Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-14 / 15. szám

nek újabb szabályrendeleti beosztása tette szükségessé úgy az evangélikus, mint a református egyházban az újabb, czélszerűbb beosztású névtárak kiadatását. Megvolt s megvan ezeknek az egyházi névtáraknak a magok specziális tartalma, beosztása, rendeltetése, s mint ilyenek, mindenkor örömmel várt vendégei voltak az egyházak közigazgatási köreinek. De ha ezenfelül már nehézkesebb alakban, oda nem tartozó bővített tartalommal jelennek meg, úgy a kezelés, ezélszerűség szempontjából válnak használhatatlanokká. Igenis szükség van új kerületi, egyetemes névtárakra, bizonyos, mondjuk öt-tíz évenként ; de, hogy évenkint megjelenő egyetemes névtárra volna szükségünk, a mi viszonyaink között, hol sem a hely, sem aj személynevek nem változnak oly gyakran, annak indokát egyáltalában nem látjuk, ha csak létesített parókhiális könyvtárainkat nem akarjuk évente egy értéktelen kötettel szaporítani. Hogy jutott mégis úgy az evangélikus, mint a református egyetemes konvent egy évente megjelenő egyetemes egyházi névtár kiadására? Aki ismeri közleményeinket, igazolni fogja állításainkat, hogy mi itt e lap hasábjain, egyházi, valláserkölcsi, kulturális, anyagi közállapotaink helyes tájékozása szempontjából, továbbá népmozgalmak s itt főleg a reverzálisok, áttérések stb. terén bennünket állandóan érő veszteségek ellensúlyozása érdekében javasoltuk egy, egyházi közállapotainkat állandóan ismertető, hű képet nyújtó szervnek megvalósítását, a bennünket valláserkölcsi, egyházi szempontból specziálisan érdeklő pozitív adatoknak, a gyakorlat és tudomány elvei alapján feldolgozott egységes egyházi statisztikai évkönyvnek életbeléptetését. Javasoltuk ezt azért, mert erős a meggyőződésünk, hogy önismeret nélkül a sötétben tapogatózunk s biztos lépéseket tenni nem tudunk. Intézkedéseink, utasításaink, mint arra nem egyszer rámutattunk, a bizonytalanság, a határozatlanság bélyegét viselik magukon. Míg nem tudom: hol, miért, milyen a baj? képtelen vagyok annak eltávolítására gyógyszert alkalmazni, kívánt intézkedést tenni. Részletes javaslatot dolgoztain ki az egyházi statisztikai évkönyv formájára, tartalmára vonatkozólag. (Lásd Ev. Őrálló 1910. évi 22., 25., 26. számait.) Rámutattam javaslatomban arra, hogy az országos magy. kir. központi statisztikai hivatal, annak kiadványai, országos adatai alapján mily módon érhetnénk el e tekintetben specziális egyházi érdekeinket, czéljainkat. Külön felhívtam az illetékeseket arra, mit lehetne és kellene ez ügyben tenni. Értekeztem ez ügyben a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatójával, dr. Vargha Gyula miniszteri tanácsossal is, ki a legkészségesebb támogatással biztatott. Tárgyaltam e kérdést mult év tavaszán az ev. egyetemes felügyelő elnöklete alatt a négy evangélikus püspök és kerületi felügyelőből állott bizottságban is, a mely egyhangúlag helyeselte s elfogadta javaslataimat. Mindez úgy volt tervezve, hogy azt az egyetemes egyház, mint más ügyeit, dolgait, szintén saját emberei, saját közegei által intézi el. Anyagi vesztesége nem lett volna e téren; nagyobb áldozatába nem került volna, mert ezáltal sok anyag és adat az egyházi jegyzőkönyvekből mellőzhető lett volna s a mibe kerülnek az ily egyházi kiadványok, azt, mint eddig is, rendszerint az egyházközségek, érdekelt intézetek viselik. Közben Hegedűs János nyugalmazott anyakönyvi felügyelő úgy az egyetemes ref. konventnek mint az ev. egyetemes gyűlésnek azt az ajánlatot tette, hogy évente megjelenő egyetemes egyházi Evkönyvet szerkeszt és ad ki saját nyereség-veszteségére, bizonyos feltételek mellett. Nem ismerem közelebbről a ref. egyetemes konvent ez ügybeni közelebbi aktáit, csak az eredményt látom, hogy 1911 tavaszán megjelent Hegedűs János szerkesztésében: A magyarországi református egyház egyetemes névtára az 1911. évre. Az ev. egyetemes gyűléshez Hegedűs János 1910-ben tette az ajánlatot (lsd. E. jk. 1910. évi 154. pont), mely szerint egy „Ev. könyvet" óhajt kiadni, saját költségén, mélyből 100 példányt díjtalanul bocsátana az egyetemes egyház rendeltetésére. Ennek ellenében kéri, hogy ezen munkálatnak joga hat évre biztosittassók részére s hogy az egyházközségek ezen munkát 3 korona árban szerezzék meg. Az egyetemes gyűlés azt elfogadta s az 1911. évi gyűlés 159 pont alatt a bizottság jelentését ez ügyben jóváhagyólag tudomásul vette. Látjuk tehát ezekből a hivatalos aktákból, hogy több óv óta napirenden tartott és sürgetett javaslatunk alapján, az ev. egyetemes gyűlés Ev. könyv szerkesztésével és kiadásával bízta meg Hegedüst s ő maga is Évkönyvre, s nem Névtárra tett ajánlatot. Honnan van mégis, hogy ennek daczára a református egyházban is Évkönyv helyett Névtár jelent meg? S nálunk evangélikusoknál is a hozzánk az év elején kitöltés végett küldött felhívásokból látom, nem Évkönyvet, hanem Névtárt fogunk kapni Hegedűs úr szerkesztésében. Ez előttem nem egészen világos s itt a két fél között vagy meg nem értés, vagy üzleti érdek, avagy azon elv foroghat fenn, hogy egy csapásra két legyet üssenek : legyen meg, legalább látszólag, a Névtárban az Évkönyv is! De akármelyik szempont érvényesült is a dolgoknak ily elrendezésében, az ajánlattal és a hivatalos határozattal ellenkezik s a kívánt egyházi czélt és érdeket ki nem elégíti. Kész, legjobb bizonyság erre a már megjelent református egyházi egyetemes [névtár. Lássuk ezt közelebbről. Mentsenek itt fel az alól, hogy én ezúttal töviről hegyire rámutassak e névtár hiányaira, fogyatékosságaira. Megtették azt előttem már mások is több ref. lapban. Én, a midőn e névtárt kifogásolom, a legnagyobb készséggel elismerem Hegedűs Jánosnak a közölt adatok összegyűjtésében való nagy szorgalmát és azok feldolgozásában kifejtett óriási munkáját s csak sajnálom, hogy ez a munka és áldozat más, jobb, kívánatosabb eredményt nem hozott létre. Nem hozhatott pedig létre, nézetem szerint, azért, mert a megrendelők és szerkesztő előtt nem volt vilá-