Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-10 / 10. szám

mentség útja Ö Kegyelmétől elzárva nincsen, hanem minden okai írásban ki fognak vétetődni, ezért legjobb lészen, ha további haladék nélkül a Tanácsházbúi kimégyen és inkább maga okai feltételében fog dolgozni. Mellyre Sinai Uram a gyülekezetbűi el is távozott." Sinai Miklós ezen határozat folytán pár nap múlva be is adta a zsinathoz latin nyelven szerkesztett hosszabb igazoló iratát, a melyben megválasztásának törvényes voltát védelmezte s ismert elveit fejtegette. Igazoló iratát mint megválasztott püspök, „electus superintendens Transtibiscanus" írta alá. A zsinat szept. 21-ikén tartott negyedik gyűlésén vette újból tárgyalás alá a dolgot, s a tárgyalás menetét így adja elő a jegyzőkönyv: „Elolvastatott azután a Sinai Miklós Uram maga Küldettetésének hellyes voltát mutattni kivánó írása. — Mellynek elolvasása után azon írás vizsgálóra vétetvén, az T. Zsinat mind Egyházi, mind Külső Renden lévő Tagjai az eránt magok ítéleteket e következendőkben nyilatkoztatták ki: 1-ször. Hogy mind ezen T. zsinat, mind egymás között, mind az Augustai Vallás tételt követők zsinati Gyülekezetével atyafiságossan és közönségesen megedjezett abban, hogy az Ekklézsiai igazgatásban mind az Ekklézsiákra, mind az Oskolákra nézve a Külső és Egyházi Rendnek egyenlő része és jussa legyen, Sinai Uram pedig mostani mentő Írásában is a maga értelmét úgy nyilatkoztattya ki, hogy a Külső Rendnek az Ekklézsiák igazgatásához semmi köze nincsen, azért ő Kegyelmét ezen Tiszt. Zsinat tanácskozásaiban bébocsátani csak annyi volna, mint a jó egyezséget meg bontani és a visszálkodás szikráját közöttünk feléleszteni. 2-szor. Minthogy ő kegyelme ezen írásában magát Választott Püspöknek is, de Esperesség követtyének is nevezi, ezek közül sem egy, sem másféleképen a Gyülekezetbe bé nem bocsáttathatik. Mint Püspök nem, mert annak ő kegyelmét senki sem esméri és már a 4. kerületbéli Püspökök itt jelen lévén, ötödik Püspökségünk pedig nem lévén, ezen minéműségben itt meg nem jelenhet. Mint Esperesség követtye sem, mert itt egy követ sincsen, a ki valamellyik Püspökség által a követségében meg nem erőssitetett volna; eő kegyelme pedig maga rendes Püspökjének vagy annak consistorialis székének bé sem mutattatott, s az által helyben sem hagyattatott. 3-szor. Annak a törvénytelen választásnak, mellyel ő kelme az eddig bévett jó Rendtartás ellen az Ekklézsiák hire nélkül választatott Püspöknek, a többi Tisztelendő Püspökségek mind ellene mondottanak, és így ha ő kelmét azon írás mellett, mellyben magát törvényesen választott Püspöknek állítja, ezen T. Zsinatba béeresztenék, maguk magukat megczáfolnák és az ő kelme törvénytelen választásában megedjezni láttatnának, melly nem lehet. 4-szer. Ha úgy nézzük is ő kegyelmét, mint Esperesti vidék Követtyét, úgy sem bocsáttathatik bé, mert az efféle követek nem csupán az Esperest ós annak Assessorai által szoktak választatni, hanem mindazok az Ekklézsiák által, a mellyek az Esperestségben vágynák és a mellyeknek képét itten a követ viseli; Ő kelme pedig, a mint írásában maga megvallya, csak az Esperest és annak Assessorai által vagyon választva ós ide küldve. 5-ször. Mindenik Püspökség tulajdon Pecsétje alatt bé adta a T. Zsinatnak maga küldöttjeinek neveit, ezek között pedig Sinai Uram neve nem találtatik, és azért a béjövetelre jussa sem lehet. 6-szor. Mivel ő kegyelme a Tiszántúl lévő 13 esperestség és azon megyebeli akkori tiszt. Püspök nevek alatt, a kik ő kegyelmére azt semmiképen nem bizták, Felséges Urunk eleiben mind hamis, mind a Dunán innen lévő Ekklézsiáknak kárt okozó írást adott bé, azért 0 kegyelme magában is olly személy, a ki' az ide való követségre nem is választható volt, annyival inkább ide bé nem bocsátható. 7-szer. Azon kivül is a Felséges Urunk által meghatározott 100 követ száma már kitölt és így ő kegyelme, mint különben is sok kifogások alatt lévő személy, itt már nem szükséges. 8 szor. Tétetődött ugyan ő kegyelme eránt illyen kérdés, hogy mivel a Tiszántúl fekvő Megyének némelly követje most nem régiben érkezvén meg és azok magukat a Megyebéli tiszt. Püspök és kurátor Uraknak itten jelentették be s követségekben is osztán itten erősbittettek meg, vallyon ha T. Sinai Uram is ezeknek példájok szerént itten magát a Megyebéli tiszt. Püspöknek és Főkurátornak béjelenteni és a meghatározott szám ki nem volna, nem lehetne ő kegyelmét is ezen az úton bévenni, de erre feleletül adatott: 9-szer. Hogy ő kegyelme magát Püspöknek is állítja, Esperest vidékbeli követnek is, a melly egymással öszve nem férhet, mert ezt a két személyt egyszersmind viselni nem lehet; és mivel eő kegyelme maga mentő írásában olly képtelenséget állít, hogy magát mint Esperesti vidék által választott követet magának mint törvényes Püspöknek bémutatta: azért a másik törvényes Püspököt ő kegyelme megesmérni nem akarván, előtte magát nem jelentheti, s nem is fogja jelenteni. 10-szer. Tiszt. Szikszai György Uram a Sinai Uram írásában maga ellen tett azon kifogásra, mintha emiitett Szikszai Úr azért nem lehetne a Debreczeni Esperestség küldöttye, mert azon Esperestség kebelében hévévé nincsen, maga azt felelte, hogy azon Esperestség némely tagjai Sinai Urammal edjütt magokat a Püspökségnek testétől elszakasztván, igaz, hogy azoknak társaságában ő Kegyelme nincsen, de épen azért ha közzéjük bé volna véve, nem lehetne ezen Nemzeti gyűlésen törvényes követ. 11-szer. Az is ellentállni mondatott az ő kegyelme bébocsáthatásának, hogy ő kegyelme a tiszt, zsinatnak minden tagjától, sőt a Magyar Országi minden Ekklézsiáktól különös értelemben vagyon abban is, hogy ezek az Ekklézsiákben Presbyteriált, vagyis tanítók és a hall-