Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-22 / 38. szám

lelkésznek hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a lelkész sírhalmára kápolnát emeltessen. A kápolna homlokzatára ezeket a számokat óhajtotta íratni: 7707. A hagyományozó végrendeletét a rokonok perrel támadták meg. Az öröklő lelkész védőjéül dr. Bertrand-Vigne lelkészt választotta, a ki a franczia biblia-társaság igazgatója. Dr. Bertrand ugyanis jogi tanulmányokat is végzett, melyekből liczencziátusa van. A védő beszédében kifejtette, hogy a hagyományozó mennyire szerette a protestánsokat, különösen pedig azóta, hogy meghasonlott rokonaival és a saját róm. kath. papjával. A mi a 7707 számot illeti, az nem egyéb, mint atyja katonai házasságlevelén szereplő szám. Megjegyzendő, hogy dr. Bertrand olyan jól védte az ügyet, hogy lelkésztársa megnyerte a pört. A latin liturgia római kiejtése. A pápa Dubois bourgesí? érsekhez levelet írt, melyben megdicsérte azért, hogy papságát az 1904. évi motu proprio előadása szerint a liturgiában a latin nyelv római kiejtésére szorította. Ezen kiejtésre van ugyanis a gregoriánus ének szerkesztve. X. Pius trónraléptekor mindjárt sürgetni kezdette ezt az éneklési modort. A római kiejtés keresztülvitele Francziaországban bizonyos liturgikus egységet is fog teremteni. Nagybritannia. Booth, generális temetése. Az elhalt generális fia, Booth Bramwell, György angol királytól is kapott részvéttáviratot. A király kijelentette benne, hogy Booth generális elhunytával Nagybritannia kiváló, nagy férfiút vesztett el, a ki rendkívüli organizáló tehetség volt és a szegények nagy barátja. A generális hűlt tetemét az Üdv hadseregének Congress fía^-jában ravatalozták fel. Tölgyfa-koporsóba zárták, melynek üveges fedelén keresztül látni lehetett Booth karakterisztikus, érdekes fejét. Napokig, messze tájakról elzarándokoltak a koporsóhoz tisztelői. Voltak köztük előkelő férfiak és hölgyek, a kik automobilon érkeztek meg. Voltak egyszerű munkások, a kik a rendes, dolgozó öltözetben jelentek. Voltak szegény koldusok, nyomorékok, a kik mankókra támaszkodva állták körül a ravatalt. Megható jelenetek játszódtak le a nagy teremben. II. Vilmos német császár londoni nagykövete, ura nevében fehér liliomból font koszorút helyezett a koporsóra. A hit és a tudomány. Az egész világról kiváló tudósok érkeztek Londonba, hogy a királyi tudományos akadémia 250 éves fenállása alkalmából rendezett ünnepélyen részt vegyenek. Ezek a tudós emberek általában véve igen vallásosak. Az ünnepélyt is istentisztelettel kezdették a Westminster Abbey ben. Ezt mindenki nagyon természetesnek találja Angliában, hogy először az Isten házába mennek. Megesik nem egyszer, hogy a templomban nagy tudósok vállalkoznak bizonyos funkcziók végzésére, pl. a rend fenntartására nagyobb ünnepek alkalmával. Egy-egy vasárnapon néha három-négy kiváló akadémikus is látható hasonló szolgálattételben. Az angol törvényhozás a szerencsejátékok ellen. Hereforcl anglikán püspök törvényjavaslatot nyújtott be az urak házában. A javaslat nagyon szigorú. Tiltja, hogy újságok, körlevelek, hirdetések, falragaszok a lófuttatás, sport, lutri s egyéb szerencsejátékokra vonatkozó hirdetéseket közöljenek. Még a postahivatalnak se szabad az ilyen természetű szöveget továbbítani, se telefonon, se táviratilag. A rendőrség minden további szóbeszéd nélkül, egyszerűen letartóztathatja azt, a kit ilyesmin rajtakap. A javaslat drákói szigora még sem tetszett a lordoknak, magának a canterbury i érseknek sem, miért is Hereford püspök elejtette javaslatát. Azt azonban elérte mégis a buzgó főpap, hogy az eddigi törvényeket szigorították. Dr. T. 1. RÉGISÉG. Régi gyászjelentések. A nyomtatott gyászjelentések hazánkban csak a XVII. század vége felé jöttek szokásba. Azelőtt agyászba borult hitves, gyermek vagy szülő, szóval az elhunyt legközelebbi rokona levélben .tudatta a rokonokkal s jó barátokkal a gyászesetet, s hívta meg őket a végtisztességtételre. A leveleket külön küldönczök vitték, sokszor az ország távoli részeibe is, s ez az oka, hogy a temetés a haláleset Után csak hetek, néha hónapok múlva történt, hogy így; a végtisztességtételre meghívottak a legtávolabbról is megjelenhessenek. Három ilyen régi gyászjelentést közlök a következőkben a XVII. századból és pedig véletlenül épen három egymásutáni évből: 1663., 1664. ós 1665-ből. Az elsőben Rákóczy László sárosi főispán tudatja Deseőffy Györgygyei, felesége Nagymihályi Bánffy Erzsébet halálát. Rákóczy László, Rákóczy Pál országbírónak, I. Rákóczy György fejedelem testvérének fia volt, de a kit anyja r. katholikusnak nevelt, s a ki a következő évben, 1864-ben május 17-én maga is elhunyt. Várad ostrománál elesett. A második gyászjelentésben Palocsay István hívja meg Deseőff'y László özvegyét, Széchy Margitot, fiatal felesége, a 18 éves korában elhunyt Nagykárolyi Károly Borbála — báró Károly Ádám főispán és Tököly Mária leánya — temetésére. Végre a harmadikban Cserneki Deseőffy György tudatja Bertáty Lajossal, édesanyjának, Rimaszécsi Széchy Margitnak — Széchy Tamás ós Forgách Margit leányának — Desseöffy László özvegyének elhunytát. I. Generose Domine et Amice observandissime! Salutem ac servitiorum meorum paratissime semper commendationem. Az hatalmas Istennek változhatatlan végezése kiilömbözvén ez Világ gondolatitul végire mehetetlen bölcs tetcése szerént az egész emberi nemzet szivének legna-