Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

mes igazsággá a ti igazságotokat! Menjetek el széles e világra, beszéljetek minden nyelven ; menjetek el minden társadalmi rendű emberhez, beszéljetek minden előtt ellenfeleitekhez is. Hogy vallásos ügyeiteket magánügy gyanánt kezelitek, azt mutatja, hogy féltek a vallásos lelkesedéstől. Nem kell az államvallásért vagy közpénzek engedélyezéseért síkra szállanotok. Azokra vonatkozólag úgy viselkedhetik mindenki, a mint jónak látja. De magát a hitet ki kell szabadítani a pinczékből és üvegházakból. Rajta, vigyétek a friss levegőre! Naumann Frigyes. Németből ford. V. Egyházak, felekezetek, szekták. „La vérité sans la recherche de la vérité n'est que la moitié de la vérité = Az igazság az igazság keresése nélkül csak féligazság." Vinci Sándor. Ezt a tárgyat közvetlenül az adventisták budapesti nyári missziói munkája adta tollúnk alá; közvetve azonban az egyházi és vallásos élet teréről tíz év alatt felgyülemlett tapasztalataink törtek elő ennél az alkalmi esetnél. Mi egy, mások több évtized óta figyelhetik és tarthatták számon azt a különös elnevezési és eljárási módot, melyet a különböző vallási közösségek használnak egymással, illetőleg a többiekkel szemben. Az egész történelmi keresztyénség szereti magát az Egyháznak nevezni a nem-keresztyén vallási közösségekkel szemben. Beszél zsidó hitfelekezetről és hitközségről, mohamedánizmusról, buddhizmusról s mohamedán és buddhista gyülekezetről, de nem zsidó, mohamedán és buddhista egyházról. Csak Jézus Krisztusnak és a keresztyénségnek van — úgymond — jézusi, illetőleg apostoli alapítású egyháza. A történelmi keresztyénségben ismét a róm. katholiczizmus tekinti és nevezi magát az Egyháznak, szemben a szakadárokkal (szkhizmatikusok), eretnekekkel (heretikusok) és szektákkal szemben. Dogmatikai álláspontjából és imperiális politikájából természetesen következik, hogy magát tartja az egyedüli, igaz keresztyénségnek és keresztyén egyháznak és minden más keresztyénséget az igaz egyháztól elszakadt, eltévelyedett nyájtöredéknek tekint. Nemcsak az „Alkotmány", hanem más napilapjaink is majdnem állandó gyakorlattá tették az az Egyház elnevezést. A hajdani uralkodó- és államvallás előnyeit és igényeit a vallásfelekezeti jogegyenlőség korában is segítettek fentartani. Az utóbbi időben, különösen a protestáns egyházak hírszolgálatának javítása óta, már kezdik elhagyni ezt az anakhronisztikus szóhasználatot. Csak a róm. kath. néppárti napilap, a Molnár János apát-prelátus „Alkotmány"-a marad hű önmagához, meg a róm. kath. kőnyomatos ad ki külön számot a protestáns püspökválasztás alkalmából, hogy a napilapokbeli híradásba belejuttassa a maga felfogását eképen: Baltazár Dezső szuperintendens (tehát nem apostoli utódlással bíró püspök)! Továbbmenve azt is tapasztalhattuk, hogy a protestáns egyházak, a régi bevett vallások a többi protestáns keresztyén felekezetet, irányzatot és csoportot szívesen nevezik szektáknak. Azokat a protestáns csoportokat is, melyeket törvényesen elismert és megtűr a részleges vallásszabadságot biztosító állam s a melyeket mint szabad egyházakat valamennyi egyházzal, illetőleg vallásfelekezettel egyenlően kezel a teljes vallásszabadságot biztosító állam, pl. az északamerikai Egyesület Államok. Ezzel öntudatlanul is a róm. kath. egyház dogmatikai álláspontjára helyezkedtek egyfelől, másfelől pedig a bizonyos egyházaknak kiváltságos helyzetet nyújtó államok államjogi álláspontjára. Római katholikus dogmatikai állásponton szekta (== valakinek a követői) minden olyan csoport, a melyik az apostoli katholikus egyház kánonától eltért. Rá nézve minden nem feltétlen engedelmességű s az egyházi tekintélytől elpártolt ember apostoli és isteni tekintély nélkül való ember követője. Államjogi szempontból a szekta jelenti a tekintéllyel bíró, kiváltságolt egyházakkal szemben azokat, a kik olyan valakinek a személyes követői, a ki nem bír joggal a tekintélyre. Róma magán kívül minden keresztyén csoportot, a részleges vallásszabadságot biztosító modern állam pedig minden általa be nem vett, el nem ismert vallási társaságot szektának tekint. Az alapelveihez hű protestántizmus azonban nem helyezkedhetik római álláspontra. A modern állam sem mondhatja magát teljesnek addig, míg teljes vallásszabadságot nem biztosít a fenhatósága alatt levő polgároknak. Már pedig mind a protestántizmus, mind a mai európai államok hajlandók egyoldalú, igazságtalan eljárásra. A magyar állam bevett vallásnak nyilvánította a r. kath., gör. kath., gör. kel., ref., ev., unit. keresztyén vallásfelekezeteket és az izr. vallásfelekezetet; törvényesen elismertnek nyilvánította a baptista prot. keresztyén vallásfelekezetet, a többieket pedig tűri, illetőleg biztosítja a teljes felekezeten kivül való élést is. 1905-ben visszautasította a mormonoknak az elismertetésért való folyamodását. 1910-ben megtagadta a buddhista vallás bevételét. A protestánsok sokszor csaknem olyan magatartást tanúsítanak a legnagyobb részt protestánsok pedig kálvini alapokon vagy hatások alatt előállott kisebb vallásfelekezetekkel, mint velünk bántak a reformáczió és ellenreformáczió korában. Tévelygő szerencsétleneknek, vagy rosszban futkározó atyafiaknak tartják a baptistákat, adventistákat, aposztolikusokat s a többi felekezeteket. Lelkipásztoraink sokszor egyházi segítségért, sőt világi karhatalomért kiáltanak az úgynevezett szekták ellen. Legközelebb az adventistáknak Budapesten július 8—14-ig sátorban tartott missziói hete s vidéki propagandája alkalmából a Debr. Prot. Lap július 6-iki számában ezt írta: „, . . Ez pedig a rajongó apró szekták