Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-14 / 15. szám

megismerhettük azt a református népet, ezt az erősen szervezett egyházat, mely már a genfi jubileum alkalmából is oly rokonszenvesnek mutatkozott előttünk és a melyet azóta már Doumergue és Fulliquet tanárok is meglátogattak. Megújítottuk, szorosabbra fűztük a kötelékeket sok egyházi ós világi férfiúval. Ezt a viszonyt — nézetem szerint — folyton ápolnunk kell. Ujabb útunk Kolozsvárra vitt, mely egyetemével az erdélyi hegyes vidék szellemi központja. Majd Budapestre érkeztünk, ebbe a szép fővárosba, melynek falai közt voltak a konferencziák. Ezeket a Kálvin-téri templomban tartott magyar ünnepi istentisztelet nyitotta meg. A konferencziák négy ülésen folytak le. Az előadások felváltva angol és magyar szónokok ajkáról hangzottak el, melyeket a fordítók nyomban tolmácsoltak. Az előadások nagyon tartalmasak és oktató természetűek voltak, de nem követte azokat vitatkozás . . . Az üléseket a Nemzeti Múzeum nagytermében tartottuk, melyeken nagyszámú közönség és az ország minden részéből összesereglett lelkészek jelentek meg. De az előadások egyik főérdeme mégis az, hogy két egyház képviselői közelebbről megismerték egymást, mert eddig igen keveset tudtak egymásról. Ez a megismerkedés kiinduló pontja lesz a további baráti viszony fűzésének. Már az üléseken kilátásba helyezték azt, hogy Írországban, Angliában és Kanadában módját ejtik annak, hogy theológiai tanintézeteikben újabb helyeket biztositanak a magyar növendékek számára. Az Egyesült-Államokban élő magyar egyházak már szabályszerűen vannak szervezve, de Kanadában sok ezer magyar református van még, kiknek nincs lelkipásztoruk. Megható volt a kép a búcsúbeszédek elhangzásakor. Dr. Mathews köszönetet mondott a küldöttek fényes fogadtatásáért, mert — mint mondá — a világon egy országban se fogadnának hivatalos hatóságok olyan kitiintetően egy vallásos társaságot, mint Magyarországon a kormány és a városok. Mathews biztosította a magyar reformátusokat afelől, hogy ő és társai a látottak és hallottak után odahaza, az angol nyelvű országokban hűséges barátai és támogatói lesznek a magyar protestantizmusnak. Antal Gábor püspök viszont örömének és hálájának adott kifejezést, hogy a hitben és keresztyén tevékenységben oly gazdag hittestvérek meglátogatták a magyar egyházat és annak köréből szép emlékekkel távoznak. A világszövetség konferencziájával kapcsolatban különböző tekintélyes testületek tartották gyűléseiket. Ennek köszönhettük, hogy részt vehettünk az Országos Református Lelkészegyesület ülésén, a Protestáns írod. Társaság egyik estélyén és a Kálvin-Szövetség összejövetelén. . . . Végezetül általános benyomásom gyanánt elmondhatom, hogy csodáljuk ezt a magyar egyházat, mely fenn tudta magát tartani a végtelen mostoha viszonyok közepette és ki bírta vívni hatalmas ellenfeleinek tiszteletét is. Meggyőződtünk róla, hogy az egyház tagjai, bármily osztályhoz tartozzanak is, mennyire ragaszkodnak hozzá . . . Meglepett bennünket az is, hogy az ország legmesszebb részeibe elszórt reformátusok is mily könnyűséggel érintkeznek egymással . . . A hagyományok és a nyelv egysége nagyban elősegíti érintkezési folytonosságát, valamint az ország fővárosának, Budapestnek központi fekvése is. Szerencsések voltunk fölismerni a magyar népben a latin faj egyes vonásait: az elevenséget, a kecsességet, az előkelőséget, mely talán nem olyan könnyed, de mindenesetre tiszta és nemes. Az egyház 1867 óta megerősítette helyzetét és tökéletesítette szervezetét. Ez a munkája annyira elfoglalta, hogy nem maradt ideje arra, hogy külföldi testvéreivel összeköttetésbe lépjen. Ezt a mulasztását ma már beismeri. Az egyháznak nagyon nehéz a feladata: a kétezer gyülekezeten kívül fenn kell tartania a református felekezeti iskolákat — 1300 elemi iskolát és mintegy 50 közép- és felsőbb iskolát —, továbbá gondoskodni kell ezen iskolák tanítóinak és tanárainak kiképzéséről. Kiadását maga nem fedezheti, hanem államsegélyre szorul, mely évenkint több millióba rúg. A pénzügyi kérdések súlyához még más gondok is járulnak. Több helyen azt tapasztaltuk, hogy hitsorsosaink igen örülnek azon, hogy jövendőbeli lelkészeik könnyebb szerrel végezhetik ezután tanulmányaikat a külföldön, különösen a franczia nyelvű országokban. Ez egyike a legjobb eszközöknek, melyek szorosabbra fűzhetik viszonyunkat Magyarországgal. Ideje, hogy végére érjek jelentésemnek, a mit nem tehetek meg anélkül, hogy ki ne fejezzem hálás köszönetemet az utazást rendező magyar bizottságnak, főképen Antal Gábor püspöknek, a miért meghívott bennünket és oly kedvesen, szeretetreméltóan fogadta a genfi egyház két hivatalos kiküldöttét és ritka élvezetek szerzésére nyújtott nékik alkalmat .... Ford. dr. Tari Imre. KÜLFÖLD. Svájcs. Rousseau-emlékünnepély. A genfi konzisztórium külön bizottságot küldött ki annak a kérdésnek tanulmányozására, hogy az egyház a Rousseau születésének 200-dik évfordulóján rendezendő ünnepélyen mily szerepet játszszék. A bizottság kétszeri tárgyalás után a legutóbbi konzisztóriumi ülésen egyhangúlag azt tanácsolta az egyháztanácsnak, hogy az egyház igenis vegyen részt az ünnepélyen. A genfi Lelkészegyesület (Compagnie des Pasteurs) szintén ezt a nézetét fejezte ki. Mint a jelentés mondotta, a protestáns nemzeti egyháznak kötelessége már alkotmányos intézkedése alapján is, hogy a nemzeti élet kimagasló férfiainak emlékét tisztelje, ápolja és a kiválóbb nemzeti események iránt mindig érdeklődéssel viseltessék. Rousseau születésének emlékünnepe is nem-