Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

BELFÖLD. Dr. Mathews nyilatkozata rólunk. Dr. Mathews György, a Presb. Világszövetség titkára, egy rövid czikk keretében beszámolt magyarországi benyomásairól. A közleményben annyi érdekes megjegyzés van, hogy azt az „Elet és munká"-ban megjelent fordítás szerint a maga egészében közölni is érdekesnek látjuk Engedjék meg — így szól dr. Mathews t— hogy rámutassak egyházi életüknek, szervezetüknek néhány különlegességére, melyek a nyugati egyházak tagjai előtt újság színében tűnnek fel. Mint ilyet figyeltük meg a református egyháznak a magyar fajjal és nemzettel való gyakori azonosítását. Tudjuk, hogy a magyar vallás elnevezés onnan származik, hogy a reform, egyház tagjainak túlnyomó többsége magyar, de nem volt alkalmunk megbizonyosodni afelől, hogy vájjon a magyar római katholikusok, a kik a magyar fajnak csaknem felét képezik, nem igénylik-e az ő vallásuk számára a magyar vallás elnevezést, avagy a lutheránusok, akik szintén tekintélyes számban vannak, nem foglalják-e azt le a maguk vallása számára? De bárhogyan áll is a dolog, a túlságos hazafiság nincs minden veszély nélkül. Nem a nemzeti hitvallásban nyilvánuló kálvinizmus teszi az embert keresztyénné, hanem a lélekben honoló vallás és ha az utóbbi helyét elfoglalja az előbbi, akkor a kálvinista hit nemzeti intézménnyé válik, mint a ruha, nyelv, vagy a történet. Egy pillanatra sem vonjuk kétségbe az Önök református egyházának igazi keresztyén jellegét, de egy gúnyolódó ezt mondhatná: „Más dolog a kálvinista hitvallás, más dolog a kálvinizmus a szószéken és ismét más dolog a kálvinizmus a mindennapi életben". Csak egy magyar felelhet erre a gúnyolódásra s még a magyar református egyház is csak tagjainak emelkedett lelki életével s egyszersmind erős vallásos életével, mint amely azt megkülönbözteti a tisztán társadalmi vagy emberbaráti tevékenységtől. Fölemlítem egyházuknak egy másik különös vonását. A mi nyugati egyházaink világos határvonalat húznak az egyházi munka, azaz vallásos munka között, melyet az egyház a maga szervezett mivoltában, mint szellemi egység, Krisztus teste végez — és a jótékony s emberbaráti munka között, melyet az egyház tagjai, mint keresztyén férfiak és nők végeznek az ő egyéni képességeik szerint. Ezt a megkülönböztetést nagyon szigorúnak és fontosnak tartják, de úgy látszik, az Önök egyháza nem ismeri ilyennek s többször zavarban voltunk, mikor valami munkáról mint „egyházi munkáról" hallottunk beszélni, de a mikor a református egyház formális képviselőjének s legtöbb kormányzó szervének, a Konventnek nincs szava hozzá rendeleteiben s ellenőrző tevékenységében. Ezzel kapcsolatban utalok egy másik különlegességre, a mely talán nemsokára orvoslást nyer. A magyar egyháznak nincs olyan egységes szervezete, mint a nyugati egyházaknak. Mintha rá lehetne alkalmazni Caesarnak ismert szavait: „Omnis Gallia divisa est in tres partes". Űgy látszik, hogy az Önök egyháza három független tényezőből áll. Első az egyetemes zsinat, mely tízévenként ülésezik, részint hivatalból való, részint választott egyházi és világi tagjaival. De a zsinat főleg egyházigazgatási dolgokkal foglalkozik és keveset törődik az egyház lelki s vallásos életével és tevékenységevei. Gyűlései egy nagy testület vagy társulat évi gyűléseire emlékeztetnek, melyeken pénzügyi s ehhez hasonló kérdések képezik főleg a tanácskozás tárgyát. Aztán ott van az Országos Református Lelkészegyesület, egy önkéntes egyesület, melynek nagyszámú tagjai kizárólag csak lelkészek, amely többé-kevésbé a református társadalom lelki ügyével foglalkozik azzal a czéllal, hogy megtisztítsa az egyházi életet, derültebbé tegye azt és hogy nagyobb befolyást biztosítson annak a nemzet életére, mint a milyent most gyakorol; minthogy azonban semmiféle kapcsolatban nincs a zsinattal, nincs hatalma semmiféle változást előidézni az egyház szervezetében és munkájában. És végül ott van az újonnan alakult Kálvin-Szövetség, a mely új testamentomi alapokon igyekszik tisztázni azokat a társadalmi kérdéseket, a melyek jelenleg a köztudatban annyira el vannak terjedve. Itt van a református közösségnek három önálló szerve, melyek egymástól függetlenül dolgoznak, az emberi élet lelki s társadalmi mezején, s a mit az egyház hivatalos szerve el nem végez, azt két olyan önkéntes egyesület végzi, a melynek semmi összeköttetése nincs az egyházzal, annak nincs alávetve, s az nem gyakorolhat fölötte ellenőrzést. A mi nyugati egyházunkban hasonló önálló szervek nem állhatnak meg; a zsinat, vagy mint mi nevezzük, a „General Assembly" intézi az egyháznak, mint Egy Testnek, egy lelki közösségnek pénzügyi, lelki s társadalmi kérdéseit. Budapesti konferenciánk két napig tartott, mely idő kijelölt tárgyak felett tartott előadásokkal telt el, ez lévén a legalkalmasabb eszköz a mindkét oldalról óhajtott tájékoztatások közlésére. A két nap estéit egyszerre három helyen tartott evangelizáló gyűlések foglalták le, úgy hogy önök közül sokan hallották az evangéliumot úgy, amint a nyugati népek elméjében s szívében él. Talán épen ezek az esti összejövetelek voltak az egész konferenciának legfontosabb mozzanatai. Legkiválóbb lelkészeik s tanáraik előadásai sok becses tájékoztatást nyújtottak nekünk, de talán a meleghangú esti beszédek sok szívnek húrjait hozták rezgésbe, melyek soha többé meg nem nyugosznak, hanem az egész életen át dicsőítő éneket fognak zengeni. Általában véve végtelenül hálásak vagyunk az öszszejövetelekért, ahol találkoztunk és a barátságos érintkezésért, melyet folytattunk a magyar református egyház lelkészeivel és tagjaival. Csak az marad hátra, hogy mindketten használjuk fel benyomásainkat és találjuk meg a módját annak, hogyan lehetne azoknak legnagyobb