Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-21 / 16. szám

burghból a konferencziára . . . Eme misszió és a magyar református egyház közt nagyon szoros viszony áll fenn. A magyar egyházra igen szerencsés befolyást gyakorolt a misszió. Tegnap este Budapest városa adott gazdag terítékű bankettet, mely a vendégeskedések soraiban az utolsó volt. Ma reggel kezdetüket veszik az előadások. Ford. Dr. Tari Imre. KÜLFÖLD. Levél a tengerentúlról. Az amerikai református egyházak közös tanácsa (Federal Council of the Ref. and Presb. Churches in America), ez a hatalmas és nagy tevékenységet kifejtő vallásos testület, helyesebben egyházi szövetség, Pitts­burg városában, az első angol református gyülekezetnek, a magyar-barát dr. Prugh lelkésznek szép templomában tartotta két évközi nagygyűlését, hogy szemlét tartson a közös igyekezettel és egyetértéssel munkált egyházi élet mezején elért eddigi eredmények felett. A gyűlésen 64 delegátus volt jelen az amerikai kontinens minden részéből. Jellemző, hogy nem egy magasrangú vagy egyébként kiváló közéleti tevékenységéről ismert orszá­gos férfiú tartotta örömének és vette megtiszteltetésnek, hogy egyháza képviseletében jelen lehetett a gyűléseken, így többen az E. Á. legfőbb ítélőszékének birái, továbbá tábornokok és a pénzvilág vezetői közül voltak alkotó tagjai ezen nagy tanácsnak, melynek mint testületnek czélja az, hogy a ref. és presb. egyházak között, főként a bel- és külmissziói munkánál, a megértést, sőt a hol kell, a kooperatív akcziók irányítását biztosítsa, a fele­kezeti súrlódásokat, érdekösszeütközéseket lehetetlenné tegye, szóval hogy lehetőleg minimumra redukálja a de­nomináczionális féltékenység vagy épen irigység esélyeit. Krisztusban egyek vagyunk. 0 a fő, mi különböző fele­kezetek, az 0 testének tagjai vagyunk. Dogmatikai fel­fogások, történelmi fejlődés különböző hivatást szabhat­nak elénk, de minden munkánkban egy Lélek, a Krisztus Lelke kell hogy kormányozzon bennünket. E szellem lengette át a tanácskozásokat. Csupán azért referálok e gyűlés lefolyásáról, mert a tanácskozások során szóba került az amerikai magyar gyülekezetek különleges hely­zete ós e gyülekezetek istápolásának ügye is. A Tanács javasolja a presb. és a ref. egyház közelebb összeülő zsinatainak, hogy nevezzenek ki kebelükből egy bizott­ságot 2—2 taggal, kik irányítsák a magyar egyházi élet tevékenységét és lehetetlenítsék az érdekösszeütközése­ket, valamint olyan ferde helyzet előállását, hogy egy gyülekezet, melyet p. o. a Ref. Church Missziótanácsa szervezett jelentékeny áldozattal, ennek háta mögött, csupán talán a lelkész magánérdeke vagy más képzelt előny miatt, átvitettethessék más Missziótanács gondo­zása alá. A ref. és a presb. egyházak antagonisztikus munkát egymással szemben a jövőben semmi körülmé­nyek között nem kezdeményeznek és nem támogatnak. * Ámulva hallgattuk, hogy mit tesznek e derék angol reformátusok csak például a református vallásnak a né­gerek között való terjesztése érdekében. Szinte felsóhaj­tottunk, mikor hallottuk, hogy az amerikai presbiteriá­nusok Dél-Carolina államban három főiskolát tartanak fenn, ellátva azokat tanerőkkel és minden fölszereléssel, és e kollégiumoknak 1961 növendéke van. Mikor lesz nékünk Amerikában a sok ezer magyar gyermek szá­mára csak egy főiskolánk, holott mennyivel magasabb színvonalon állunk mi vallásosság és műveltség tekinte­tében, mint a négerek ? ! * Carnegie András adománya egy amerikai magyar gyülekezet részére. A sokszoros milliomos Carnegie And­rás, kinek aczéltelepein a magyarok ezrei dolgoznak s ki már eddig is több magyar gyülekezet irányában tanú­sított áldozatkészséget azáltal, hogy az egyes gyüleke­zetek által rendelt nagy orgonák árának felét kifizette ; utóbb a bridgeporti nem csatlakozott magyar ref. egy­háznak is ezer dollárt (5000 kor.) adományozott. Több magyar ref. gyülekezet kebelében erősen folyik a gyűj­tés orgona-alapokra s erős a remény is arra nézve, hogy Carnegie minden egyes esetben elvállalja az egyházak orgonáinak fél-költségeit. * . Az amerikai magyarságnak egyik legtekintélyesebb napilapja, a mindig jól értesült „Szabadság" egyik leg­közelebbi számában közli olvasóival a „Guardians of Li­berty" nevet viselő '„társadalmi organizáczió megalakulá­sának hírét, jelezve, hogy a társaság burkolt czélja az volna, hogy megmentse az amerikai szabadságot a r. ka­tholikus befolyás egyre növekvő veszedelmétől. Az a körülmény, hogy az Egyesület központi irodájában rak­táron tartják az összes róm. kath.-ellenes irodalmi ter­mékeket s ezeket százezernyi példányban ingyen terjesz­tik az Unió minden részében : tényleg arra látszik mu­tatni, hogy az amerikai közvélemény s annak messzebb látni képes vezetői, irányítói kezdik felismerni a r. kath. vallás benső természetében rejlő és magát hovatovább félelmetes ellenséggé kinövő, reakczionárius szellemet, mely most még csak titkos, de vakmerően fellépő ellen­sége leend mindennemű szabadságnak és a szellem előre­haladásának Amerikában is. Az amerikai Egyesült-Álla­mok bölcsen megalkotott konstitucziója implicite magában foglalja azt az elvet, hogy e hatalmas köztársaság el­nöke mindenkor csakis protestáns (idegen államfőtől még jelkiismeretbelileg sem függő) egyén lehet. Ezt a sar­* Talán most volna a legszebb alkalom arra nézve is, hogy a Konvent is kinevezve két tagot e közös bizottmányba, maga részéről is dokumentálná, hogy a közös megértésnek, a béke létesítésének barátja és előmozdítója kíván lenni. Míg ily közös felügyelő és intéző szervezet nem lesz az amerikai magyar misszió ügyének intézésénél, addig a zavarok, érdekösszeütközések, súrlódások elkerülhetők nem lesznek. H. S.

Next

/
Thumbnails
Contents