Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-14 / 15. szám

gos, határozott a czél: mit akarnak? Miért akarnak? Miből, mennyit, hogyan öleljenek fel? így azután összekeverték a Névtárt, Czímtárt az Évkönyvvel. Összehordtak túlsók, sőt felesleges anyagot, melyet kellőleg elrendezni képesek nem voltak, úgy, hogy lett belőle egy 336 oldalra terjedő kötetben foglalt, ismételten előforduló személy- és helyneveknek s egyéb adatoknak konglomerátuma, de nem egy könnyen kezelhető, eligazitó személy- és helynévtár, czímtár, annál kevésbé az egyház belső életét minden vonatkozásaiban és viszonylataiban híven feltűntető, hű képet nyújtó egyházi évkönyv, a minőt mi sürgettünk, a minőre egyházi közigazgatásunk hatékonyabb tevékenysége szempontjából okvetlenül szükségünk volna. Hogy ez az állításom megfelel a valóságnak, bizonyítják azok a czikkek, a melyek e névtárral kapcsolatban az egyházi lapokban megjelentek. De igazolja az is, hogy a mint hallom, az e czélra kiküldött konventi bizottság alapos rostálás alá vette a Névtárt s az legközelebb már tökéletesebb formában fog megjelenni. Kívánatos is. Feleslegesnek tartom p. o., hogy névtárban vagy évkönyvben törvényszakaszokat vagy szabályrendeleti intézkedéseket, rendeleteket közöljünk. A kinek törvényre vagy szabályrendeletre van szüksége, azt bizonyára nem a névtárban, hanem más megfelelő helyen fogja keresni. Érdekes és jellemző volna rámutatni a névtár egyes statisztikai adataira. Ekkor azonban végig kellene menni az összes adatokon, a mire sem terünk, sem időnk nincsen, hogy a sok hibás statisztikai adatot feltüntessük. Csak például hozom fel, hogy a 39. oldalon a születési, halálozási és házasságkötésre vonatkozó tábla egytől egyig téves, hibás, czéltalan, a mit maga a szerkesztő is érez, mert szükségét látja megjegyezni, „ezen adatokhoz tudni kell, hogy az 1909 ik évi adatokat 257, az 1910. évi adatokat 114 lelkész nem küldte be". De akkor minek közli ? Nem teljes adatok minden tekintetben rosszak, s rossz adatok a statisztikában rosszabbak mint a rossz pénz, a mennyiben a rossz pénzt mindenki képes ellenőrizni, de nem a rossz statisztikát, mely önámításra is vezet. Ilyen rosszak a 49. oldalon feltalálható hitéleti statisztikai adatok is az 1909. évről. P. o. kimutat keresztelést 84,747-et, holott volt 87,879; temetést 53,726-ot 61,382 helyett, házasságközvetítést 20,143-at 22,109 helyett. A gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél a ref. egyház javára 1264-et, kárára 539 et, tehát jelentékeny nyereséget, szemben azzal a vesztességgel, a melyet mi a központi statisztikai hivatal hiteles adatai alapján e lap hasábjain kimutattunk. Nem különbek a többi adatai sem. Bajosan érti meg akárki közelebbi utánnézés nélkül p. o. a 122. oldalon, hogy az abauji egyházmegyében van (bocsánat, nem ág. evang., hanem) ág. hitv. evang. (tessék már egyszer megtanulni és helyesen alkalmazni neveinket) 49,097 és ref. 34,475. Igen, ha úgy böngészéssel kikeresi, hogy az abauji ref. egyházmegye mennyire terjed ki. Nagyon jellemző a munka gyarlóságára, a hű kép hiányára a következő adat, a mely a 49. oldalon olvasható, melyet érdekességénél fogva itt szó szerint közlök : „A magyarországi református egyház ünnepei. (1. t.-cz. 104. § 1. c) pont). Az egyháztörvény a magyar református egyház ünnepeinek meghatározását a zsinatnak tartotta fenn. A zsinat azonban e tárgyban még nem határozott és így a mai napig is a szentírás alapján, valamint az új szövetségben kijelölt napok tartatnak egyházi ünnepeknek." Ezzel teljesen befejezve a rovat. Már most legyen ebből okos nem egy pápista vagy lutheránus, hanem színtiszta kálvinista atyafi, hogy a hazai ref. egyház miféle ünnepeket tart! Vagy valamit világosan, érthetően, vagy semmit homályosan, érthetetlenül! Feljegyzem még itt a következő érdekes adatot, mely azt mondja, hogy vasárnaponkint az istentiszteletet, a lelkészek becsűje szerint, átlag 79,810 egyén látogatta. Hát levonva a hat éves korig számítható 30—35%-°^ a 2.441,142 hazai református közül a többi vasárnaponkint hol vagyon ? Nagyon szomorú adat volna, ha csak ennyien vennék igénybe az Isten házát! De legyen elég ebből annak igazolására, hogy igenis szükség van tíz, legfeljebb öt évenként megjelenő, könnyen kezelhető, könnyen eligazító egyetemes egyházi névtárra; de nincs szükség arra minden évben, főleg ily terjedelmes, nehézkes, sok felesleges, hibás adatokkal túltömött, oda nem is való dolgokkal elhalmozott névtárra. Hanem e helyett igenis szükség van egy évenként megjelenő, helyesen szerkesztett, az egyház minden viszonyait felölelő, azokról megbízható hű képet nyújtó évkönyvre, mely ne csak a hazai evang. vagy református egyház egyetemes adatait együttvéve tárja elénk, hanem az egyetemes egyház minden a legkisebb részletébe is biztos bepillantást nyújtson, hogy láthassuk egyetemlegesen és anyaegyházközségenkint az egyház lüktető vagy senyvedő, viruló vagy pusztuló állapotát, hogy annak alapján aztán biztosan lehessen közigazgatásilag irányítani az egyház hajóját. Elmondtam ezeket jó lélekkel az ügy érdekében. Meghallgatják-e, figyelemre méltatják-e észrevételeimet, megjegyzéseimet az intézők ? Az már az ő dolguk. Kassa. Homola István, ág. hitv. ev. lelkész. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. A pesti ref. egyházmegye márczius 16-án tartott közgyűlése a szokásos bevezetés után jubileummal kezdődött. Teleki József gróf, az egyházmegye érdemes gondnoka, mostan töltötte be gondnokságának huszadik esztendejét. Az a szeretetteljes bizalom és nagyrabecsülés, mellyel az egyházmegye papsága, de általában az egész egyházmegye közönsége a gondnok alakját körülveszi, szép kifejezést nyert Kontra Imre tanácsbiró üdvözlő szavaiban. A Teleki grófok egyházhűségét csak a pesti traktus életében is több, mint százesztendős mult igazolja,