Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

bocsátván a tanügyi bizottság javaslatát, valamint a beadott többi javaslatokat, illetve pótlásokat, a konvent a tanügyi bizottság javaslatát dr. Baltazár Dezső és Dóczi Imre által indítványozott pótlásokkal együtt elfogadta a következőképen : „Az egyetemes konvent a maga részéről is mély megilletődéssel fogadja a tiszántúli egyházkerület felterjesztését, a melyben a debreczeni ref. főiskolának a Debreczenben felállítandó állami egyetemmé alakításához való hozzájárulását kéri. Bár nagy sajnálattal érzi, hogy a tény által a magyar református felsőoktatás egyik legerősebb intézetének vezetése esik ki a ref. egyház kezéből, mindazonáltal átértve a magyar nemzeti kultura magasabb érdekeit, a melyekkel a református egyház kulturális törekvései mindenkor a legszorosabb összhangban állottak, e mellett abban a tudatban lévén, hogy ez a tény önként érthetőleg nem érinti a református egyháznak a református egyetem állíthatása iránt való törvényes jogát: elvileg hozzájárul a tiszántúli egyházkerület felterjesztéséhez, azonban felhívja a tiszántúli egyházkerület közgyűlését, hogy az e tárgyban az állammal kötendő és az egyetemes konventnek annak idején helybenhagyás végett bemutatandó írásbeli szerződésben kifejezetten biztosítsa a debreczeni állami egyetemen a református theológiai fakultás állandó fennmaradását és annak a többi egyetemi karokkal való teljes egyenjogúságát és hogy a theológiai szakoktatás teljessége által megkívánt tanszékek, nemkülönben a tanárjelöltek számára internátus és tanárképző-intézet létesítésére teljes erővel törekedjen. Ez az internátus a tiszántúli ref. egyházkerület vezetése és felügyelete alatt álljon és az egyházkerület önkormányzati jogának sérelme nélkül hozassék a debreczeni egyetem bölcsészeti karával kapcsolatba. Továbbá terjesszen számszerű részletes kimutatást a konvent elé arról, hogy mely alapok és mennyiben használhatók fel a kötendő szerződésben igényelt összegek fedezésére és a tanárképző intézet létesítésére. Kijelenti az egyetemes konvent azt is, hogy a lelkészképzésre az egyházi törvényben biztosított legfőbb felügyeleti jogot ez az új berendezkedés semmi tekiutetben nem érinti. Végül rendezve a nehéz helyzetet, a melyben az új egyetemek felállítása és közelebbről a debreczeni egyetem létesítése a többi ref. főiskolákat juttatta, kifejezi az egyetemes konvent, hogy a maga részéről minden lehetőt el fog követni a többi theológiák és jogakadémiák sértetlen fenntartása és versenyképességének biztosítása érdekében. Április 26-án, szombaton tovább folyt a tárgyalás. Az ülés legfőbb tárgya a lelkészi fizetések rendezése volt. Előzőleg azonban megválasztották a zsinati előkészítő bizottságot. Ennek tagjai a püspökök és a főgondnokok, jegyzője pedig Sass Béla. Az egyházkerületeket felhívja a konvent, hogy a zsinatra vonatkozó dolgaikat legkésőbb 1913. évi deczember 31-ig terjesszék be. A konvent sürgős fölterjesztést intéz a kormányhoz, hogy a zombori állami főgimnáziumban államilag megerősített alapszabályok nélkül működő Mária-kongregáczió, a mely a városban botrányokat is okoz, erélyes intézkedéssel sziintettessék be. Ezután Dr. Benedek Zsoltot, a konvent fogalmazóját, titkárrá léptették elő, még pedig egyhangúlag. A katholikus és görögkeleti egyházi javak jogi természetének megállapítását meg fogják sürgetni a protestáns közös bizottságnál. Ezután szőnyegre került a lelkészi íizetések rendezésének kérdése, a melynek megsiirgetésére dr. Benedek Sándor közigazgatási bíró nyújtott be határozati javaslatot. A határozati javaslathoz dr. Baltazár Dezső püspök szólt hozzá nagy érdeklődés mellett. Szerinte a fizetésrendezést egy sajátságos hibás elmélet késlelteti, a mi a koaliczió idején honosult meg a kultuszminisztériumban és ment át a parlamentbe is, hogy t. i., ha a protestáns egyházaknak ad valamit az állam, adnia kell a katholikus egyháznak is, a lélekszám arányában és az 1848: XX. t.-czikkben kijelentett viszonosság és egyenlőség szerint. Ez az álláspont csak akkor volna helyes és igazságos, ha összegeztetnének mindazok a juttatások, a melyeket az állam a múltban a különböző felekezeteknek adott és az összehasonlításból az tűnnék ki, hogy a viszonosság és egyenlőség már most meg van valósulva. Köztudomású azonban, hogy sok milliókat kellene a protestáns egyházaknak adni, ha anyagi tekintetben a viszonosság és egyenlőség egyensúlyába helyezkednének a felekezeteknél. Kimondhatjuk, úgymond, nviltan, hogy míg ez az egyensúly el nincs érve, addig minden egyes fillér, a mi a túl dotált egyházak javára bármi czímen és néven az államtól adatik, az 1848: XX. t.-cz. szellemébe ütközik és az egyenlőségtől távolodást jelent. Ilyen távolodás volt az egyenlőségtől a szerzetesek állami fizetéskiegészítése, a katholikus papok kongruájának állami rendezése. Tehát a koaliczió kultuszminisztériumának fentebbi elmélete ügyes misztifikácziónál nem egyéb, de arra minden esetre alkalmas volt, hogy a protestáns papság fizetését megakassza. Mert annak a rendezésnek a többiekre való kiterjesztése az államháztartás súlyos megterhelése nélkül nem vihető keresztül. Különben meg van győződve, hogy ha az egyetemes konvent és az eddig álmosan dolgozó közös bizottságenergikusán .állást foglalva és különösen, ha a konventnek nagy politikai súllyal bíró tagjai illetékes' helyen egész erkölcsi hatásukat latba vetik, már az 1913. évi állami költségvetés hozni fogja a helyzet javulását, anynyival is inkább, mert ez a helyzet az 1600 koronás fizetés mellett a protestáns papságra nézve tarthatatlan és megszégyenítő. Különben csatlakozik az előadói javaslathoz, a mely haladást jelent az eddigi eljáráshoz képest az energia felé. Dr. Baltazár Dezső beszéde általános helyeslést váltott ki. Ezután még dr. Benedek Sándor többrendbeli előterjesztése került napirendre. így alapító levelek jóváhagyási ügyei és egyes vallássérelmi ügyek. Majd miután dr. Kenessey Béla megköszönte az elnökségnek buzgalmát és előzékenységét, a mellyel a