Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

is erőt a kegyelemnek Istene és az a nagy szeretet, mely e szomorú alkalommal is mindenfelől áradt felé és nemes családja felé. * Első napon, szept 9 én, értekezletünket tartottuk Urházy Lajos és Sárközy Aurél egyházkerületi tanácsbirák elnöklete alatt. Sok tárgyunk közül, melyek javarészt a másnapi közgyűlésen is előfordultak, kiemelkedett Patay Emil sárkeresztúri lelkésztársunk felolvasása: „Gondolatok ifjúságunk lelki gondozásáról" czimmel. A nemes ügy iránti nagy munkakedvről, de egyszersmind komoly higgadtságról, minden szélsőségtől ment megfontoltságról bizonyságot tevő felolvasás mindnyájunk figyelmét megragadta és élénk tetszésre talált. Felolvasó nem találja életképesnek az olyan mozgalmakat, a melyek elégnek tartják, lia évek során át 5 embert meg tudnak nyerni czéljuknak. A helyes irányban haladó munkának megkell lenni az eredményének is. Hogy ilyen eredményes lehessen fáradozásunk az ifjúság körében, sürgeti, iiogy a lelkészek foglalkozzanak az iskolásgyermekek vallásoktatásával, már a mindennapi iskolában is, szükség esetén vegyék teljesen is kezük be, de semmiesetre se hagyják egészen magukra e téren a tanítókat. Indítványa általános helyesléssel fogadtatott. Helyeslés kísérte Kulifay László lelkésztársunk indítványát is, a mely nem tartja helyesnek az ifjúsági egyletek 1913-ra felállításának kényszerét, általában a felállítás határidőhöz kötését, hanem a helyett az ifjúság lelki gondozásának, a vallásos esték tartásának, általában az intenzív belmissziói munkának megkezdését és buzgó folytatását kívánja, hogy azután kellő idő múlva az ifjúsági egyesületek is felállíthatok lehessenek. Egyben ugyanő ilyen egyletre alapszabály-tervezetet is mutatott be. Ügy ezt a tervet, mint indítványát elfogadta a másnapi közgyűlés is. Ertekezletünk megtárgyalta és közgyűlésünk is magáévá tette Vasadi Balogh Lajos tanácsbiránk javaslatát egyházmegyei lap indítása tárgyában. Alap 1000példányban, évente 8-szor fog megjelenni; helyi és általános egyházi eseményekkel foglalkozik, építeni és buzdítani akar. Egyházaink 8—16 koronával tehetségük szerint kötelesek segélyezni (megfelelő lappéldányok ellenében) és egyházmegyei pénztárunk is támogatja 250 koronával. Az első próbaév fogja megmutatni életképességét ós eldönti jövőjét. Az eszme kétségtelenül helyes, a czél nemes, de az egész ügyre nagyon ráillenek nagy Kossuthunk klasszikus szavai: „Annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiúságor a megajánlásban." Délutánunkat bizottsági ülések foglalták el és másnap délelőtt folyt le s^ép rendben közgyűlésünk. Ezen már gróf Dégenfeld Lajos gondnokunkkal együtt esperesünk, Lévay Lajos, elnökölt, Könnyeket csalt szemünkbe magasztos imádsága, mely az Isten akaratával megbékülő lélek csendes megalázódásának felséges akkordjával végződött, melynél szebbet és mélyebbet tőle sem hallottunk még. Gondnokunk 30 éve a miénk Esperesünk családjára vonatkozó történelmi visszaemlékezésével megkapó és meleg őszinteségével megható beszédben, mi lelkes éljenzéssel ünnepeltük. Jókívánságaink halmazódtak rá. Szeretettel és örömmel üdvözöltük uj aljegyzőnket, Kulifay László abai lelkészt. Szeretet köszönté újonnan választott lelkésztársainkat : Nagy Vincze töki, Bödy Lajos seregélyesi, Tóth László csabdi lelkészeket és az új tanítókat és tanítónőket is. Részvétünk kísérte az elköltözőiteket: Farkas Sándort és Koncz Imrét. Esperesi jelentésünk egy kis évkönyv. De olyan évkönyv, a mely bátran kiállja a legszigorúbb kritikát is. Mindenre kiterjedő figyelem, semmitől vissza nem riadó munkaszeretet, mindent átölelő gyöngéd jóság, de egyszersmind krisztusi őszinte igazság is jellemzi. Egészében derűre hangol és reményekre jogosít. Buzgóság, áldozatkészség, épitő munka és alkotásra törő jóigyekezet sok szép képben tárult belőle elénk. És egészében egy felséges buzdítás volt, — a mi kétségkívül egyik legfőbb éideme és értéke. Missziói bizottságunk jelentése kedvező. Szániszékünk a tökéletes rend útjára terel mindeneket, nagyon helyesen, nem ijedvén meg a vádtól, melv mindjárt bürokratizmust kiált. Tanügyi bizottságunk is sok üdvös munkát követel: kézimunka, torna, kertészet, összhangzatos ének tanítását, tanmenet és órarend rendes kidolgozását, haladási napló vezetését, az épületek és felszerelések rendbehozatalát és mindenekfelett kitartó buzgóságot, tanításban és felügyeletben. A helyi lelkészek évente legalább háromszor rendes iskolavizsgálásra utasíttatnak, a körlelkészi vizsgálatokról jegyzőkönyv készül. Mindez közhatározattá lön. Segélyt sokan kérnek. A szükség sokfelé kiált, — de a mi a jó: a vágy is sokakat sarkal szebbre, jobbra. A konventi irodába ismét kérünk lelkészi egyént, a ki onnan hiányzik. Etyeken az okleveles tanító lelkészt a miniszter a tanítástól eltiltja és Ácsán a németek közt a "kevés magyar ref. gyermek tanítójának segélyt nem ad. Nagy bajok, a melyek sürgős orvoslásra várnak. Ritka öröm, hogy a sárbogárdi egyháznak, a hozzá körülbelől 25 kilométernyi Közép-Hantos-pusztán élt uradalmi kertész, néhai Baranyay Zsigmond 6000 koronát hagyományozott. Nemcsak istenfélő, de művelt, vallásos lélek volt, a ki könyvtárában tartotta és olvasgatta vallásos irodalmunk értékesebb műveit, a kivel, míg élt, beszélgetni gyönyörűség volt. E sorok íróját is sok gyermekkori édes emlék és, egy a megboldogultra nézve jellemző ajándék: Farkas—Hase értékesEgyháztörténelme fűzi kedves alakjához, a mely — fájdalom — mint típus is tagadhatatlanul a múlté lesz lassanként. No de „várni és remélni!" Körlelkészekiil Patay Emil és Bazsó Lajos választattak meg. Az egyházkerületi közgyűlésre Kulifay László és dr. Szűcs Gedeon küldettek ki. *