Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-14 / 2. szám

nunk kell. A róm. kath. „Egyházi Közlöny" a niult alkalommal már pengette egy róm. kath. felekezeti egyetem felállításának szükségességót s reá vonatkozólag már pozitiv számításokat is közölt! És maga gróf Zichy János sem utasította el a felekezeti egyetemek eszméjét véglegesen. Mi lesz már most, ha, miután mi az erőnket Debreczenben lekötöttük s kapunk majd Barkóczy és Jászi Oszkár szellemű tanárokat s ugyanakkor a hatalmas róm. kath. tőke megcsinálja pl. a pécsi róm. kath. egyetemet ? A múltkor valaki felvetette az eszmét, hogy döntsön a debreczeni egyetem ügyében a zsinat. A kérdés tényleg történelmi jelentőségű; megérdemelné, hogy az egész ország reformátussága mondjon ítéletet fölötte ! Sebestyén Jenő. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. (Folytatás.) 11. Bibliai nyelvtudomány. Hermeneutika. Kritika. Bibliai archeológia (irégiségtan). ()- és új-szövetségi bevezetés. Hogy a bibliát helyesen megérthessük, arra elsősorban a bibliai alapnyelvek ismerete szükséges, úgymint: a héber és a hellenista görög nyelvek ismerete, a melyeken a bibliát írták. „Minél jobban szeretjük az evangéliumot — írja Luther a német városok tanácsosainak — annál erősebben kell ragaszkodnunk ezekhez a nyelvekhez. E nyelvekben, mint tokban rejlik a szellem képe s az ő szekrényükben klenódiumot hordozunk.a A héber nyelv szükséges; először is az ó-szövetség megértésére s azután, mert részben az új-szövetségi görögség is rajta alapul. Az olyan kifejezések, mint p. o. xpóa^Trov Aajijjávetv, ftpóawTtov Trpóg TtpóawTrov stb. egyenesen a héberből kerültek. Jézus Krisztus kétségtelenül az aramot, ezt a héber tájszólást beszélte (éppaíorí János 5, 2, 19, 13). A régi héber nyelv a Makkabeusok kora óta a tudós rabbinisztikus feldolgozás tárgya volt. A keresztyén egyházban Origenes tűnt ki, mint a héber nyelv ismerője. Hieronymusnák drága pénzen, nagy fáradsággal kellett héberül megtanulnia egy zsidótól. Azonban már Augustinus nem értette a hébert s a középkorban e nyelv ismerete csakis a zsidóság körében tartotta fenn magát, mígnem Reuchlin 1506. „De rudimentis hebraicis" czimű művében felújította a héber nyelv tanulmányozását a keresztyének között. Az ó-szövetség tanulmányozásához szükség van megbízható héber szövegre, (a masoreta szöveg [Masora = hagyomány], a mely Krisztus után ötszáz körül a zsinagógából származott, kritikátlan), továbbá tudományos héber nyelvtanra (p. o. Gesenius és Ewald-é, a magyarban Ballagié, Pukánszkyé és Hornyánszkyé), szótárra {Gesenius, Fürst) és segédeszközként az ó-szövetség kritikai fordítására (p. o. Kautzsch-é 1892 óta), s végül a részlettanulmányokhoz még egy konkordancziára is (Schmoller). Ezek helyes kezelését az előadásokon tanulja meg a hallgató. Az ó-szövetség görög fordítása, az úgynevezett Septuaginta alkalomadtán összehasonlítás kedvéért előveendő, egészben véve azonban csak nyelvészeti részlettanulmányok tárgya. Szemita tájszólásokra annak lesz szüksége, a ki keleti nyelvi tanulmányokra szánja magát. A theológusnak folyton a keresztyénség tanulmányozását kell, mint fŐdolgot szeme előtt tartania s nem lehet az előcsarnokokban megállania. Az új-szövetségi görögség a késői görög tájszólás, az úgynevezett -/.&iv7j, a melyet a görögök között elszórtan élt zsidók beszéltek s hebraizmusokkal nagyon is eltorzítottak. A keresztyénség új szellemmel töltötte meg ezt a nyelvet; az oly szavak p. o. mint kímk;, S'.xaioaóvrj, X^piC, ftávaTOc, aTttüXsta, awt7)pía, sXitíc, {J.siávoia, xóafioq, Xófoc, Cwíj, 'fw? stb. egészen sajátos tartalmat nyernek. Az új-szövetség nyelvét tehát három tényező alakítja ki: a görög nyelv, a hebraizmusok és a keresztyén szellem. A tanulmányozás szükséges eszközeihez itt is hozzátartozik az új-szövetségnek kritikailag megbízható szövege (p. o. a Tischendorf—Gebhard-féle, nem pedig az úgynevezett Textus receptus, a sok ideig hivatalos szigorral befogadott szöveg, a mely nem más, mint Elzevir leideni könyvkereskedő kritikátlan kiadása 1624-ből), — aztán az új-szövetségi görögségnek valamely tudományos nyelvtana (Winer, Blass), szótára (Wttkie—Grimm, Schirlitz és Cremer) s konkordancziája. (A magyarban: dr. Erdős Józsefnek nyomtatásban és ifj. dr. Bartók György kézirat gyanánt megjelent új-szövetségi görögségi nyelvtana.) E nyelvészeti eszközökkel felszerelve mélyed el a theológus az új-szövetségi iratok szövegébe, keresztyén vallásos érzékkel, tehát nem közönbösen, hanem megértő lélekkel. Vallásos érzék (szenzoriuin) nélkül nem hatolhatna be a szövegbe. (így lehet eleget tenni Ernesti f 1781. amaz alapkövetelményének, hogy a biblia úgy magyarázandó, mint bármely más irodalmi termék.) Mint az ó-szövetségnél, úgy itt is az előadásoknak kell megadniok a szükséges útmutatást arra, hogy a bibliai szöveg eredeti értelmét kihüvelyezzük. Azokat az alapelveket, melyek szerint az eredeti értelem megtalálható, a bibliai hermeneutika tanítja. (Neve epfji,7jveoeiv-ből ered, melynek jelentése Hermest utánozni, útmutatónak lenni, magyarázni.) Ez elvek a nyelvtani, történeti (és nem allegórai, szimbolizáló vagy dogmatikus) módszer felállításában érik el teljes kifejlődésüket, ngy az ó-, mint az uj-szövetsógi iratok magyarázatára nézve. (Jól mondja Luther, hogy Vergilius eklogáit csak az érti meg igazán, a ki a pásztorokkal élt, — s találó az a példabeszéd: „wer den Dichter will verstehn, muss in Dichters Lande gehn". A magyarázó a bibliai szerzővel ugyanazt a vallásos életet élje s ne vezéreltesse