Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-15 / 37. szám

MISSZIÓÜGY. Az Evangéliumi Nőegyletek Nemzeti Szövetségének veszprémi gyűlése. A kezdőkorát élő magyar protestáns belső-missziónak egyik legfontosabb ága, az evangéliumi nőegyesületi munka néhány jelentős lépéssel haladt előre Veszprémben tartott évi értekezlete és közgyűlése által. Nőegyesület hazánkban s közelebbről a protestáns társadalom körében nagyon sok van, de azoknak nagy része általános filanthropikus és humánitárius munkát végez, némelyik pedig a divatos sablonban tengődik. Evangéliumi keresztyén alapon álló és ilyen szellemben munkálkodó nőegyesületünk eddig még kevés van. De ez a kevés legalább becses munkát végez a maga körében és egymással szerves összeköttetésbe is lépett. A szerves összeköttetést Nemzeti Szövetség alakjában alkották meg pár évvel ezelőtt. A szövetség alapszabályai közvetlenül a miniszteri megerősítés előtt állanak. A megerősítés némi késése közben is serényen munkálkodott a Nemzeti Szövetség. A lassú, de mély alapú terjeszkedés útját járja. Haladásának kiváló eszközei az évi értekezletek és közgyűlések. Az ez évi értekezletet és közgyűlést Veszprém városában tartotta az ottani Leányegylet meghívására s gondos előkészítése és rendezése mellett. Augusztus 29-én délután és este érkeztek a Nemzeti Szövetségben levő egyesületek képviselői és az evangéliumi munka érdeklődő barátai. A vendégeket veszprémi ref. családoknál szállásolták el s ezeknek a vendégszeretetét élvezték a gyűlés folyama alatt. Este az egész társaság közös vacsorára gyűlt össze a ref. egyház tanácstermében. Itt üdvözölte a vendégeket az egyház és az egyesület nevében Demjén Márton ref. lelkész. A vacsora után rövid áhítatot tartott Kováts István dr., szatmári lelkész a 27. zsoltár 4. és következő versei alapján, az Istenben való gyönyörködésről, bízásról és a reá való várásról. Másnap, 30-án. d. e. 9 órakor a gyűlés női tagjai egymás között tartottak áhítatot s azután, 10 órakor kezdődött a konferenczia, melynek tárgya: az evangéliumi nő- és leányegyesületek Máté 5.13-14. világításában: e föld savai, e világ világosságai. A templomban tartott értekezletet a 37. dicséret első versének éneklése után Birtha József lévai lelkész vezette be alkalmi imádsággal s Ján. 3.3. alapján az újjászületésről szóló elmélkedésével. Ezután öt előadás következett. Az első az evangéliumi keresztyén nő- és leányegyesületi munka indítóokairól szólott: Mi késztet a munkára ? czímen. Az előadást II. Tim. 4.i_3 alapján Böszörményi Jenő budapesti vallástanár, az ottani Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület misszionáriusa tartotta. Szerinte két indítóok késztet a munkára: a világ szüksége s az Ur parancsa. A második előadást BecTc Irén tartotta a munkálkodás tárgyáról. „Mit tett Jézus a nőkért és mit tesz a nő Jézusért ?" volt a tervezett előadás czíme, azonban az előadó csak a tárgy második részét adta elő. Szépen kidolgozott, hatásos példákkal megvilágosított becses előadásában arról szólt, hogy mit tehet a nő Jézusért, mint a gyermekek nevelője, a férfi munkatársa és a társadalom tagja? A harmadik előadás „A leány egylet és az egyéni lélek ápolása" czímen a munka módszerét ismertette. A személyes keresztyéni jellemképző munkálkodásról mondott néhány helyes megfigyelést és elvet az előadó Szalay Teréz, a budapesti Lorántffy-Egylet titkára. A negyedik előadást Misley Sándorné, a veszprémi leányegylet vezetője s a Nemzeti Szövetség nagytevékenységú titkára tartotta „Mik eszközeink czélunk elérésére?" czímen a munkaeszközökről. A czél bizonyosságát, a vezető tanításának és életének összhangját hangsúlyozta, az angol Fisherband-ek módjára a hívás és toborzás jelentőségét, a példáknak és az imádságnak a fontosságát emelte ki. Az ötödik előadásban Szalay Józsefné „Munkánk áldásos hatása saját életünkre" czímen az áldábos hatások közül a szív gazdagságáról, az értelem világosságáról, az önfegyelmezésről, erős jellemről, Istenben való bizalomról, a mások baja iránt való érzékről, az önzéstelenségről, az imádságos életről, híveinknek megnyeréséről, a keresztyén példáknak erre és a jövő életre való hatásáról beszélt. Az előadások után hozzászólások voltak. Kováts István dr. a nagyban való toborzásra, a papnéknak és papleányoknak október elején a lelkészegyesületi gyűléssel kapcsolatban tartandó országos összejövetelére hívta fel a figyelmet s a Nemzeti Szövetséget meghívta jövő évre Szatmárra. Birtha József Lévára hívta meg a közgyűlést. Misley Sándorné a meghívások hiányával magyarázza a vidéki kiszállások elmaradását. Veress Jenő budapesti vallástanár, theol. m.-tanár a belső fejlesztő és a külső terjeszkedő munkásságnak arányos összekapcsolását, a hazai sajtóban való nyilvántartást és a külföldi összeköttetések ápolását hangsúlyozta. Kováts István külföldi vendégek meghívását, Misleyné a hazai viszonyok szerint való hazai munkálkodást ajánl. Veress Jenő a külföldiek segítségével való toborzást és a hazai erők által való belterjes munkát emelte ki. Böszörményi Jenő az egyéni és a tömeghatásról, Demjén Márton Jézus tanítványnevelő módszeréről szólott. Ezután Böszörményi Jenő imádságával záródott be az értekezlet. Délután 1

/2

5 órakor missziói ünnepély volt a templomban. A 84. zsoltár I. v. éneklése után Veress Jenő imádkozott, Fröhlich Dóra énekelt, Kováts István pedig I. Kor. 3.21, 23. alapján a missziói munka fontosságáról s áldásairól beszélt. Sürgette a magyar protestántizmus külsőmissziói munkásságát. Ezután Misley Ili vezetésével a vasárnapi iskolás gyermekek egy missziói kátét mondottak fel. Havas Tercsi és Vaszindáh Emi egy missziói párbeszédet adtak elő. Misley Sándorné a mi külső-missziónk állapotáról számolt be. Egy női és egy férfi hittérítőt egészen és egy női hittérítőt részben mi tartunk fenn. Most Somogyi Edit, volt diakonissza készül kimenni. Megragadó részleteket beszélt el eddigi életútjáról. Elhatároztatott az ő fentartására szükséges ösz-