Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

— azt bővebben kellene megtárgyalni, — és pedig épen azoknak, a kik, mint a gyülekezetek lelki őrei és vezérei látják, tudják, hogy mire van szükség — s mondhatják meg, hogy a szükségletet hogyan lehetne és kellene a leghelyesebben kielégíteni. En a magam részéről szívesen adok helyet a megbeszélésnek. Szerk. KÜLFÖLD. Svdjcs. Genf és a közoktatás. A „Réforme des Charentes" czímű lap írja a következőket: Valamely nép érdeklődése a közoktatásügy iránt leginkább abból tűnik ki, hogy mennyit áldoz érte. Genf bizonyára elsőrangú szerepet játszik ebben a tekintetben is. A genfi állam iskolai kiadása 1910-ben három millió franknál több volt, mely összeg az egész állami kiadásnak egy harmadrészét teszi ki. Maga Genf városa másfél millió frankot áldozott tanügyének. Ezenkívül még a svájczi köztársasági szövetség is hozzájárult az iskolák költségeihez, körülbelül négyszázezer frankkal. Összefoglalva a három oldalról jövő anyagi támogatásokat, öt millió frankról van szó. Ekkora összeg esik 150 ezer lakosra, úgy, hogy minden polgárra mintegy 33 frankot lehet számítani. Van-e még Európában város vagy állam, mely ennyit áldoz fiatal nemzedékének tanítására és nevelésére? — fejezi be a nevezett lap az ő érdekes kimutatását. Jatho Zürichben. A zürichi soczialista egyháztagok nemrégiben meghívták körükbe Jatho kölni lelkészt, hogy tartson nekik előadást. A „Züricher Volksrecht" így ír az előadásról: Az Istent aggódva kereső lelkek nem nyertek megnyugtatást az előadásból; ott maradtak félúton és tétovázva néznek most szét maguk körül. Kimondhatatlan fájdalom gyötri leiköket. A vallási kutatás egész, befejezett eredmények után tör, a mi a lelki dolgokat illeti, azokban két fél nem tesz ki egy egészet sohasem. Boldogok a félig kész emberek, — mondá Jatho — mert azokból még kialakulhat valami. Ha ez igaz, akkor Jathó világfelfogását szerencsésnek és boldogítónak mondhatjuk. De boldogtalanokat boldogokká nem képes tenni, az bizonyos. Az, a ki azért ment Jathohoz, hogy igazságot szomjúhozó lelkének kielégítést nyerjen, az csalódva, szomorúan ment haza az előadásról. Én magam is így jártam. Én azt vártam, hogy szellemes, komoly bölcselőt hallok majd, a ki komoly tárgyakról beszél. Azt vártam, hogy az előadó meggyőz az igazságról, melyet a temperamentumának és meggyőződésének erejével hathatósan juttat diadalra. Ha Jatho nyugodt bölcselő, akkor nyugodtan, világosan és meggyőzőleg szól majd; ha pathetikus, könnyen hevülő egyéniség, akkor tüzének teljes erejével tör ki; ha fanatikus, akkor szemének minden lángolása, kezének minden mozdulata ellenállhatatlanul ragad magával — így gondolkodtam én magamban. Nyugodi bölcselőt, tudományos fegyverekkel felvértezve, pathetikust vagy fanatikust komolyan veszünk. E helyett azonban Jathóban csak színészt fedeztem fel, a ki betanult szerepót az ékesszólás segítségével jól játszotta. Vérmérséklete, taglejtései, arczának kifejező vonásai hatással voltak a hallgatókra. Egy óra leforgása alatt legalább is egy tuczat érzést keltett a szívekben a legkülönbözőbb fajtákból. Mindenütt superlativusokban beszélt. Inkább a szónokot láttuk magunk előtt, mint a mély tudású bölcselőt. Jatho semmi újat nem mondott. Befejezetlen, félúton áll. A ki megelégszik az igazság látszatával és nem keresi magát az igazságot; a ki megelégszik azzal, ha valaki jól játsza Teli Vilmos szerepét, de nem kérdi, hogy vájjon Teli Vilmos élt-e valaha, vagy csak mondai alak ; a ki nem kérdi azt, van-e Isten és hogy az milyen, hanem megelégszik azzal, hogy elképzeli, hogy Isten ilyen vagy olyan lehetne, az bátran elmehet Jathóhoz és nem fog csalódni, mert ritka művészettel játsza a divina komédiát. — így írnak maguk a soczialisták vendégükről. Nagybritannia. Ujabb mozgalom indult meg az anglikán egyházban. Férfiak tömörültek és magukat az angol egyház férfi-szövetségének nevezik (Church of England Men's Society). Tagjai rendkívüli lelkesedéssel működnek és számuk egyre jobban emelkedik. Az egész mozgalom újabb keletű, néhány éves csak. Czélja a szövetségnek az, hogy egyesítsék a férfiakat: hivatalnokokat, kereskedőket, katonákat és tengerészeket egy zászló alá ós kötelezzék őket arra, hogy az istentiszteletre szorgalmasan járjanak el és a bibliát olvasgassák. A szövetség azt akarja elérni, hogy ne csak asszonyok és gyermekek töltsék meg a templomokat Angliában, a mint az Németországban is történik. A politikát a leghatározottabban kerülik. A tagok kötelezik magukat, hogy napi imájukat mindig pontosan elvégzik, az egyházi élet minden nyilvánulásában részt vesznek, előmozdítják a vasárnapi iskola, a biblia-olvasások, egyházi dalegyletek stb. ügyét. A szövetségnek jelenleg 112,000 tagja van. 1910-ben 787 új fiókegyesület keletkezett. A tagok bronz keresztjelvényt viselnek. Jelszavuk erre van felírva és így hangzik : Imádkozzál és dolgozzál! A mozgalom élén dr. Lany yorki érsek áll, a ki jelenleg az anglikán egyház legjelentékenyebb egyházi szónoka. Október végén tartották a jelen évi konferencziájukat, melyre az egész világról 1500 kiküldött jött el. Három pont képezte különösen tanácskozásuk tárgyát: a szövetség munkája az angol gyarmatokon, a 14—18 éves ifjak körében és a tagok kötelezettsége a napi ima elvégzésére és bibliaolvasásra. Amerika. A methodizmus az Egyesült Államokban. Amerikában az első methodista egyházat Embury Fülöp, irlandi wesleyista lelkész alapította 1766-ban. Az új egyház tagjai előbb a Church of Enyland-hoz tartoztak. Mikor