Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

tétel függetlenítette az egyént az addig mindenható egyház hatalma alól, az ennek nyomán támadt óriási szellemi forradalom hazánkban is éreztette hatását. A nyugati eszmék iránt fogékony magyarság, mely állami életében is mindenkor a kiváltságos rendek szabadságát igyekezett megvédeni és fenntartani, örömmel fogadta ezeket az eszméket, a melyek az egyén szabadságát lelkiismereti dolgokban a világi és egyházi hatalmasságokkal szemben érvényesíteni törekedtek. A reformáció gyors terjedését egyéb, az ország politikai helyzetében s a magyarság szellemi dispozicziójában rejlő okokon kívül, főleg annak a körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy ifjaink — az egész Európában uralkodott szokás szerint — nagy számmal látogatták a külföldi egyetemeket, ezek között elsősorban a német prot. egyetemeket. A reformáczió első évtizedében hazánkban a protestánsoknak még nem voltak saját lelkészképző intézeteik s így már csak a lelkészi kiképeztetés céljából is ifjaink tömegesen látogatták a külföldi — akkor főleg a wittenbergi — egyetemet. Később is, mikor már voltak saját lelkészképző intézeteink, a lelkészi előkészület betetőzésének tekintették a külföldi egyetemek látogatását. Egész a XVIII. század végéig alig van nevesebb magyar prot. theologiai író, lelkész vagy tanár, ki hosszabb vagy rövidebb időt ne töltött volna külföldi egyetemeken. A wittenbergi egyetemen Melanchton haláláig 442, ettől kezdve a század végéig további 600, ettől fogva pedig 1811-ig még 1200, összesen 2246 magyar hallgatója volt ennek az egyetemnek. Wittenberg mellett különösen Jéna az, melynek egyeteme az ág. hitv. evangélikusokat egyre nagyobb számban vonzza, úgy hogy 1550-től 1889-ig ezen az egyetemen 2400 magyarországi tanuló fordult meg. A svájczi reformáczió irányát követő magyar theologusok egyideig szintén a wittenbergi egyetemet látogatták, de 1592 után, miután erre az egyetemre csak olyanok iratkozhattak be hallgatókul, a kik a „formula concordiaet", az ág. hitv. egyház eme szimbolikus iratát aláírták, a ref. ifjak más német, svájczi, holland és angol egyetemekre iratkoztak be. így látogatják a XVII. században Heidelberget, majd az Odera melletti Frankfurtot, Herbornt, Brémát, Marburgot; a svájczi főiskolák közül Genfet és Bázelt; az angol egyetemek közül Oxfordot és Cambridget. Főkép azonban Hollandia főiskoláit, athénaeumait: Franekert, Utrechtet, Leydent, Göttingent, Harderwijket. Ez a körülmény teszi érthetővé, hogy alig van szellemi mozgalom hazai protestáns egyházunkban, melynek külföldi eredete a külföldi egyetemeket látogató ifjak révén kimutatható ne volna. A XVI. század küzdelmei a két testvér protestáns egyház között épúgy visszatükröződnek Magyarországon, mint a hogy a XVII. században az angol independentizmusnak, a holland cocceiánizmusnak, a filozófia terén a karteziánizmusnak s a chiliasztikus rajongásoknak a nyomát látjuk. A XVIII. század első felében a német és holland pietizmus, majd később a racionalizmus és a Kant-féle filozoíia épúgy hatással vannak a magyarhoni protestáns theologiai irodalomra és egyházi életre, mint saját hazájuk theol. irodalmára és egyházi életére. Hogy a külfölddel való összeköttetés ifjaink révén mily nagy hatású volt, legjobban mutatja az a körülmény, hogy messzebb látó vezérembereink nyomban felismerik a külföldi egyetemek látogatásának fontosságát, s míg a protestáns főurak ós ezek nyomában a prot. városok mindent elkövetnek a külföldi tanulmányozás előmozdítására, a r. kath. egyház vezető emberei minden követ megmozgatnak ennek megakadályozására. A XVIII. században Károlynak (mint magyar király III., mint német császár VI.) s leányának, Mária Teréziának uralkodása alatt a magyar ügyek intézésére hivatott udvari kanczellária épúgy, mint az ország r. kath. főpapsága, az esztergomi érsekkel élükön, mindent elkövetnek, hogy a külföldi egyetemek látogatását korlátozzák. A helytartótanács szerint az ifjak oly elveket színak magukba a külföldi egyetemeken, hogy veszélyeztetik ezekkel Magyarországon Szűz Mária uralmát. Széltiben magasztalják idegen államok kormányzatát, viruló gazdasági és műveltségi helyzetét s ily módon a hazai viszonyokat, intézményeket meggyülöltetik, az elégedetlenségnek állandó szószólói. Az esztergomi herczegprímás szerint a külföldi eretnekhitü akadémiák nagy tudományú tanárai teszik lehetetlenné, hogy Magyarországon a térítés munkája sikeresen haladhasson. Ezeknek az előterjesztéseknek nyomán III. Károly 1725-ben a külföldre meneteit útlevélhez kötötte, Mária Terézia pedig 1748-ban az útlevelek kiadását is megszorította. Majd később 1759-ben a kimenetelt csak a dinasztiával barátságos országok egyetemeire engedte meg; még utóbb ezt tisztán csak a theologusokra szorította, de azok is 1763 után csupán csak Erlangenbe ós Utrechtbe mehettek. II. József felszabadítja ugyan a külföldi egyetemek látogatását s utóda alatt az 1791. XXVI. t.-cz. 5. §-a szabaddá teszi a külföldre menetelt, azonban a kitört franczia forradalomra hivatkozással, a kormány most ez, majcl amaz, végre az összes egyetemek látogatását betiltotta. A külföldi egyetemek látogatását főleg azok a nagymérvű segélyezések tették lehetővé, a melyekben külföldi hittestvéreink a Magyarországból kimenő ifjakat részesítették. Az udvari kanczellária 1776-ban összeállította a reform, ifjak által külföldi iskolákban élvezett alapítványokat. E szerint,': „Oxfordban és Cambridgeben 3—3 tanuló kap szállást és teljes ellátást; Leydenben 6 theol. ifjú számára lakás, ruha, ellátás, könyvekre van alapítvány, útiköltségre 300 belga forint; Utrechtben 15, Franekerben 20 tanuló kap élelmet vagy erre való pénzt, Gröningenben az ellátáson kívül 30 forint útiköltséget; Harderwijkben két tanuló ellátást és szállást; Amsterdamban az akadémia tanulói jótéteményben részesülnek; Heidelbergben, Herbornban 3—3, Brémában ahányan mennek, Marburgban 3, Odera-Frankfurt-