Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Kövér Lajos-u. 15/B., ahová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Magánügy-e a vallás? Naumann Frigyes—V. — Vezérczikk: Egyházak, felekezetek, szekták. V. J. — Tárcza: A szent örökség. Fazekas Ferencz. — Belföld: Néhány szó az új Énekeskönyvről. Gzanik Gyula. — Az ország 1910. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld: Svájcz, Németország, Olaszország. Dr. T. I. — Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Molnár János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Magánügy-e a vallás? „Menjetek el széles e világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Mk. 16.j{,. Zajos gyűlések gyakran vitatkoztak arról, hogy magánügy-e a vallás? Zsúfoltan ülő emberek hiányos ismeretekkel, de nagy hévvel késő éjjelig vitatkoztak erről a kérdésről. Hol voltak eközben a vallásos ismeretek hivatásszerű képviselői? Távol tartották magukat, nem a vallás érdekében, mert a vallás érdekében jelen kellett volna lenniök, hanem egyházi tekintetek miatt. Kitűnt, hogy az egyh; melynek czélja a vallás ügyének előmozdítása, biz yos körülmények között annak gátlója lehet, ha más; nem, hát a mulasztási bűneivel. Nem figyelemreméltó, >ogy a vallás ügyének sok ismerője meggyőződését oly nagy mértékben magánügy gyanánt kezeli, hogy a nyilvános küzdelmet kerüli? Ezek a vallást a templom falai közé zárják, a hol hívő lelkek ellenmondás és ellenkező beszéd nélkül hallgatnak. Ezzel ellentétben gyakran a vallás ellenségei teszik közüggyé a vallást, mikor támadják, mikor száműzni akarják a közéletből. Ha van Isten, a ki eget és földet teremtett s a kinek akaratától függ minden, akkor nyilvánvalólag nem lehet nagyobb közügy, mint ennek az Istennek s az ő akaratának helyes megismerése. Akkor az ő ismerete alapja vagy inkább czélpontja minden más ismeretnek. Korunkban az Istenben való hit gyengeségének jelentős ismertetőjele az, hogy maguk a vallásos emberek is olyan kevéssé merik az Isten ismeretét mindenki számára való dolognak tekinteni, hogy magukat és hitüket begubózzák, pókhálóba és csigaházba zárják. Pedig nemcsak a templomi szószéken és a konfirmándusok termében, hanem minden helyen hirdetniük kellene: Nincs olyan minden embert érdeklő ügy, mint ez! Épen nekik kellene hangosan hirdetniök, a meddig a hangjuk elhat: Nem magánügy, nem pártügy, nem felekezeti ügy, hanem az egész nép ügye, az egész emberiség ügye! Egyetlen társadalmi rendnek, egyetlen irányzatnak, egyetlen pártnak sem szabad a maga számára lefoglalni azt a jogot, hogy Istent keresse és megtalálja. Ha van mindenható Isten, akkor mindenki számára van 0. A szűkkeblűvé és poshadttá vált vallásosság magánügyévé teszi azt, a mi szent és önelégülten elzárkózik a gonosz nagy világtól. A meggyőződéses istentagadók pedig szövetségestársai ezeknek a begubózott kegyeseknek. Azt mondják ezeknek: Igen, ez a helyes, a vallás a szögletbe való, teljesen igazatok van, ha a világot a maga sorsára hagyjátok, mert akkor nemsokára a mienk lesz I A hitetlen ember hosszas fontolgatás nélkül magától is tudja, hogy a farizeus, a ki őt megveti, alapjában véve segítőtársa neki. A farizeus a vallást a tömegre nézve elhordozhatatlanná és épen azért a tömeget a maga részéről hitetlenné teszi. A vallást fényűzéssé teszi, a mit csak a kisebbség űzhet. Olyan magasra csavarja a követelményeket, hogy a hitből minden népies elem eltűnik. S ha valaki azért szemrehányást tesz neki, akkor kegyes szívére teszi kezét s azt mondja: Kevesen, csak nagyon kevesen vannak a kiválasztottak; ritka magánügy az, hogy valaki hisz! Mielőtt tehát le akarnók szoktatni a hit ellenségeit a magánügy eme jelszaváról, először a kegyeseknek kell a sutba dobni azt. Nem akarjuk elvitatni, hogy ennek a tételnek a szószerinti értelmével sokféle jó gondolatot is lehet összekapcsolni; mi csak a vallásnak jelentéktelen melléküggyé való lefokozása ellen küzdünk. A vallásnak, ha nem akar elpusztulni, arra kell törekednie, hogy életigazság legyen mindenki számára. Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek! Tegyétek egyete-