Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-14 / 15. szám

zeti eseményként fog lejátszódni. Az egyház és a genfi hivatalos körök régebben talán más szempontokból ítélték meg Rousseaut, Genf városának nagy szülöttjét, mint ma. Az azonban feltétlenül bizonyos, hogy Rousseaunak megvolt az a bátorsága, hogy a kétkedés és hitetlenség korszakában felemelte szavát a vallásos eszme védelmére a legnagyobb gondolkodókkal szemben is és szavát meghallotta az egész világ. Az is bizonyos már, hogy élete utolsó éveiben egész lelkét betölté a- vallásos érzés és szellemét ez az érzés irányította. Sőt élete alkonyán a protestantizmus felé hajlott, ebbe az egyházba, a protestáns egyházba vétette fel magát, melyet egykoron elhagyott a fiatalabb kor elhamarkodásából kifolyólag. A fenti bizottság az elvi kijelentés után a következő részletes programmot ajánlotta a konzisztóriumnak: 1. írasson a konzisztórium röpiratot, mely Rousseau vallási eszméit tárgyalja. 2. Nagyszabású előadáson ismertesse és méltassa két vagy három kiváló szónok Rousseaut keresztyén szempontból. Ez az előadás június 30-dikán, vasárnap este tartódnék. A bizottság egyik előadóul Fulliquet tanárt ajánlotta. Helyes volna a vidéken is tartani ilyen előadásokat népies formában. 3. Körlevélben fel kellenne szólítani a protestáns lelkészeket, hogy a június 30-diki;

vasárnapi beszédökben emlékezzenek meg Rousseauröl és megfelelő módon illesszék be ennek ismertetését a prédikáczió keretébe. Ez az ünneplési mód — mint a bizottság mondotta — teljesen megfelelne az egyház méltóságának és szerepének, hogy a város nagy szülöttje iránt lerójja elismerését és bizonyára Genf városának polgársága is jó néven veszi majd ezt a protestáns nemzeti egyháztól. — Többek helyeslő felszólalása után a konzisztórium egyhangulag elfogadta a bizottság előterjesztését és azt egész terjedelmében magáévá tette. A vallás és a gyermekek. A genfi vasárnapi iskolaegyesület legutóbbi nagygyűlésén Lenoir protestáns lelkész nagyon érdekes előadást tartott ezen a czímen : A vallás és a gyermekek. Szerinte a gyermekeknek rendkívüli nagy szükségök van a vallásra. Már Comte Ágost bölcsész is hangsúlyozta ciztj BJ ki pedig nem mondható könnyen hivő léleknek. A gyermek, mint a primitív népek is, nagyon vonzódik a vallás felé, sokkal jobban, mint a felnőttek. A tapasztalat ezt lépten-nyomon bizonyítja. Tévedés azt hinni, hogy a vallási és bölcseleti kérdések csak a felnőttek számára valók. Rousseaunak nincs igaza, mikor azt mondja, hogy ilyen kérdéseket 16 évesnél fiatalabb gyermekek előtt nem szabad feszegetni. Ezen kor előtt, jóval előbb, a gyermek már kérdezősködik, bölcselkedik. Már kicsiny korában tele van a beszéde ezzel a kérdő-szócskával: miért. Kérdi, hogy miért él az ember a világon, miért hal meg, honnan van az Isten müve, a nagyvilág; kérdi, miért eszik az ember, miért iszik, miért alszik. A gyermek már nagyon korán elkezd bölcselkedni, tehát nem szabad őt magára hagyni, hanem segítségére kell sietni. Nem szabad tűrni azt, hogy társai balga feleleteire hallgasson vagy épen a tudatlan dajka vagy bonne fölvilágosításaira. A gyermek még gyenge, nem tud maga lábán járni. Lelkiismerete még igen érzékeny és finom, a legkisebb hibát, bűnt már nagynak látja. Szíve nagyon hajlik arra, hogy szeressen és hogy szeressék. Maguk a szülők sem tudnak mindig megfelelő módon segítségére jönni a kicsinyeknek. Szükséges tehát, hogy mi tapasztaltak, tanultak, a vallásos életben és hitben már megerősödött emberek vegyük pártfogásunkba a gyermekeket a mi egyházunk nevében és megbízásából. Ma már a legnagyobb bölcsészek és nevelők is elismerik azt, hogy a gyermekeknek nagy szükségük van a vallásra. E nélkül czéltalanul tévelyegnek, még az életet is hamar megunják, fiatal korban már bűnös kihágások áldozataivá lesznek és azért fordul elő a modern vallástalan nevelés mellett az, hogy már fiatal gyermekek öngyilkossággal válnak meg az élettől, melyet saját bevallásuk szerint már megutáltak. Vallás nélkül nincsen igazi erkölcsi élet. Erre a gyermeknek különösen nagy szüksége van. — Lenoir előadását a hallgatóság tüntető lelkesedéssel fogadta. Francziaorssdg. Közös működés. A bordeauxi érsek körlevélben megtiltotta papjainak, hogy a Foie et Vie protestáns szerkesztősége által rendezendő konferencziákon részt vegyen. „A római katholikusok — mondja az érseki irat — nem jelenhetnek meg az olyan előadásokon, melyeket lutheránusok vagy kálvinisták tartanak, még akkor sem, ha az atheizmus vagy materializmus ellen felveendő harczról van is szó. Az atheizmus és a materializmus a szabad vizsgálódás szülötte, melyet épen a protestánsok proklamáltak. A mi egyházunktól elszakadt testvérek olyan kinövések ellen küzdenek most, melyeket az ő elvi kijelentéseik hoztak létre, a mely elveket még ma sem ejtenek el. Mi nem ilyen fegyverekkel harczolunk és nem ilyen zászló alatt. A tévtan hirdetőivel való érintkezés mindig veszedelmes. Sok katholikus ember tapasztalhatta ezt már a saját hitének elvesztésével. Figyelmeztetünk tehát minden hívünket arra, hogy a közös közös együttműködés kárhozatos, különösen az apostolkodás területén és legújabban a pápa is megtiltotta ezt. Nem szabad tehát az ellenséges táborba betenni a lábunkat," Dr. T. I. IRODALOM, Bibliás szabadkőműves. írta Paulus. Budapest, Tisza testvérek könyvkereskedése. Ára 2 kor. Szerző, a ki álnevet visel s a kinek kilétét nem tudjuk, csak sejtjük, 94 oldalra terjedő kötetecskéjében a következő czímű s a szabadkőművesség körében tartott tanításait adja: 1. A hit, a tudomány és a haza szabadkőműves világításban; 2. Keresztelő János; 3. Békesség a földön ; 4. Tanulságok a munkáskérdés történetéből; 5. A római kath. papok védelme. E tanításait, a mint az utóhangban jelzi, nem azok ellen a támadások ellen való védekezés czéljából adta ki, a melyek a szabadkőművességet az utóbbi időben érték ; hanem csak arra u kérdésre akart általuk válaszolni, hogy a keresztyén-