Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

Jetben intézkedés történjék az iránt, hogy legalább ezt az egy §-t évenként egyszer, újév napján, az előző évben adott reverzálisok felolvasása alkalmával, újból ós újból tudtára adjuk a gyülekezet tagjainak. Az év utolsó napján d. u. tartott istentiszteletet talán még megfelelőbbnek tartottuk volna mindkét czélra. Soha sincs annyi hallgatónk a legtöbb helyütt, mint ó-év estéjén. Azután azt sem ártott volna világosan belefoglalni a 4. §-ba, hogy nemcsak a javunkra, de a kárunkra adott reverzálisok is bejelentendők negyedévenkint az egyháztanácsnak s kihirdetendők újévkor a templomban. Hadd hallja a gyülekezet necsak azok nevét, a kik szeretik egyházukat, hanem azokét is, a kik megtagadják. Egy ilyen szószékről való kihirdetéssel és a hozzá fűzött néhány szóval jobban megakadályozzuk az ellenünk kötendő reverzálisokat, mintha hónapokig agitálunk, gyűlésezünk ellenük ! Nagy hiánya a szabályrendeletnek az, hogy keresztülvitelének ellenőrzésére nem találja meg a szükséges útakat-módokat. E nélkül pedig nagyrészt afajta „írott malaszt" marad csak. Eddig is olvastunk mi egyházmegyei és egyházkerületi kimutatásokat a javunkra ós kárunkra adott reverzálisokról. Nagyszerű nyereségeink voltak és vannak mindenütt a—papiroson ; csak a valóságban vesztettünk és vesztünk igen sokat! — Minden egyházkerület nyer s mégis, ha az országos statisztikai hivatal évi kimutatásait megnézzük, óriási veszteségekről beszél évről évre. Ezek az igazi adatok : itt tárul elénk a veszteségünk a maga egészében. Hogy lehetséges ez az eltérés? Egyszerű a módja: a lelkészek csak azokat a -vegyesházasságokat szokták számbavenni, a melyeket ő előttük kötöttek, vagy a legjobb esetben még azokat is, a melyeket nékik is bejelentettek kihirdetés végett. Összeadják, hogy a részükről esketett vegyes párok közül hány adott javunkra és hány adott kárunkra reverzálist. Tehát a kárunkra kötött reverzálisok közül csak azokat számítják, a melyeket azok a vegyesházasok adtak, a kiket — fájdalom — ők eskettek meg. Azzal, hogy a más vallású papok előtt kötött házasságoknál hányan adtak reverzálist, nem is törődnek. Pedig a kik róm. és görög kath. pap előtt esküsznek, mindannyiuknak reverzálist kell előbb adni! A szabályrendelet 3. §-a előírja, hogy minden lelkész tartsa nyilván a vegyesházasságra lépőket. Jegyezze fel nevüket, vallásukat, korukat, lakhelyüket, azt, hogy kötöttek-e reverzálist s mely egyház javára adták, meg hogy melyik templomban esküdtek. Eltekintve attól, hogy az ilyes nyilvántartás nagyobb városi gyülekezetekben úgyszólván a lehetetlenséggel határos és különben is mindenütt csak az állami anyakönyvi hivatal segítségével volnának az adatok beszerezhetők, hogyan remélik az egyházkerületek, hogy azok a lelkészek, a kik elhanyagolják a vegyesházasságok körül kötelességeiket, lelkiismeretesen össze fogják majd állítani ezeket a kimutatásokat, a melyek épen az ő hanyagságukat és lelkiismeretlenségüket lesznek hivatva feltárni ?! Azok egyszerűen csak azokat a vegyesházasságokat vezetik be abba, a melyeket ők kötöttek. S az ellenünk adott reverzálisokat hogy ellenőrzi az esperes vagy megbízottja az egyházlátogatásnál? Elszalad talán néha a harmadik, negyedik faluban lévő állami anyakönyvi hivatalhoz? Vagy átmegy a faluban lakó plébánoshoz vagy pópához, hogy hány vegyes pár esküdött náluk ? Nem, ezt így nem lehet ellenőrizni: ellenőrzés nélkül pedig marad minden a régiben, vagy valami kis tessék-lássék változás lesz csak ezen a rémes csatamezőn, hol évek óta százával, ezrével hullanak, vesznek el a jövendő nemzedék fiai, leányai egyházunkra nézve 1 Itt nem segít más, csak az, hogy egyetemes egyházunk a belügyminisztérium útján kiviszi, hogy az állami statisztikai hivatal necsak egy összegben, hanem községenként is tűntesse fel az adott reverzálisokat. Hisz itt úgyis a községenként, körjegyzőségenkint elanyakönyvezett adatokat adják először össze s úgy készítik azok végösszegéből az országos számokat. Ezeket a közbeeső adatokat minden nagyobb nehézség nélkül megszerezheti egyházunk, azokat szétoszthatja a kerületek közt. A kerületek összesítik a maguk adatait egyházmegyénként is. Láthatják, mely vidékeken nagy a baj, utasíthatják az egyházmegyéket. Köztük is szétoszthatják az adatokat. Megtudják, mely gyülekezetekben áll rosszul az ügy. így az az egyházlátogató esperes vagy tanácsbiró hiteles adatokkal a kezében megy már a gyülekezetbe és a lelkész nem szépítgetheti a dolgot. Nem szükséges, hogy névszerint tudjuk, kik adtak ellenünk reverzálist? Csak azt kell tudni, hányat adtak javunkra és hányat kárunkra? Ilyen módon egy új anyakönyv beállítása s a lelkészek külön megterhelése nélkül is biztos adatokhoz jutunk. Nem egy új anya könyvfélére van nekünk szükségünk, hanem arra, hogy szűnjék meg ez az óriási veszteségünk; mert ha így veszítjük évről évre a jövendő nemzedéket, száz vagy kétszáz év múlva hírmondónak is alig marad belőlünk! Ezen pedig nem az élettelen papiros, hanem a lelkiismeretes munka segít. Hanna, a tekintélyes amerikai szenátor azt mondotta: „Ha beszéddel naggyá lehetne tenni egy nemzetet: Magyarország lenne a világ első nemzete !" Ha ismerte volna az utóbbi évtizedekben valóságos papirostengerbe temetkező egyházi életünket, aligha azt is hozzá nem tette volna: „Ha papirostengerrel naggyá lehetne tenni egy egyházat, a magyar ref. egyház lenne a világ első egyházai" Dr. K. I. Az egyházi törvény II. t.-cz. 35. §-a. * Ismételve merültek fel esetek, a melyekben a megüresedett lelkészi állások betöltésénél a czímben idézett törvényszakasz értelmezése kérdésessé vált. Nevezetesen megtörtént, hogy egy meghívás útján megválasztott lel* Ezt a hozzászólást egy, egyházi közéletünkben szereplő, tekintélyes világi férfiú kezéből vettük. Készséggel adunk neki helyet, azzal a hozzáadással, hogy a kérdést vitató többi hozzászólásoknak is helyet adunk. Szerk.