Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-10 / 10. szám

forrásból s azért oly erős. A misszió egész napjainkig szinte lehetetlen volt közöttük, mert a mozlem kormány az áttérőt halállal büntette; de ma, midőn az összes mohamedánok keresztyén uralom alatt él, az ajtókat megnyíltaknak kell tekintenünk. De a keresztyénség annyi vereséget szenvedett már tőle, hogy most remegve, tétovázva áll a nyitott ajtók előtt. Az utolsó század nagy politikai versengései az Izlámot részben a czivilizáczió befogadása felé hajtják, részben — hitét illetőleg — elkeseredett fanatikussá teszik s missziói munkára ösztönzik. Napjainkban kemény harczot folytat a keresztyén misszióval Afrika népeiért s néhány évtized alatt eldől, hogy e nagy kontinens fölött a kereszt ragyog-e föl, vagy a félhold. A vereségek s a keresztyénség haladásának szemlélete állandó munkában tartja őket s roppant egységet teremtett közöttük minden téren. Sem a múltban, sem a jelenben nincs semmi, a mi támogatná azt a hitünket, hogy győzni tudunk az Izlám felett. Értsük meg minden megrendítő valóságában azt a tényt, hogy Isten reánk bízott egy olyan feladatot, a mely egészen a jelen időkig túlságosan nehéz volt az egyház számára s a mi még ma is sokkal többet jelent mindannál, a mit eddig az 0 ereje által véghez vittünk. De épen mert nagyobb feladatot adott, nagyobb hatalmat is akar adni. „Ez a faj nem távozik el csak imádság és bőjtölés által." Isten így mutatta meg, hogy milyen kevéssé vagyunk tiszták, alázatosak, önátadók, hívek és egyesültek. Az Izlám problémája az egyházra nézve Krisztussal való olyan egyesülést jelent, a milyenre fejlődésének még egyik fokán sem jutott el. De az Izlám felett is ott ragyog a csodálatos végzés: Bízzatok, én meggyőztem a világot! . . . (Folyt, köv.) Edinburgh. Ifj. Benkö István. RÉGISÉG. Sinai Miklós és az 1791-ik évi budai zsinat. > Sinai Miklós maga állította össze mintegy 200 írott ívnyi kötetben híres perének okmányait „Vindiciae principiorum" cz. alatt. E pörnek egy — eddig talán nem is eléggé ismertetett — részletével, Sinai Miklósnak a budai 1791-ik évi zsinaton való szereplésével kívánunk itt rövidesen foglalkozni, még pedig eredeti okmányok alapján. A budai zsinaton ugyanis részt vett Szilassy József, a későbbi septemvír és koronaőr is, ekkor még csak Nógrád vármegye főszolgabírája, a ki nagybecsű könyvtárát és kéziratgyűjteményét a nagykőrösi ref. főgimnáziumnak hagyományozta, s ebben van meg a budai zsinat jegyzőkönyve is. A budai zsinatra a debreczeni egyházmegye papsága Sinai Miklóst választotta képviselőjévé; a megbízólevél ellen azonban az igazoló-bizottság kifogást tett. A zsinat mindjárt a szept. 15 én tartott második gyűlésen tárgyalás alá vette a kifogást, s a jegyzőkönyv így írja le a tárgyalást: „Tiszt. Sinai Miklós Uram Hitel Levele, melyet a Debreczeni Esperesség pecsétje alatt béadott vala, a Deputatio által nem rendes úton költnek Ítéltetvén, említett T. Uram maga Küldetésének helyes voltának bizonyítására előladta, hogy a minémű móddal tartattak a Debreczeni Esperesség Gyűlései 250 esztendőktől fogva, épen olyan módon tartatott azon gyűlés is, mellybűl a kérdésben vett Hitel levél ő kegyelmének kiadattatott, és a mellynek erejével ő kegyelme ezen Nemzeti Gyűlésre azon Esperességbiil követnek választatott. Melly mentségére a T. Zsinat tagjai közül ki egy, ki más feleletet adni kezdvén, Mélt. Vajai Vay József királyi tanácsos Úr a könnyen következhető indulatosságoknak illy középúton kivánt eleibe kerülni; hogy mivel minden Törvény- és más Igazgató Székeken az a szokás, hogy az, a kinek dolgában valami végezés tétetődik, az eránt való tanácskozás idején a Tanácsházbúi ki menynyen, azért Sinai Uram dolgában is addig a T. Zsinat semmit sem végezhet, míg ő kegyelme ezen Egybenülésnek helyérül ki nem mégyen, és azért ő Kegyelmét az eltávozásra minden csendességgel meg is intette. Tiszt. Sinai Miklós Uram ezen Intést azon okbúl nem kívánta követni, mert úgymond, ha jelen nem lesz, úgy a maga ellen formálandó ellenvetéseket meg nem fogja hallani és azért meg sem czáfolhattya, mellyet jelenlétében könnyebben megcselekedne. De fentt említett Királyi Tanácsos Űr újra is előadván, hogy ezen T, Zsinat méltóságához illetlen légyen az, hogy magát Bírói hatalmábúl kivetkeztetvén, Sinai Uram peres társának tégye ós véle a maga dolgában a közönséges ülésben vetélkedjen, s ezáltal a következendő kedvetlen indulatosságokra alkalmatosságot nyújtson, tovább is kívánta 0 Kegyelmétől, hogy a dolog kimeneteléig magát a Gyülekezettől vonnya el. Hogy mindazonáltal panasza ne légyen, hogy a T. Zsinat által elégségesképen ki nem hallgattatott, szabadság engedtetett arra 0 Kegyelmének, hogy valamit maga követsége helyes volta bizonyítására elől hozhat, azt mind papirosra tégye és a T. Zsinatnak további Ítélet végett adja bé. Midőn erre is Sinai Uram hajlani nem akart volna, megszóllalt ekkor Mélt. Királyi Biztos Úr 0 exelentiája — Almássy Pál belső titkos tanácsos — és előre bocsájtván azt Felséges Urunktól vett utasításából, hogy noha ezen Zsinat egyébb közvégzéseibe belő szóllani nem kiván, a mennyiben mindazáltal utasításának egyik czikkelye azt foglallya magában, hogy az Egyben Üléseknek alkalmatosságával a csendességre és minden illetlen veszekedéseknek eltávoztatására vigyázzon, úgy itéli 0 exelentiája, hogy épen most abban a történetben vagyon, mellyben ebbeli figyelmetességét cselekedettel is kimutathatja. És ugyanazon okból Sinai Uramhoz fordulván mondotta 0 Kegyelmének, hogy mivel az Ő kegyelme személye, jelenléte sok kedvetlen veszekedéseknek és indulatosságoknak adhatna alkalmatosságot, azonban a