Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

kész, a concessa kiadásától, illetőleg kézhez vételétől számított 15 napon belül az illetékes espereshez nyilatkozatot küldött be, melyben kijelenti, hogy a választást, a nyilatkozatban felsorolt indokok alapján, nem fogadja el. Az esperes ezen nyilatkozatot a nyilatkozó lelkész fegyelmi bírósága elé terjesztette, s a fegyelmi bíróság akként határozott, hogy miután az illető lelkész meghívás útján lett megválasztva s a meghívás előfeltételeként az iránt, hogy a meghívást elfogadja, már nyilatkozott, újabb nyilatkozatnak helye nincs ; a választás el nem fogadása tehát lemondásnak tekintetik s ennek következménye az, hogy egy évre a választhatóságból kizáratik. Az egyházmegyei fegyelmi bíróság ezen ítélete fellebbeztetvén, az egyházkerületi fegyelmi bíróság az egyházmegye ítéletét megváltoztatta s a további eljárást megszüntette, azon indokból, mert azon egyházközség, a melyben a meghívás útján való választás történt, a megválasztott lelkész visszalépését minden észrevétel nélkül tudomásul vette s annak ellenében a 35. § büntető intézkedéseinek alkalmazását nem kivánta. Szerény véleményem szerint mindkét bíróság ítélete téves és a törvény rendelkezéseivel ellentétben áll. Ugyanis a megüresedett lelkészi állások betöltése mindig választás útján történik ; csakis a választás előkészítésére nézve van külömbség, a mennyiben t. i. a választást vagy meghívás vagy pályázat előzi meg. A meghívásnál bekívántatnak a meghívandó okmányai s előleges nyilatkozata az iránt, hogy a választást elfogadja. E pótlásokra azért van szükség, mert a pályázatnál a pályázó képesítő okmányait bemutatta s a pályázás ténye által a betöltendő állás elfogadására való készségét nyilvánvalóvá tette. Az előkészületek megtörténte és befejezése után mindkét esetben következik a választás, melynél a szavazás módja különböző lehet, de a jogi következmény mindkét esetben egyforma. Tehát a választás két módja között jogilag különbség nincs. Mutatja ezt a II. t.-cz. 13. §-a is, mely szerint felebbezéssel a meghívás útján történt választás is megtámadható s a concessa itt is csak a választás után 15 nappal, azaz a jogerőre emelkedés után adható ki. Ha már most a meghívás és a pályázat útján történt választás egyenlő jogi hatállyal, egyenlő jogkövetkezményekkel jár, akkor nincs semmi akadálya sem annak, hogy a törvény 35. §-a a meghívás útján való választás esetében is alkalmaztassák. A miből következik, hogy a meghívás útján megválasztott lelkésznek is joga van a concessa kiadása után 15 nap alatt a választás elvagy el nem fogadása iránt nyilatkozni. Téves tehát az egyházmegyei fegyelmi bíróság határozata azért, mert annak a II. t.-cz. 35. §-a értelmében azt kellett volna vizsgálnia, az iránt kellett volna határoznia, hogy a megválasztott lelkész azon indokai, a melyeket a választás el nem fogadása mellett felhozott, helyesek-e, kielégítők-e ? De az egyházkerületi fegyelmi bíróság ítélete is téves, mert annak azon indoka, hogy az érdekelt egyházközség panaszt nem emelvén, az egyházmegyei fegyelmi bíróságnak nem volt joga ítélkezni: világos ellentétben áll a már idézett 35. §-sal, a mely nyilván elrendeli, hogy az esperes az el nem fogadási nyilatkozatot a fegyelmi bírósághoz köteles áttenni; a fegyelmi bíróságnak pedig hivatalból kötelessége az el nem fogadás indokainak helyes vagy helytelen volta felett ítélkezni. Ezen fegyelmi eljárás tehát magánpanaszos nélkül, hivatalból teendő folyamatba. Az egyházkerületi fegyelmi bíróságnak tehát érdemileg kellett volna határoznia a választás el nem fogadásának előterjesztett indokai helyes vagy helytelen volta felett. A magánpanasz hiányának nem az eljárás beszüntetése a következménye, hanem az, hogy a panasztételfc elmulasztó egyházközség az őt megillető kártérítéstől elesik, a mennyiben t. i. a választási költségek nem követeltetvén, még a 35. § büntető intézkedésének alkalmazása esetén sem ítéltetnek meg, ha azok nem kérettek és fel nem számíttattak, — a mint ez a tárgyalás alatti esetben is történt. Mindezekből már most azon végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a meghívás vagy a pályázat útján történő választás között jogi különbség nincs s mindkét választás egyenlő joghatályú; a miből következik, hogy a meghívás útján való választás esetében is mindazon törvényes rendelkezések, melyek a pályázat útján való választás következményeire vonatkoznak, a meghívás útján való választás eseteire is alkalmazást nyernek; tehát az Egyh. Törv. II. t.-cz. 35. §-a a meghívási esetekben is irányadóul szolgál. ISKOLAÜGY. Irányzatok harcza a Tanáregyesületben. Az október 21-iki választmányi gyűlés után még inkább elharapódzott a forrongás az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületben. Az eddig is meglevő irányzatok élesebben szembe kerültek egymással. Nem a konzervatív és liberális irányzat egyszerű összeütközéséről van szó. Nem is a szélsőséges konzervativizmusnak a szélsőséges liberálizmussal, a római katholiczizmusnak a radikálizmussal való harczáról. így szeretnék feltűntetni a dolgot a klerikálizmus emberei. Úgy szeretnék tekintetni a helyzetet, hogy az egyház- és vallásellenes, destruktív radikálizmussal szemben keltek küzdelemre az egyház, a vallás, a valláserkölcsi nevelés, a keresztyén kultura érdekében. Valójában azonban nem erről van szó. Legkényelmesebb és sok körben a leghatásosabb módszer a szabadgondolkodókat és szabadkőműveseket, a zsidókat és ezeknek egyház- és vallásellenes radikálizmusát szidni, őket okolni minden rosszért s őket támadni féktelen szenvedélyességgel. Nem akarjuk ennek az irányzatnak a hibáit mentegetni, de nem akarunk felülni a klerikálizmus szemfényvesztésének sem. Mi úgy látjuk a helyzetet, hogy a klerikálizmus nemcsak a szélsőséges radiká-