Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
lelki hasznot biztosítani. Egyszersmind hálát adunk az Istennek, hogy Nyugat- és Kelet-Európa református egyházait közelebbi viszonyba hozta egymással, oly viszonyba, mely nem maradhat gyümölcsök nélkül. Reméljük, hogy a jövőben több theologiai hallgatójuk jöhet a mi intézeteinkbe, és így közelebbi viszonyba a mi egyházainkkal, úgy hogy ezután vállvetve sokkal nagyobb mértékben és sokkal nagyobb buzgósággal leszünk foglalatosak abban, a mit mindentől megkülönböztetve így ismerünk: „Az Úr ügye". Falusi Levél. Tisztelt Szerkesztő Uram ! Boldog új esztendőt kívánok kedves szerkesztő Uramnak! Nem csak úgy sablonosan, a hogy négy kis vagy nagy betűvel leírják az emberek s ezzel vége! A küldő azt gondolja magában: „ezzel is végeztem"; •— a czímzett: „ez is megemlékezett rólam" ! — s mindegyik megelégszik a puszta megemlékezéssel! Nem így! Hanem a hogy a munkás szeretet kívánni tud! Nem csak kívánni, hanem munkálni is kívánom boldogságát ez évben is : lapja hasábjain. A boldogság ugyanis annál nagyobb, minél nemesebb munkamezőn munkás. Iparban, kereskedelemben, gazdaságban, szószéken a szeretettől áthatott munka az elvégezőn is, az élvezőn is boldogság. Mennyivel inkább a sajtó terén, a mely minden hatalmasságok felé emelkedett.1 A sajtó. E nélkül ma nem él eszme, vagy nemes ügy.2 A nemtelen és gonosz ügyek érdekében is felhasználják és eredménnyel. Mennyivel inkább kell az igaz és nemes ügyek szolgálatában felhasználni, mikor Isten országának is hatalmas terjesztője. Kedves Szerkesztő Uramnak száz szemének, száz kezének kell lenni,3 — mert egyházi életünk jelenségei, borús és derűs napjai, jó és rossz esetei megkívánják, hogy erre a sebesjárású lóra, a sajtóra, ültessenek és vitessenek világgá. Az elmúlt adventi napok minden estve melegebb érintkezést teremtettek az én atyámfiaival. Megmutatták, micsoda újságokat küldenek nékik Pestről. Szoczialista, gazdasági, nemzeti, klerikális, antikletikális — és ki tudná még előszámlálni, mennyiféle újságot hoztak elő, — kérdezvén: melyiket ajánlom ? Megnéztem. Egyik ponyvább, mint a másik. De népünk olvasni akar, tudni, látni szeretne és nincs józan orgánum, a melyik tudásvágyát úgy elégítené ki, hogy lelkére nézve épületes is 1 No ! a prot. sajtó ugyan kis hatalom ! Szerk. 2 Dehogy nem ! Csak ismerni kell a prot. sajtó pártolását, akkor látja az ember, hogy még a legszentebb eszmék és ügyek hivatalos képviselői sem érzik a sajtó szükséges voltát. Hanem aztán az már igaz, hogy ezek a szent eszmék és ügyek nem annyira élnek, mint inkább csak hisszük, hogy élnek. Szerk. 3 Kellene ! — de nincs ám. A segítségül vett szemek és kezek honorálását azonban csak úgy bírja meg a lap pénztára, hogy a Szerkesztő szeme és keze, azt mondhatom, hogy csak Isten nevében dolgozik. Szerk. volna! Bontani, rombolni, pusztítani négy százados evangéliumi munkálkodásunkat könnyen képes mind az, a mi „írva van!" Hite van népünknek, de hogy mi irányítja, merre vezeti, kiben, miben gyökerezik ? nagyban függ attól, hogy micsoda sajtó férkőzik hozzá. Szégyenkezve kellett mondanom, hogy nem tudok olyan becsületes lapot, a mely csak építeni tudja lelki világukat. Előfizettek egyik ponyvára, a melyiken egy püspök kincsekkel megrakott szekéren, hármas ostorral hajtja igában görnyedő parasztjait. A sajtó! Imé! kell lap népünknek! S fokozott mértékben örülök, valahol csak a gyülekezeti élet pezsdiilése lapot létesít. Igen. Ezt teheti városi gyülekezet! Budapest, Czegléd, Szatmár, Miskolcz, — stb., de 200—1000 lelkes gzülekezetek mit csináljanak? A mit 18—20 ezer lelkes gyülekezet megtehet, azt 18—20 ezer lelkes egyházmegye is megteheti! Indítani kellene minclen egyházmegyében evangéliumi olcsó lapot, a mely felölelje egyházi életünk mozdulásának minden érdekességét. Olvasni valót, lapot népünknek, hogy kösse le figyelmét magyar egyházunk életének kérdése, mert ez a legtisztább nemzeti ügy is. Magyarságát erősítjük evangéliumi hitünk hirdetésével. Hallom az ellenvetást „ott volt a magyar lap, — nem pártoltuk! — megbukott!" Igaz! De itt a „Téli Újság". Virágzik az ! Szegezzük csak le ezt a tényt. Népünk: vallásos. Evangéliumi hitét becsüli is, szereti is, áldoz is érette. Most már azt a sajtót, a mely evangéliumi hitét erősíti, szívesen támogatja; de a melyik lap idegen szavaktól hemzsegő, tisztán politikai tendencziájú érthetetlen világ rejtelmeit hozza, — nem rokonszenvez vele. Tehát a sajtó — kedves szerkesztő uram — kell, hogy mind jobban felkarolandó segítőnkké legyen ! Epen azért igen kívánatos volna minden egyházmegyében olyan 2 filléres lapot indítani, — a mely egy egyházmegyének 1 hónapi életét tárná fel. Ez bizonyára érdekelné népünket és ez érdeklődés lekötné figyelmét, oly magas gondolatok körül, mint az Istennek országa, az alkoholellenes mozgalom, az ifjúsági mozgalom, a felnőttek tevékenysége. Egy kis hírszolgálat s az anyakönyvi mozgalmakról szóló statisztika sem ártana a végén. Adjon Isten erőt kedves szerkesztő uramnak, hogy b. lapja által is tovább építhesse, a mit a katedrán tanít: Istennek országát! Balatoni I. * A levélben felvetett eszmét illetőleg azt jegyzem meg, hogy magam is feltétlen szükségét látom annak, hogy olvasni, tanulni szerető híveink kezébe olyan vallásos és egyházias tónusú, vallásos és nemzeti igazságainkat védelmező és terjesztő, eszméitető és oktató lapot adjunk, a mely nemcsak a téli hónapokban jelenik meg, hanem egész éven át. Hogy azonban ez a lap gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi, vagy egyetemes legyen-e?