Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-14 / 28. szám

új művészetét. És ennek alapján meg vannak adva az egyházi élet intenzivebb fejlődésében, a világi elem mind nagyobb és buzgóbb részvételében a protestáns egyház elé a társadalmi téren váró misszió közelebbi fölismerése. Ez az építői, ez a propaganda-munka ma már oly szétágazó, hogy túllépi a községi és egyesületi élet eddigi szűk kereteit s új formákat követel. A gyülekezetnek az istentiszteleten való jelenléte ma már távolról sem meríti ki a hitéleti tevékenységet s ebből önként merül fel a különböző czélokra szolgáló szétszórt helyiségek egységes csoportépítkezésekbe való öszszefoglalásának szüksége, s így fejlődött ki, mint Muthezius kimutatta az újabb angol egyházi építőművészetről szóló jeles könyvében az angol szabad egyházak minden gyakorlati czélnak megfelelő csoportépítkezése, mint p. o. a glasgowi presbiteriánus egyházé, melyben még a vasárnapi iskolák és előadási termek is oly szoros kapcsolatba vannak hozva a tulajdonképeni templommal, hogy a tolható válaszfalak eltávolításával az istentiszteletre szánt helyiséget különös ünnepnapokon lényegesen kibővítni képesek. És ugyané törekvések körébe soroz. hatók a templomok fokozottabb kényelmessége, fűthetősége;

higiéniája iránti modern igények, melyek odáig mennek ma már, hogy Ottó Masch maga ajánlotta újabban a templom meghitt családi otthoniasságának még erősebb kidomborítására, ruhatárak felállítását, a hol a templomlátogatók felsőiket, kalapjaikat hátrahagyják. Oly tér ez, mely a protestáns gondolatnak jobban megfelel, mint a meddő és üres esztóticzizinus, a melyen a protestáns egyházi kulturát, a protestáns egyházi művészetet még soká eredményesen lehet művelni. V. S. BELFÖLD. Falusi dolgok. Tudvalevő dolog, hogy minden egyháznál a lelkészi földek a „lelkészet" czímén állanak, mégis az egyház nevére vannak telekkönyvileg írva. így az egyház, mint adófizető van azon polgári jogok birtokában, melyektől ekkép a lelkész hátra szoríttatik. Hogy pedig világosabban beszéljek, példát is hozok fel: a legtöbb községben községi virilis volna a lelkész jövedelmi és földadója alapján, mert hiszen oklevele alapján kétszeresen számíttatik az. De mert az egyház a telekkönyvi tulajdonos, ezért a lelkész községi képviselő sohasem lehet, hacsak nem, mint választott. így van ez a falvakban édes magyar hazánkban, hol mindenik papnak ott kellene lenni a község élén álló képviselő-testületben. Egyházi érdekből beszélek. Sok helyen megtörténik, hogy községi képviselővé a lelkészt nem választják meg, talán a túlszámú másfelekezetűek, talán a saját hívei sem, mert annak a községben nincsenek komái, nincs sógorsága — a hol van, ott a tekintély ellen van —, nincs rokonsága és a korteskedéssel menő választásnál csapra ütött hordója. így az egyháznak a községi képviselŐ-téstületben nem a lelkész a képviselője, hanem, mint a saját egyházamban is, míg ide nem jöttem, egyik vagy másik alacsony értelmű polgárember. Óhajtandó, hogy az egyházkerület, illetőleg a konvent oda hasson, hogy a lelkészi földek adója, habár az egyház fizeti is, a lelkész földadója néven szerepelne, mert az úgyis a lelkész fizetésének egyik részét képezi. És ez alapon a lelkész községi polgári jogai érvényesülnének s a legtöbb községben mint virilis állhatna az egyház érdekeit sokszor veszélyeztető képviselő-testületben természetes és közvetlen védőként. Azután meg a sátán ma is ébren van, s ha a pusztában böjtölő Jézus Krisztust is meg merte Ígéreteivel kísérteni, mennyivel könnyebb dolga van sok helyen a nagybirtokosok által nyomorult napszámhoz kényszerített egyháztagokat kincsek, aranyhegyek, gyémántmezők Ígéreteivel rávenni arra, hogy azok reményében átkeljenek a tengeren, mint a vándor madársereg és legyenek amerikánusokká. Vagy mint Pacséron s még inkább Kossuthfalván nagy mértékben meg van, nazarénusokká legyenek. Dii avertite minas. De ha ez a veszedelem így terjed, a lelkészi állás akkor is megmarad, a lelkészi föld is marad, melynek adóját a visszamaradt töredék sereg fizetni nem bírja, de fizeti a lelkész. A telekkönyv-i tulajdonos akkor is az abstrakt egyház, a polgári községi jogokkal bíró. Az egyház természetes képviselője a lelkész, biztosíttassanak hát e jogai az egyház érdekében. * E b. lap valamelyik számában a mult évben H. I. tollából olvastam, hogy üdvös volna a tanítókkal szemben egy kissé szigorúbb s jobban az egyház kezében tartott féket alkalmaznunk. Az államsegélyt, korpótlékot az egyházi felsőbbség adná át nekik. Figyelmet érdemlő bölcseség rejlik ebben. Azóta semmi viszhangot nem olvastam erre. Én ismerem és határtalanul tisztelem egyházi felsobbségemet, de ez az egyetemi jogosultságot követelő, állami iskolákhoz gravitáló tanító elem, szolid szeretettel intő egyházi felsőbbségünknél nagyobb tekintélynek tartja az őt fizető adóhivatalt. A körlelkész, a saját lelkésze csak arra való, hogy azoknak visszafelelgessen. Az esperesek, a kiknek némelyike sohasem vizsgálja az iskolát — pl. a vértesaljai egyházmegyében a közelmúltban 29 év óta soha —, előtte nem tekintélyek, de a tíz évben egyszer vizsgáló tanfelügyelő már véghetetlen hatalom. Felekezeti érzékük ma már nem sok van. Valamit kényszerből az iskolában tanítanak, de ma már egyáltalában nem nevelnek. Tanítványaikat a lelkész rendeletére sem vezetik a templomba, de a katholikusoknál igen. A gyülekezetben levő visszavonásoknak is igen gyakran ők az okozói. Sok ilyen tanítóra tudnók újjal mutatni.