Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-15 / 37. szám

szeg összehozása s a missziói káté kinyomatása. Ennek költségét Kováts István vállalta. Énekléssel s az ő imájával ért véget a mélyhatású ünnep. 31-én délelőtt a nőknek maguk körében tartott áhítata után 10 órakor kezdődött a közgyűlés. Demjén Márton imádsága és bibliai elmélkedése után Misley Sándorné mondott elnöki megnyitót a gyásza és gyengélkedése miatt távollevő Szillassy Aladárné elnök helyett. Szalay Teréz a mult évi pápai gyűlés jegyzőkönyvét olvasta fel, Misleyné rövid titkári jelentést tett a mult évi csendes munkáról. Ezután az egyes egyesületek kiküldöttei számoltak be. Varga Dezső segédlelkész a csurgói, Széky Aladárné a pápai, Szalay Teréz a budapesti, Frecska Margit a Czibulka Rezsőné vezetése alatt folyó lévai, Szalay Józsefné a nagybecskereki, Misleyné a veszprémi nő-, illetőleg leányegylet munkájáról számoltak be. A tisztújítás, az új zeelandi nők üdvözletének tudomásul vétele s a londoni missziói szövetséggel való összeköttetés elhatározása után Varga Dezső köszönetet mondott a veszprémieknek s Veress Jenő imájával véget ért a gyűlés. Délután kellemes kirándulást tett a mintegy 60 tagú női és férfitársaság Balatonalmádiba. Szeptember 1-én a nőknek előkészítő külön áhítata átán az alkalmi istentiszteleten Veress Jenő budapesti theol. m.-tanár imádkozott s mondott alkalmi egyházi beszédet I. Kor. 3.21-23. alapján a keresztyénségnek mindent összefoglaló erejéről és a mai keresztyénség egyetemes hivatásáról. Demjén lelkész ágendázása után együttesen osztották ki az új kenyéri úrvacsorát. Délután leányegyleti összejövetel s azután öt órakor népes és szépen sikerült szeretetvendégség volt. Veress Jenő rövid megnyitó imádsága után következett az étkezés. Ezután Csomasz Kató zongorázott, Beöthy Katinka szavalt, Fröhlich Dóra isméi elten gyönyörű angol énekeket énekelt Bittér székesegyházi karnagy zongorakíséretével, Kosztolányi Gusztáv szavalt, Schröder József és Keresztes Ferencz hegedültek Bittér Lőrincz kíséretével. Befejezésül Veress Jenő beszélt Gal. 3.28&. alapján a 20. századbeli keresztyén női eszményről s annak megvalósításáról és ő mondott alkalmi bezáró imádságot. Szíves búcsúvétel után szétváltak a gyűlés tagjai lelkes hódító munkájuk folytatására. V. KÜLFÖLD. Nagybritannia. Booth generális halála. Mult hó 20-án a London közelében levő Hadley Woods községben elhunyt az Üdv hadseregének a vezető férfia és alapitója, Booth Vilmos, 83 éves korában. Vele kiváló személyiség dőlt ki sorainkból, a kik az Isten országának vagyunk harczos katonái. Kicsin kezdette Booth és nagy eredményeken végezte. Hatása, működése kihatott az egész földkerekségre. Lelki és testi szükségeikben milliókon és milliókon segített. — Booth 1829-ben született Nottinghamben. Atyja boltos volt. Az anglikán vallásban nevekedett fel. Tizenhat éves korában zálogházi alkalmazást vállalt, hogy özvegyen maradt édesai^ját anyagilag támogathassa. Egy amerikai prédikátor hatása alatt wesleyánus lett és nemsokára ő maga is prédikálni kezdett. Különös előszeretettel látogatta a szegények menedékházait és azokban imatársulatokat szervezett. Húsz éves korában már Londonban látjuk őt, a mint az utczákon mint evangélista szónokol. Erős egyénisége nem tűrte a wesleyánus előírásokat és ki is lépett a társaságból. Állás nélkül maradt és családjával együtt nagy nyomorba került. Ekkor már feleségén kivül négy gyermeke várta tőle a mindennapi kenyeret. De azért nem esett kétségbe, valahogy mégis megkereste a legszükségesebb anyagi feltételeket és egész lelki erővel hozzálátott a londoni utczai szegények lelki gondozásához. Egy régi színházépületet átengedtek neki, hogy abba gyűjtse össze hallgatóit. Híre egyre emelkedett és nemsokára mindinkább több és több pártfogót talált a pénzes emberek között. 1874-ben már évenkint 40,000 schilling állott rendelkezésére. Ettől fogva vállalkozása gyors léptekben haladt előre a siker útjain. Keresztyén missziónak nevezte munkáját és magát pedig főfelügyelőnek. Később generális nevet vett föl és a keresztyén misszió elnevezés helyett pedig az Üdv hadserege elnevezést hozta be. Munkáját ugyanis úgy fogta föl, mint valami harcztéri csatározást, melynek vezető lelke a generális, a tábornok. O maga uniformist viselt és az Üdv hadserege minden tagjának, úgynevezett katonájának is egyenruhát írt elő. Sőt katonái között bizonyos rangfokozatot is állapított meg, akár csak a hadseregben és ő maga a legnagyobb szigorúsággal tartotta fenn a katonai fegyelmet. Egy intésére az egész tábor megmozdult és végezte a parancsolt munkát. Megesett, hogy egyik fia, a ki az ő munkáját Amerikában végezte, nem engedelmeskedett parancsának, azért is rögtön elbocsátotta az Üdv hadserege szolgálatából. A szigor oly nagy volt e hadseregben, hogy ahhoz foghatót a valóságos hadseregben sem igen lehetett találni. Booth generális azonban nemcsak katonáival volt szigorú, hanem önmagával is és önmagával különösen. Önzetlensége egyszerűen csodálatos volt. Mindent csak a szent ügy érdekében cselekedett. Elviselt minden testi szűkölködést, minden gúnyt és támadást, csakhogy az Isten országát szolgálhassa. Az volt legnagyobb öröme, ha harczolhatott. Valóságos katona-típus volt. Nem nézett se jobbra, se balra, csak előre. Ezenkívül rendkívül rendező-tehetség volt és kiváló üzletember. Egy ízben ellenségei azzal vádolták, hogy a reábízott pénzeket hűtlenül kezeli. Erre ő külön bizottságot alkotott nagykereskedők és üzletemberek soraiból, mely a pénzkezelést felülvizsgálta. A bizottság odanyilatkozott, hogy pontosabb könyvvezetést még sohase láttak az övénél. Halála után kitűnt az is, hogy ő az Üdv hadserege pénzéből egy fillér jövedelmet se húzott; a mi jövedelme volt, azt jó barátaitól vette és így tartotta fenn magát. A különféle országokból befolyó összegeket külön kezelte. Mikor már Angliát