Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

a legmagasabb rendű, legszellemibb vallásnak. Ez az oka, hogy templomainkból mindenféle érzéki jelkép és külsőség hiányzik. Ez kell tehát, hogy áthassa egész gondolkozásmódunkat is. Vájjon nincs-e száz és száz tér, hol Kálvin számára méltó emléket állíthatnánk tisztán szellemi úton ? Nem is beszélve most valami internátus, diákotthon vagy efféléről, mennyivel nagyszerűbb s maradandóbb értékű lenne egy oly nagy ösztöndíj-alap összehozása, melyből lelkészeket, tanárokat küldenénk külföldre, írókat jutalmaznánk, munkákat adnánk ki, vagy, hogy még határozottabban Kálvin szellemét ápoljuk, szobor helyett menynyivel méltóbb emlék volna Kálvin számára, ha egy oly alapot létesítenénk, a melyből évenként pályadíjakat vagy jutalmakat tűznénk ki oly munkák és értekezések számára, a melyek egyenesen a Kálvinizmus lényegét, történelmi szerepét, hatásait fejtegetnék, ezzel egyidejűleg pedig lefordíttatnánk mindazokat a kiváló munkákat, a melyek e tárgyra vonatkozólag külföldön megjelennek. így állítanánk igazán ércznél maradandóbb emléket Kálvin számára s valóban méltót hozzá. Nem szobor kell nekünk, holt érez és merev márvány, mely egy pillanatra hat és mindig Debreczenben marad, hanem, a minek nagy híjával vagyunk, egy erőteljes, virágzó kálvinista egyházi irodalom, mely eljut az ország minden részébe, még a legszegényebb helyekre is és Kálvin szellemét viszi oda ezerek számára, hogy késő nemzedékek közönyös lelkében élessze a hamvadó tüzet, nem a maga dicsőségét szolgálván, hanem egyedül Azét, a kinek tetszett őt is, a „sárból alkotott semmiség"-et, a maga nagyságos czéljaira kiválasztani! Sebestyén Jenö. TÁRCZA. • Az amerikai prot. egyházak a belmisszió terén. Az emberi nyomor és szenvedések enyhítésének feladata nem csupán társadalmi és világi probléma, hanem az evangelium parancsa is; ép oly kötelező, mint akármely más vallásos parancs a keresztyénre nézve. Az evangeliumi protestáns egyházak talán kevesebb súlyt fektettek a múltban arra, mint az evangelizálás munkájára, de lassan-lassan mindinkább kezdjük belátni, hogy nemcsak az ige az, a mi éltet, nemcsak a lelki szükségletek gondozásában merül ki a protestáns egyházak hivatása, hanem vannak feladatai társadalmi téren és testi életünk körében is és törekvéseink mind intenzívebben fordulnak a tevékenységnek ama köre felé, melyet a szeretet műve az embertársi kötelességek, a krisztusi erények gyakorlásában, az irgalmasság, a jó cselekedetek, a keresztyéni segély, szóval a filantrópikus munka során jelölt ki számunkra a protestáns öntudat. Angliában a „Church Army" ma már egy hatalmas hadsereg, melynek fegyverei vannak a szegénység, a bűn, a tudatlanság leküzdésére, s ha rettenetes is tudnunk, hogy Londonban 35,000 hajléktalan ember tölti nap-nap után éjszakáit a sétaterek padjain és a fűben, de fölemelő látnunk a társadalom és az egyház kombinált mentőakeziójának azt a nagyszerű szervezettségét, melyet a szocziális érzés hozott életre. Németországon, Elberfeldben, ugyanez a szellem csaknem kiirtotta már a szegénységet. Amerikában millió és millió dollár megy évente a khinai, svéd, örmény, német stb. missziók kezén keresztül a balsors szerencsétlen üldözöttjei nyomorának enyhítésére. Az amerikai protestáns felekezetek ez áldásos működése egyike a század kulturája legnemesebb vonásainak. Egy, a legnagyobb mértékben heterogén lakosság lelki és anyagi szükségeinek minden körét bámulatos buzgósággal öleli magába az amerikai protestáns egyházak humanisztikus tevékenysége, legyen az oktatás, segélyezés vagy lelki vigasz. Pénzt, időt, fáradságot nem kímél az a propaganda, melynek tagjai: férfiak és a nők, a kikben a hit élő ereje buzog, önként vállalkoznak nemes feladatukra. Itt a tiidővész fenyegető réme ellen folyik a rettenthetlen harcz, a védekezés és megelőzés minden eszközével. Orvosok látogatják a betegeiket minden héten s oktatják ki őket, miként kerüljék ki a fertőző kór terjesztését. Amott foglalkoztató egyesületek árúsítanak olcsón ruhát és ruházkodási czikkeket a jótékony emberbarátok által beküldött viseltes vagy kijavított ruhadarabokból. Mert számtalan varró, hímző és szabászati intézet van, melynek feladata kizárólag ezzel foglalkozni. Ha valaki földhöz ragadt szegény, a vallásos egyesületeknek egy külön fiókjától kaphat fűszert, élelmi czikket olcsón, s ha igen öreg, hogy nem dolgozhat, hetenkénti segélyben részesülhet élte fogytáig. Némely templom mellett külön kis bolt áll fenn elsőrendű szükségleti czikkek elárúsítására. Itt a kávé fontja 16 cent, egy font téa 20 cent, negyedfél font liszt 12 cent, sűrített tej kannája 9 cent, egy láda szappan 4 cent, egy láda kakaó 19 cent stb. De nemcsak ezekről, hanem népszerű mulatságokról, szórakoztatásokról is gondoskodnak az emberbaráti és hitterjesztő egyesületek. Táncz, zene, előadások, mozgófényképek egész télen át egymást váltják fel. Kitalálták a titkát annak, hogyan lehet a vagyontalan néposztályokat tanulságosan gyönyörködtetni, egészséges és tiszta örömökben részesíteni, a nélkül, hogy lelküket, testüket mérgezzék meg oly mutatványokkal, a melyeknek alkalma — fájdalom — oly gyakori a nagyvárosok lebújaiban. A newyorki protestáns püspöki városi missziói társaság tagjai az összes paróchiák képviselőiből sorozódnak s feladatuk a kórházak, tébolydák, szegényházak és fogházak humanisztikus tevékenységét karolni fel s különösen a nagyszámú idegen bevándorló népesség lelki szükségleteiről gondoskodni, a kik saját nyelvükön óhajtják Istent tisztelni. E czélból nagyszámú, idegen nyelvekben járatos lelkészi kart és nőmegbizottakat tart Ellis-Islandon, a hol állandóan az újra érkezők szolgá' latára vannak rendeltetve. Tíz nyelven képesek ezek