Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

pontját, a melynél megmarad, daczára azon nagy tiszteletnek, a melyet érez az egyetem ügyében történt tárgyalást vezetett férfiak iránt és kéri a javaslat elvetését. A kérdés lényege az, mik a károk és mik az előnyök? Kár a debreczeni főiskola átadásán kívül a többi akadémiák elsorvadása. Nem pesszimizmus azt hinni, hogy a jogakadémiák, a melyek ellen az új törvényhozás a birák doktori qualifikácziójának útján úgyis halálos támadást intézett, az egyetemekkel szemben elsorvadó állapotba jönnek másutt is; egyetlen tanárképzőnk kiesik kezünkből, többi autonómnak maradt theológiai akadémiánk, legalább ambicziózus jobb ifjaink szemében inferioritásba jut az állami egyetemmel szemben. Végül egy nagy erkölcsi veszteség éri a protestáns áldozatkészséget. Eveken át a protestáns egyetem, vagy legalább a protestáns tanárképzés czéljára vettük igénybe az áldozatkészséget, legalább Tiszántúl sikerrel, nagy alapítványokkal. Most a czélt odadobjuk. Ezzel szemben mik az előnyök? Még az állam szempontjából is helytelennek tartja az időpontot. Az egész világon akut kérdés az egyetem reformja. Az universitas scientiarum helyet adott a szakiskolák konglomerácziójának. Angliában most kezdődik a tárgyalás az egyetemek specziálizálása körül. A mi kormányunk is nagy reformokat tervez. Közgazdasági egyetemet sürget és csinál újra diplomagyártó egyetemeket. Debreczen város helyi igyekezetét dicséri. Megjegyzi azonban, hogy tíz millión feliil van az összes hozzájárulás és nem merné Kolozsvárt megkérdezni: nem volna-e hajlandó odaadni kész egyetemét, ha cserébe érte tíz milliót kapna. Fő mostan az egyházi érdek. Ő nem tartja kívánatosnak a felekezeti egyetemet az egyház szempontjából sem. Azt a politikát tehát, a mely felekezeti egyetemet kíván, kezdettől fogva itt és másutt perhorreszkálta. Helyesebbnek tartja a másikat, mely állami egyetemekbe akarja bevinni a protestáns felfogást. Tehát nem a franczia, hanem a német rendszer, a mint azt a német katholikusok megvalósították nagy eredménnyel. Hogy nálunk is ez folyik, arra példa a kolozsvári egyetem, a mely nagy mértéklen emelte a katholikus befolyást Kolozsvárott és valószínűleg fogja Debreczenben is. De mély aggodalmát fokozza az is, hogy a felekezeti egyetem kérdése nincs elejtve. Nekünk el lesz ejtve, ha odaadjuk legvirágzóbb intézetünket. Az 1791. évi törvényre és a mi egyházi törvényünkre hivatkozás legfölebb puszta jogot ad, de ha az egyedüli lehetőséget odaadjuk, az puszta lukas mogyorótörés. A katholikusoknak — ugyanazon a jogalapon már alighanem — megvan a lehetőségük is. A miniszteri indokolás azt mondja, hogy nem időszerű az, mert nincs rá pénze. Ez azt teszi, hogy ott, a hol van, akkor, a mikor lehet, időszerű. Helyzetünk tehát az, hogy katholikus és más felekezeti egyetem lehet, legalább is nincs kizárva; mi pedig legerősebb és talán egyedüli fegyverünket most tettük le. A küzdelemnek, mely megvédte felső oktatásügyünket, két iránya volt. Nemzeti és felekezeti. Optimisták hihetik, hogy e nemzeti feladat megszűnt: az állam magyar maradt. Ez sem egészen biztos talán. Felekezetileg azonban egy világtörténeti feladat vár reánk. A klerikálizmus a hitet képviseli a tudomány ellen, a materializmus a tudományt a hit ellen. Mi képviseljük egyedül a hitet és tudományt együtt. Ezen irány elejtése nemcsak protestáns, hanem állami veszteség is. Ezért jutott ő szükségképen a javaslattal szemben negatív álláspontra. Ekkor dr. Baltazár Dezső püspök állott szólásra. Tisztában van azzal, hogy a debreczeni egyetemnél érdekeink szenvednek, mert a főiskola nem fog rendelkezni azokkal a garancziákkal, a melyekkel eddig rendelkezett. Helyesli György Endre felfogását, de szerinte ő nem számol a jövővel. Szerinte az egyetem iránt megnyilvánult általános anyagi közöny folytán le kellett tenni a debreczeni háromkarú protestáns egyetemről. Debreczen és a tiszántúli egyházkerület felismerte a helyzetet és a lehetetlenség teréről a lehetőség útjára lépett, mert belátta, hogy a protestáns szegénység sohasem fogja lehetővé tenni a protestáns egyetemet. Arra kellett tehát törekedni, hogy ne létesüljön Debreczenben egyetem a református egyház érdekeinek bevonása nélkül. Súlyos okok voltak azok, a melyek folytán az állami egyetem eszméje mellé kellett állaniok. Ezek előrebocsátása után kérte, hogy az egyetem kérdésében hozandó határozatnál az elvi jelentőségű általános keretek között maradjon meg a konvent. Nagy érdeklődés mellett állott fel ezután szólásra gróf Tisza István. Kijelentette, hogy a Baltazár Dezső javaslatához hozzájárul. Ezután áttért arra a fontos elvi kérdésre, a melyet György Endre vetett fel, hogy vajon a felekezeti, vagy az állami egyetem felel-e meg jobban a protestantizmus érdekeinek. 0 elveti a felekezeti egyetem eszméjét és a legnagyobb örömmel látja azt, hogy azok a férfiak, a kik akkora buzgalommal és lelkesedéssel jártak el a debreczeni egyetem felállítása körül, oly mederbe terelték a megoldást, hogy megfelelő színvonalú egyetem mellett a protestáns érdekek is érvényesülnek. Kétségbe vonja, hogy a javaslat szerint kiadnák kezükből a tanárképzést. A mi pedig az anyagiakat illeti, az államnak is csak azt a pénzt fogják adni, a melybe a theológiának egyetemi fakultás színvonalára való emelése kerül. Abban a felfogásban van, hogy a protestáns egyetemi mozgalom most találta igazán fején a szeget és épen ezért nem borongó hangulatban, de teljes megnyugvással fogadja a javaslatot. A kérdéshez hozzászóltak még : Dóczi Imre, a ki nemcsak internátus felállítását tartja szükségesnek az egyetem mellett, de egy tanárképző felállítását is. Ily irányú pótjavaslatot nyújtott be. Radácsi György előadó felvilágosító szavai után gróf Degenfeld József világi elnök, az egyetemi mozgalom legfőbb irányítója, ismertette a legnagyobb részletességgel a helyzetet és megindokolta dr. Baltazár Dezső javaslatainak helyességét s annak az ügy érdekében való elfogadását. Ezek után gróf Degenfeld József elnök szavazásra