne zsinagóga legyen a keresztyének temploma, hanem szentély, a hol az Urat leborulva imádjuk. A protestántizmus négyszázéves múltja eléggé beigazolta azt, hogy mi nem tértünk vissza és nem is fogunk sohase visszatérni a római bálványimádáshoz. A művészi szép épúgy Istenhez vezeti a lelkeket, akárcsak a tudományos igazság, vagy a vallásos életszentség. mint erkölcsi jó. Claparéde Sándorné elhalálozásáról. A genfi protestáns lap: La Semaine Beliyieuse 1912 szept. 14-diki számában a következő hangú nekrologot írta Claparéde Sándornérói: Claparéde Sándorné, születelt Papp Ilka, szeptember 6-án elhunyt Budapesten, 57 éves korában, három heti súlyos szenvedés után. Férjével együtt Magyarország hegyei között. Tátrafüreden nyaralt és egy alkalommal meghűlt, mely meghűlés a már meglevő gyomorbaját erősen fokozta. Betegen vitték Kassára, onnan a fővárosba, Budapestre egy szanatóriumba, a hol kiszenvedett. Vasárnap, szeptember 8-án temették ugyanott, a fővárosban. Az elhunyt magyar református családbői származott. Mindig odaadással támogatta férjét abban a kitartó, nemes munkában, hogy a magyar és a svájczi protestánsok között a viszony egyre szorosabbra fűződjék, különösen a genfi Kálvin-jubileum óta. A Créts de Florissant vendégszerető háza mindig nyitva állott a magyarok számára, a kik Genfbe jöttek tanulmányaik folytatására. Claparéde Sándorné íme most ott halt megszeretett magyarjai között, a szülőföld karjaiban. Mély fajdalmunkat tolmácsoljuk az elhunyt családja előtt és különösen az elhunyt kiváló férje előtt, hogy a kegyetlen halál olyan hirtelenül csapott le áldozatára. Mint a dunántúli protestáns lap értesítéséből olvassuk, Claparéde Sándorné hirtelen elhunyta megrendítette az egész magyar református egyházat, melynek köreiben a boldogultnak férjét csak így emlegetik: n

a mi nagy genfi jótevőnk". Németország. Traub felfüggesztése. Traub dortmundi evangélikus lelkészt a berlini főegyháztanács spruchkollégiuma felfüggesztette állásától és megfosztotta nyugdíjigényétől. Traubot, a ki Jatho védője volt, először a breslaui egyházbiróság sújtotta azzal a büntetéssel, hogy dortmundi lelkészi állásáról le kell mondania. Traub ezzel az ítélettel nem volt megelégedve és abban reménykedvén, hogy Berlinben enyhébben ítélkeznek, a főegyháztanácshoz fellebbezett. Ez azonban még szigorúbb volt : felfüggesztette állásától. A liberális lapok felháborodva közlik a szigorú büntetést. Sokan már gyűjtenek is,