Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-21 / 16. szám

kalatos konstituczionális jogszokást, mely, mondom, a törvény betűiben csak implicite van kifejezve a protestantizmus javára és érdekében, óhajtja és szeretné megváltoztatni az amerikai római katholikusság. Törekvése azonban mindezideig hajótörést szenvedett és nagyon valószinű, hogy beláthatlan hosszú ideig inferioritásban is fog maradni a katholiczizmus Amerikában. Közelebbről a most küszöbön levő elnökválasztási esélyeket a mi illeti: a kétszer kettőnél bizonyosabb, hogy ismét a mi református vallású Rooseveltünk fog győztesként kikerülni a november 4-én lezáruló elnökválasztási rendkívüli heves küzdelemből. Az unitárius vallású Taftnak politikai ellenfelei nagyon kihasználták ama gyöngéjét, hogy felesége vallásos érzülete iránti kíméletből, túlságos íigyelmetességet tanúsított mindenkor a pápa, a római kath. egyház amerikai dignitáriusai és általában a róm. kath. egyház iránt. A nyilvános dicséret és elismerés pedig, melyben a pápa a közelmúltban nem egyszer részesítette Taftot, csak azt eredményezte, hogy Taft egészen elveszítette az amerikai liberális elem szimpathiáját. Ezzel szemben Roosevelt magatartása az ő római látogatása alkalmával (mikor tudvalevőleg a pápai szék amaz intim szuggesztiójára, hogy mondjon le a római methodista gyülekezet meglátogatásáról, ha a pápa által való fogadtatás kegyében való részesülésre súlyt fektet, Roosevelt a pápa dölyfös kívánságának a negligálásával felelt), határozottan imponál a demokratikus amerikai közvéleménynek. Roosevelt különben tagja a washingtoni angol ref. gyülekezetnek (Reformed Church in the U. S.) és annak templomában elnökségének ideje alatt csaknem kivétel nélkül minden vasárnapon megjelent. * Az Egyesült-Államok közoktatásügyi kormányának kiadásában most jelent meg egy felette érdekes tartalmú vaskos könyv, mely az állam által segélyezett magasabb rendű tanintézetek, főiskolák és egyetemek állapotáról, helyzetéről és működéséről ad számot a nyilvánosság előtt. Messze túlhaladná azon kereteket, a melyeket Szerkesztő úr szíves figyelmetessége folytán igénybe vehetek e lap hasábjain amerikai leveleim közlésére, ha behatóbban ismertetni akarnám az amerikai tan- és nevelésügyi viszonyokat;

azért csak nagy általánosságban és e közlemény helyesebb megértése szempontjából csupán annyit jegyzek meg, hogy Amerikában az állam a i evelésügynek inkább protektora, mint direkt fen tartója. Dúsgazdag magánosok, filanthrópok, megyék, városok és felekezetek mind nemes ambiczióval dolgoznak a művelődés, a nemzeti haladás előmozdításán és az ezt propagáló tanintézetek fentartásán, fejlesztésén. Az állam csak épen ott és annyiban jön segélyére a magasabb rendű tanintézeteknek, a hol ós a mennyiben ennek abszolúte szüksége áll elő. Hogy aránylag mily kevés teher hárul magára az Egyesült-Államok közoktatásügyi minisztériumára a felsőbbfokú iskolák segélyezése és fentartása körül: elég csupán azt felhoznunk, hogy a sok száz és száz kollégium, akadémia és egyetem között alig száz vette igénybe a mult év folyamán az állam támogatását. A csodálkozás érzését méltán váltják ki lelkünkben az említett jelentés egyes adatai. Milyen hatalmas, szellemileg és anyagilag nagyszerűen ellátott intézetek az amerikai főiskolák, különösebben pedig az egyetemek, az nyilvánvaló azok előtt, kik akár tapasztalatból, személyes tanulmányok alapján, akár ily hivatalos jelentésből ismerik az amerikai főiskolák belső életét. A Cornell-egyetemnek négy fakultásán 5000 hallgatónál több van beiratkozva és ugyanitt a tanárok és kisegítő tanerők száma 652. Milyen intenzív és individuális lehet ily viszonyok között, hol egy-egy tanárra tulajdonképen alig esik 10—12 hallgatónál több egy-egy osztályban, a növendékekkel foglalkozni. Általában meglepő, hogy Amerikában mily aggódó gonddal kerülik minden iskolában az osztályok túlzsúfolását. Népiskolákban szinte ritkaság, hogy egy tanító osztályában 40-nél, kollégiumokban pedig hogy 20—25 tanulónál több legyen. Az ifjúság alapos, lelkiismeretes kiképeztetését és azt, hogy a tanár egészen hivatásának élhessen, biztosítja természetesen az a jó fizetés is, melyben a professzorok részesülnek. Mily csábító állás például a kaliforniai egyetem rektorsága, azt elárulja nekünk e jelentés, midőn közli, hogy a rektor évi fizetése 12 ezer dollár, 60 ezer korona! A többi másodrendű univerzitások elnökei sem megvetendő fizetést, 10—10 ezer dollárt húznak. A kollégiumi igazgatók rendes fizetése 8000 dollár. E magas fizetés mellett még aztán természetesen egyéb járulékok is illetik az egyetemi tanárokat. Felekezetek, magánosok és közhatóságok összesen 394 nyilvános főiskolát tartanak fenn. Ezekben a tanárok száma meghaladja a 24 ezret, a tanulóké pedig a 300 ezret. A Jelentés nem foglalja magában a felekezetek által fentartott theológiai akadémiák állapotáról a kimutatást. Harsányi Sándor, hoinesteadi és vidéki ref. lelkész. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. Az vjlétai ref. gyülekezet Bogdán János szerepi h. lelkészt választotta meg lelkipásztorául. Kerekes Béla volt kabai segédlelkész pedig Amerikába ment rendes lelkésznek. Lelkészi jubileum. Varannay Lajos, az újbarsi ref. egyház lelkésze, a mult hónapban töltötte be lelkészkedésének 40-ik évét. A barsi egyházmegye nemrégiben tartott lelkészértekezlete elhatározta, hogy e nevezetes évfordulót úgy ünnepli meg, hogy testületileg fog tisztelegni a becsületben megőszült lelkipásztornál s igy fejezi ki szeretetét és nagyrabecsülését. Meczner Béla alsózempléni egyházmegyei gondnok ünneplése. Abból a nevezetes alkalomból, hogy Meczner Béla főrendiházi tag, márczius 22-én töltötte be gondnoki működésének 25-ik esztendejét, igazán lelkes és meleg ünneplésben részesítette őt az alsózempléni egyházmegye április 10-én Sárospatakon tartott tavasz