Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

szélességben. Teljes állapotában azonban még valami 20 levéllel többet tartalmazhatott. Sok levél már molyette. Szélei kopottak, s gömbölyű sarkai arra vallanak, hogy tulajdonosa vászonba vagy bőrbe göngyölve hordhatta magával. A kötet ócska beirt papyrus-darabokba volt fűzve, összecsirizelve és vékony kecskebőrrel behúzva. A könyvben nincsenek széldíszitések, se inicziálék, a mi régiségére vall. Az oldalak egyszer hasábozottak, de a sorok száma 29 és 38 közt változik. Mind a három szöveget egy kéz írta, s az írás helyenkénti tisztasága és szépsége elárulja a leíró gyakorlottságát. Mindazáltal az írás sok helyen majdnem olvashatatlan ; itt-ott egyes szavak másszínű tintával vannak helyesbbítve. Ha a kódex írását összehasonlítjuk más kódexek írásaival, nyilvánvaló lesz, hogy sokkal régibb kopt szöveggel van dolgunk minden eddig ismertnél. Nem is hasonlítható semmi máshoz, legfeljebb a biblia nagy görög kódexéhez, a Vaticanushoz. Kétségenkivüli, hogy a Mózes második könyvét, Jónást és az Apostolok cselekedeteit valami buzgó ember másolta le egy korábbi kódexből a saját czéljaira s azok nem önálló fordítások. Bizonyítja ezt az, hogy egy-két szó többször ki van feledve, s hogy olykor egész görög mondatokra nem talál a kódex egyenértékest. Különösen Mózes második könyvénél tapasztalható* hogy a kopt fordítók nemcsak hébe-korba követtek el hibákat, de sokszor az értelmet is elferdítették. A keresztyén aszkéta keze nyomát vesszük észre oly helyeken is, mint a XXIII. 12, XXV. 11. és XXVIli. 27. versek, a hol a zsidó szöveg durva kifejezéseit a görög némileg enyhítette. Jónás könyvének szövege egészen teljes, egy-két szó kihagyásától eltekintve. De legtöbb figyelmet érdemelnek az Apostolok cselekedetei, a melyről egészen bizonyos, hogy egy már létező kódex után íródott. Számosak a helyesírási hibák, úgy a görög, mint a kopt szavakban, s egyéb tévedések is mutatják, hogy vagy nagyon gondatlanul másolták, vagy pedig régi és elfakult szöveg után. Nemcsak egyes szavak, de egész sorok maradtak ki. A mi már most a papyrus korát illeti, említettük már, hogy a kódex összehasonlítására kopt nyelven semmi támasztékunk nincs. Véletlenül azonban a 108. és 109. folio hátán egy rövid kopt nyelvű szöveg van följegyezve, görög kurzív írással. E szöveg semmi összefüggésben nem áll a kódex többi részével, s e szavakkal kezdődik : „Az Úr szava ezt mondta nekem: Mondd meg ezt az én népémnek: Mért cselekesztek bűnöket? Bűnt bűnre tetéztek. Magatokra haragítjátok az Urat, a ki teremtett titeket. Ne szeressétek a világot, sem a világi dolgokat, mert a világi dicsőség a Sátáné." Azután a szöveg a Sátán gonoszságára terjeszkedik ki, s rámutat arra, hogy Krisztus azért küldetett a világra, hogy az embert megszabadítsa. A következő sorokban aztán a följegyzés írója azon panaszkodik, hogy vannak, a kik oly dolgokat tanítanak, a miknek nincs isteni tekintélyük. Ezek közé tartozik a bőjtölés, a melyről a névtelen azt írja, hogy a kik azt gyakorolják, elfordulnak Istentől. A böjtölök nemcsak magukat emésztik, de megfosztják magukat azoktól a dicső gyümölcsöktől is, melyeket különben a hit által megszerezhetnének. Látjuk tehát, hogy a görög kurzív följegyzés semmi vonatkozásban nem áll a bibliai szöveghez. Fontossága azonban mégis nagy, mert lehetővé teszi a kódex eredetének és korának valószínű meghatározását. A nagytekintélyű dr. Kenyon gondosan tanulmányozta az írást s miután határozott időből származó görög papyrusokkal összevetette, megállapította, hogy az írás legkésőbb a negyedik század közepéről származik. Ez a megállapítás a bibliai szövegre is egy „terminus ante quem" jelentőségével bír, a melyet különben alig mertünk volna oly korai időre tenni. Ugyancsak Kenyon konstatálja azt is, hogy a kódex tévedéseinek jellege kizárja azt, hogy az eredeti fordítás legyen; tehát valószínű, hogy maga a kopt fordítás is, még a harmadik század végén, sőt esetleg előbb keletkezhetett. Minden esetre tehát a fölfedezett új kódex a mellett bizonyít, hogy a szentírásnak, illetőleg az ó- és új-testamentum egyes könyveinek egyiptomi vagyis kopt másolatai már a negyedik század elején megvoltak; ennélfogva maga az eredeti fordítás sem tehető későbbre a harmadik századnál. Ez hihetővé teszi azt, hogy mikor Szent Antal szülőfaluja templomában hallotta felolvasni a Szentírást, azt saját anyanyelvén hallhatta, s hogy a legrégibb szerzetesek a vörös tenger és Felső-Egyiptom pusztáin a zsoltárokat s a biblia egyes fejezeteit kopt, nem pedig görög szövegből tanulhatták meg könyv nélkül. Egy szóval, a papyrus fölfedezése megerősíti a keresztyénségnek Egyiptomban való elterjedésére vonatkozó régi szerzetesi hagyományokat, mert legrégibb ismert kópiája a görög biblia egy nevezetes része fordításának. A British Museum által most közreadott kiadás nemcsak hű másolata a nevezetes kódexnek, hanem magyarázatokkal is bőven el van látva. Összehasonlítás végett egész passzusokat ad későbbi kopt szövegekből, valamint kimerítő indexet csatol a görög szavak kopt formáiról. Az Apostolok cselekedeteinek hatvan válogatott helyét vizsgálja benne kritikailag dr. Kenyon és dr. Budge s oly következtetésre jutnak, a mely megerősíti az új testamentum Schidicus verziójának értékét szövegkritikai szempontból. Rendkívül érdekes fejezet szól a keresztyénség megerősödéséről is Egyiptomban. Kilencz hasonmás mutatja be a papyrus kódexet is, hűen adva vissza a levelek rongált állapotát, a szövegnek a használat folytán történt helyenkénti elkopását. Budge különben azt hiszi, hogy a kódex nem szolgálhatott szertartási könyvül a templomban. Erre nem volt elég nagy. Valószínűleg magánhasználatra volt szánva, s hogy alaposan használták is, mutatja az, hogy hátulsó tábláját hártyaszalagokkal kellett megerősíteni, valószínűleg már a negyedik század