Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

konvent üléseit vezette. Dr. Antal Gábor püspök, imájával ós gróf Degenfelcl József rövid záróbeszédével a konvent ezidei tavaszi ülései befejeződtek. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. Április 28-án folyt le a tolnamegyei Ocsény községben a református lelkészválasztás. A 88 pályázó közül 88 szótöbbséggel Okos Gyula bácskossuthfalvai helyettes-lelkész választatott meg. — Ifj. Kallós Tivadart, id. Kallós Tivadar beregszászi ref. lelkész idősebbik fiát, a márokpapi egyházközség lelkészéül választotta. — Horváth Sándor hegyközújlaki ref segédlelkészt a köröskisjenői egyház egyhangú lelkesedéssel lelkipásztorává hívta meg. — A kétyi ev. egyházközség közfelkiáltással Gyalog István bal fi lelkészt hívta meg papjául. — A taktaszaclai gyülekezet egyhangúlag ifj. Nóvák Lajos sárospataki ref. segédlelkészt választotta meg. — Á fóthi ref. gyülekezet, hosszas és erős küzdelmek után, dr. Kacsóh Lajos gyóni lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Igen kívánatos volna, hogy most már vége szakadjon a belső küzdelemnek s a gyülekezet megnyerje békességét! Lelkészértekezletek. A gömöri ref. egyházmegye lelkészei április 15 ón Rimaszécsben, Vattay László értekezlet! elnök elnöklete alatt tartották rendes tavaszi értekezletüket, mely alkalommal Dusza János pelsöczi lelkész, néhai Szkárossy Gusztáv, volt özörényi lelkész élet- és jellemrajzát olvasta fel, Simon István harmaczi lelkész pedig néhai Komjáthy István zsipi lelkész emlékezetét újította fel. Réz László rozsnyói misszió-lelkész mélyreható tanulmányában a Mária-kongregácziókról szólott. Ismertette annak szervezetét, czélját, titkos és nyilvános életirányait, abból a czélból, hogy teljesen megismerjük a régi nagy ellenfélnek intézményét és a társadalom minden rétegében hódító előnyomulását. Réz ezt a tanulmányát a gömöri egyházmegye minden lelkészének meg fogja küldeni. — Az alsóbaranya-bácsszlavóniai ref. egyházmegye f. hó 29-én, Laskón tartja meg értekezletét. Templomszentelés. A clombrádi ref. gyülekezet junius 23-án fogja szentelni fel új templomát. Egyházmegyei választások. Az alsóbaranya-bácsszlavóniai ref. egyházmegye az üresedésbe jutott világi tanácsbiróságra dr. Parragh Antal pécsi ügyvédet, a Tóth Sándor lemondásával megüresedett lelkészi főjegyzői állásra pedig szűkebbkörű szavazással Arany Gusztáv pacséri lelkészt választotta meg. Egyházkerületi gyűlések. A dunamelléki ref. egyházkerület f. hó 7-én Budapesten, — a dunántúli ref. egyházkerület f. hó 8-án Léván kezdi meg gyűlésezéseit. A 1 iszák álmánfal vai reformátusok öröme. A tiszakálmánfalvai ref. missziói egyház hívei örömünnepet ültek április hó 14-én, a mikor évtizedek óta tartott gyűjtögetésük eredményeképen 1700 koronán öntetett két új harangjukat megszólaltatták. A harangavató ünnepélyen Fekete Antal lelkész mondta az alkalmi beszédet, Háda Sándor pirosi segédlelkész pedig az áldást. A gyülekezet örömében részt vettek a missziói kör hivei és a helybeli többi egyházak és testületek képviselői is. Egyházmegyei gyűlés. A kecskeméti ref. egyházmegye Szolnokon tartotta meg tavaszi közgyűlését. Ezen jelentették be a legutóbb megejtett választások eredményét is. A lelkészi tanácsbíróságra Patonay Dezső nagykőrösi lelkészt, a világi tanácsbiróságra Jalsoviczky Sándor belügyminiszteri osztálytanácsost, lelkészi főjegyzővé dr. Székely József szentmártonkátai, lelkészi aljegyzővé Veress István izsáki lelkészt választották meg. Megjegyzések. A protestáns liberálizmus kérdésében szerettem volna egy kis elvi vitát provokálni s épen ezért 16-ik számunkban teljesen tárgyi alapon akartam folytatni a vitatkozást. Erre azonban a „Lelkészegyesület", úgy látszik, nem hajlandó, sőt legutóbbi számában kijelenti a szerkesztő, hogy az a körülmény, hogy második vezérczikkemben az o hangnemétől eltértem, pojáczajáték, s ha tudta volna, nem felelt volna az első czikkemre sem. Ilyen modorban tovább a vitát én sem folytatom. A mi lapunk olvasói ehhez a hangnemhez nem tudnának hozzászokni. Majd talán lesz még alkalom rá, hogy élőszóval fejezhessük be azt, a mikor majd nem a személyeskedésekből eredő szellemi sziporkázások, hanem csakis a komoly és alapos érvek fognak döntő súllyal esni a latba. Hogy pedig az „amerikai reklám" bűnébe többé ne eshessem, sőt „Isten előtt dicsekvő farizeus" se lehessek, nagyon kérem L . . et, hogy ezután megírandó czikkeim szerzőjéről soha, csak a tartalmidéról emlékezzék meg s én ezzel nagyon meg fogok elégedni, mert tudom, hogy azok meg fogják találni a maguk útját azoknak a szívéhez, a kik, mint nemrég egy igen tekintélyes tiszántúli gyülekezet lelkésze írta nekünk, „a debreczeni terrorizmus" miatt mozdulni sem igen mernek. íme a liberalizmus a gyakorlatban. A mi a sárospataki czenzurát illeti, arra nézve teljesen egyetértek dr. Ferenczy Gyulával, mert hisz én magam is szükségesnek tartom az ifjúság ellenőrzését minden tekintetben, sőt még a gyülekezetek jogát is respektálom, a mikor modern theológusoktól vezetett gyülekezetek nem kívánnak orthodox legátusokat hallgatni. Még azt is helyeslem, hogy azok prédikálási modorának ellenszenves kinövéseit a tanárok megszüntetni igyekeznek. Én nem is ez ellen szólok, hisz a tanbeli és egyházi fegyelmet nagyon is helyesnek tartom. Nagy Béla theol. dékán érvelése így meg is állja a helyét; nem csodálom tehát, ha dr. Ferenczy is védelmére kell a sárospatakiaknak. 0 azonban nem tudja azt, pedig épen ezen fordul meg a dolog, hogy ezt a czenzurát ott nem az összes theológusokkal szemben gyakorolják, hanem csak a „ker. diákszövetség" tagjaival, s nem is csak az ezen ifjak által készített prédikácziókkal szemben, mert akkor azt mondhatnánk, hogy azok talán zagyva beszédeket nyújtottak be, hanem orthodox szerzők nyomtatásban megjelent beszédeivel szemben ís, jeléül annak, hogy itj elvi alapon igyekeznek elnyomni, vagy legalább érvénye sülni nem engedni más theológiai irány térfoglalását-A mi már most a kinövéseket illeti, azokat nem lehe sohasem szeretetlen bánásmóddal kiirtani, hanem komoly és szeretetteljes figyelmeztetéssel. Mert hisz remélem nem az a bűnük azoknak a fiatalembereknek, hogy erősen hisznek, hanem legfeljebb az, hogy egyes cselekedeteikben az elveik ellenszenvesen érvényesülnek. Az ily kinövéseket pedig bojkottal és elnyomással, gúnnyal és mellőzéssel nem lehet meggyógyítani. Hol itt a liberálizmus a gyakorlatban, a melynek értelmezésében, ha másban nem is, annyira egy lett Debreczen Sárospatakkal? A vasárnapi iskolák bezáratásának ügyét pedig sehogysem lehet fehérre mosni. Hisz azok a sárospataki diákok nem akartak mást, csak azokat a kis gyermekeket mindenféle theol. iránytól mentesen a Krisztushoz vezetni. Szinte hihetetlennek látszik, hogy mégilven dolgot is be lehessen tiltani! Sebestyén Jenő.