Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-21 / 29. szám

magyar ref. theol. ifjak új helyet nyernek a külföldi tanulmányozásra. Alkalmat nyernek a hozzánk több tekintetben hasonló írek nemzeti, egyházi és vallásos életének megismerésére. Ezáltal eszközöket szerezhetnek saját életük és a magyar ref. egyház életének fejlesztésére. íme Macmillan moderátor hűen beváltotta ígéretét. Az ír presbiteri egyház is azon a ponton van, hogy tettekkel is megmutassa hittestvéri szeretetét és áldozatkészségét. Utaink szaporodnak a külföldi protestántizmus és, hisszük, azzal együtt saját fejlődésünk felé is. Vájjon követjük-e ír testvéreink vonzó és tiszteletreméltó példáját a nemes érdeklődésben, a lelkes ígéretben, az igéret komoly megtartásában, az áldozatkészségben? A másik figyelmetkeltő esemény a genfi reformátusoknak lelkes Rousseau-ünnepe. Ez a gazdag ünnepség június 26—30. napjain folyt le. Nemcsak Genf, Rousseau szülővárosa, hanem a franczia Svájcz, sőt az egész Svájcz és Francziaország is ünnepelt ebből az alkalomból. Különben Rousseau születésének (1712 jún. 28) kétszázéves jubileumát többé-kevésbbé az egész művelt világon, így nálunk is, megünnepelték. Érdekes és tanulságos az egykor üldözött Rousseaunak ez a mostani általános ünneplése. Ezen a helyen azonban főleg a keresztyénség és a protestáns egyház szempontjából foglalkozunk Rousseau-val s az ő mostani ünneplésével. Mint a 20. századbeli közművelődés általában mostani elismerésével ós ünneplésével ki akarja engesztelni a mult század által sokszorosan igazolt gondolkodó és reformer szellemét, épen úgy a 20. századbeli genfi protestántizmus is jóvá akarja tenni a keresztyénség barátjával szemben elkövetett régi sértést. Sajnálatos hibák és félreértések idézték elő mindkét oldalon az ellentéteket. Most történelmi távlatból nézi a protestáns egyház Rousseau személyét és szellemét s mint a modern keresztyén kultúra fejlődésének egyik munkását történelmi értéke szerint megbecsüli. Az ünnepségben a genfi nemzeti protestáns egyház konzisztóriumának három lelkésztagja által fejezte ki a genfi reformátusok lelkületét. Oenequand lelkésszel, az egyházi és theológiai jobboldal (droit) képviselőjével megíratta Rousseau népszerű életrajzát. Fulliquet György dr. lelkész és egyetemi theol. tanár, a középpárt (centre) képviselője, magyar ref. egyházunknak 1910- évi látogatója és állandó kiváló barátja, a Reformácziói Csarnokban június 28-án este tartott összejövetelen előadásban méltatta Rousseau jelentőségét. Gaillard lelkész, a baloldal (gauche), a liberális irány képviselője, a „Messager Paroissial" cz. gyülekezeti lap júliusi számának vezérczikkében áldozott Rousseau emlékének. Mind a három beszéd más oldalról világítja meg Rousseaut, de mindenik határozottan kiemeli vallási jelentőségét, szellemének keresztyén tartalmát. Genequand szerint Rousseau saját tehetsége szerint, a maga határai között bizonyságot tett az igazság mellett. S ez az igazság a keresztyénség volt. Fulliquet szerint őszinte és mély vallásos érzésű ember volt, protestáns, kit a szabad kutatás elve a személyes tapasztalat és a vallásos szubjektivizmus modern módszeréhez vezetett, sőt keresztyénnek is modhatjuk őt, mert magával ragadta őt a Szentírás felsége, Jézus Krisztus nagysága s nem félt ezt hirdetni hitetlen százada előtt sem. Gaillard szerint valóban vallásos ember, sőt gondolatban és érzületben keresztyén ember volt. Sajnálni lehet, hogy vallásossága ékes szavakban, fenséges áradozásokban, élénk, de múló felindulásokban s nem lelkének és életének gyökeres megújulásában nyilatkozott meg. Az utóbbi sorok is mutatják s a füzet, előadás és czikk bizonyítja, hogy a méltatok nemcsak dicsérni, hanem bírálni is tudnak. Gyengéit, tévedéseit, hibáit és bűneit sem takarják el, de viszont ezek mellett is meglátják óriási jelentőségét. A protestántizmusra való jelentőségét szerintünk legjobban Fulliquet fejtette ki eképen: Rousseau által Genf visszahódította Francziaország és a világ sorsa felett azt a mély befolyást, melyet egykor Kálvin megszerzett. — Vajha érvényesülne rajta és másokon keresztül Francziaországban s az egész világon a kálvini keresztyénség világfejlesztő ereje I A genfi egyház igazán hű őre a 20. századbeli kálvini keresztyénség szellemének. Nem tagadjuk, sőt büszkén hirdetjük, nekünk imponál az a protestántizmus, mely Servet és Rousseau szellemét öntudatosan kiengeszteli s ennek ellenére, sőt épen ezért Kálvin szellemének igazi protestáns, keresztyén, modern és örök tartalmát lelkiismeretesen őrizi. Vájjon a történelmi megértésnek, az igazság és érték mindenütt való megbecsülésének, a hiba jóvátételének, a hit, szabadság és haladás összhangos szolgálatának ez a szelleme megvan vagy meglesz-e valaha nálunk, a pártoskodó, felületes, nagyhangú protestántizmus hazájában, hol nemcsak a konzervativizmus és pietizmus, hanem sokszor a liberálizmus is megakadályozza az igazság, a keresztyén eszmény föltétlen szolgálatát ?! A harmadik esemény a francziaországi középpárti és baloldali reformátusok párisi zsinata s a két ref. egyház egyesülése. Ez a zsinat a párisi Oratoire-templom egyháztanácsi termében volt június 25—26-án. A Ref. Egyházak Zsinata (Le Synode des Eglises réformées) a Francziaországi Ref. Egyházak Nemzeti Szövetsége (Union nationale des Eglises réformées de Francé) és az Egyesült Ref. Egyházak (Eglises réformées unies) kiküldötteiből ült össze. Az előbbi a középpárt (centre), az utóbbi a liberális vagy balpárt (gauche). Az 1905-iki szeparáczió után három különböző pártra vagy irányra oszlott föl a hugenotta egyház, úgymint az Evangéliumi Ref. Egyházakra (Eglises réformées évangeliques), mint jobbpártra és a nevezett két pártra. A balpárt 1905-ben Montpellierben szervezkedett, a középpárt 1906-ban Jarnac-ban. Eveken keresztül külön, néha egymással szemben működött ez a három egyház. Fájt is ez a kicsiny franczia protestántizmusnak. Több évi előkészítő munkálatok után most sikerült a két szabadelvű irány közeihozása. Emelkedett ünnepi hangulat uralkodott és