Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

a legmagasabb rendű, legszellemibb vallásnak. Ez az oka, hogy templomainkból mindenféle érzéki jelkép és külső­ség hiányzik. Ez kell tehát, hogy áthassa egész gondol­kozásmódunkat is. Vájjon nincs-e száz és száz tér, hol Kálvin számára méltó emléket állíthatnánk tisztán szel­lemi úton ? Nem is beszélve most valami internátus, diák­otthon vagy efféléről, mennyivel nagyszerűbb s maradan­dóbb értékű lenne egy oly nagy ösztöndíj-alap összehozása, melyből lelkészeket, tanárokat küldenénk külföldre, írókat jutalmaznánk, munkákat adnánk ki, vagy, hogy még hatá­rozottabban Kálvin szellemét ápoljuk, szobor helyett meny­nyivel méltóbb emlék volna Kálvin számára, ha egy oly alapot létesítenénk, a melyből évenként pályadíjakat vagy jutalmakat tűznénk ki oly munkák és értekezések számára, a melyek egyenesen a Kálvinizmus lényegét, történelmi szerepét, hatásait fejtegetnék, ezzel egyidejűleg pedig le­fordíttatnánk mindazokat a kiváló munkákat, a melyek e tárgyra vonatkozólag külföldön megjelennek. így állítanánk igazán ércznél maradandóbb emléket Kálvin számára s valóban méltót hozzá. Nem szobor kell nekünk, holt érez és merev márvány, mely egy pillanatra hat és mindig Debreczenben marad, hanem, a minek nagy híjával vagyunk, egy erőteljes, virágzó kálvinista egyházi irodalom, mely eljut az ország minden részébe, még a legszegényebb helyekre is és Kálvin szellemét viszi oda ezerek számára, hogy késő nemzedékek közönyös lelkében élessze a hamvadó tüzet, nem a maga dicsősé­gét szolgálván, hanem egyedül Azét, a kinek tetszett őt is, a „sárból alkotott semmiség"-et, a maga nagyságos czéljaira kiválasztani! Sebestyén Jenö. TÁRCZA. • Az amerikai prot. egyházak a belmisszió terén. Az emberi nyomor és szenvedések enyhítésének feladata nem csupán társadalmi és világi probléma, ha­nem az evangelium parancsa is; ép oly kötelező, mint akár­mely más vallásos parancs a keresztyénre nézve. Az evangeliumi protestáns egyházak talán kevesebb súlyt fektettek a múltban arra, mint az evangelizálás munkájára, de lassan-lassan mindinkább kezdjük belátni, hogy nem­csak az ige az, a mi éltet, nemcsak a lelki szükségletek gondozásában merül ki a protestáns egyházak hivatása, hanem vannak feladatai társadalmi téren és testi életünk körében is és törekvéseink mind intenzívebben fordul­nak a tevékenységnek ama köre felé, melyet a szeretet műve az embertársi kötelességek, a krisztusi erények gyakorlásában, az irgalmasság, a jó cselekedetek, a ke­resztyéni segély, szóval a filantrópikus munka során je­lölt ki számunkra a protestáns öntudat. Angliában a „Church Army" ma már egy hatalmas hadsereg, melynek fegyverei vannak a szegénység, a bűn, a tudatlanság leküzdésére, s ha rettenetes is tud­nunk, hogy Londonban 35,000 hajléktalan ember tölti nap-nap után éjszakáit a sétaterek padjain és a fűben, de fölemelő látnunk a társadalom és az egyház kombi­nált mentőakeziójának azt a nagyszerű szervezettségét, melyet a szocziális érzés hozott életre. Németországon, Elberfeldben, ugyanez a szellem csaknem kiirtotta már a szegénységet. Amerikában millió és millió dollár megy évente a khinai, svéd, örmény, német stb. missziók kezén keresztül a balsors szerencsétlen üldözöttjei nyomorának enyhítésére. Az amerikai protestáns felekezetek ez áldá­sos működése egyike a század kulturája legnemesebb vonásainak. Egy, a legnagyobb mértékben heterogén lakosság lelki és anyagi szükségeinek minden körét bámulatos buzgósággal öleli magába az amerikai protestáns egy­házak humanisztikus tevékenysége, legyen az oktatás, segélyezés vagy lelki vigasz. Pénzt, időt, fáradságot nem kímél az a propaganda, melynek tagjai: férfiak és a nők, a kikben a hit élő ereje buzog, önként vállalkoznak nemes feladatukra. Itt a tiidővész fenyegető réme ellen folyik a rettenthetlen harcz, a védekezés és megelőzés minden eszközével. Orvosok látogatják a betegeiket min­den héten s oktatják ki őket, miként kerüljék ki a fer­tőző kór terjesztését. Amott foglalkoztató egyesületek árúsítanak olcsón ruhát és ruházkodási czikkeket a jó­tékony emberbarátok által beküldött viseltes vagy kija­vított ruhadarabokból. Mert számtalan varró, hímző és szabászati intézet van, melynek feladata kizárólag ezzel foglalkozni. Ha valaki földhöz ragadt szegény, a vallá­sos egyesületeknek egy külön fiókjától kaphat fűszert, élelmi czikket olcsón, s ha igen öreg, hogy nem dolgoz­hat, hetenkénti segélyben részesülhet élte fogytáig. Né­mely templom mellett külön kis bolt áll fenn elsőrendű szükségleti czikkek elárúsítására. Itt a kávé fontja 16 cent, egy font téa 20 cent, negyedfél font liszt 12 cent, sűrített tej kannája 9 cent, egy láda szappan 4 cent, egy láda kakaó 19 cent stb. De nemcsak ezekről, hanem népszerű mulatságok­ról, szórakoztatásokról is gondoskodnak az emberbaráti és hitterjesztő egyesületek. Táncz, zene, előadások, mozgófényképek egész télen át egymást váltják fel. Ki­találták a titkát annak, hogyan lehet a vagyontalan nép­osztályokat tanulságosan gyönyörködtetni, egészséges és tiszta örömökben részesíteni, a nélkül, hogy lelküket, testüket mérgezzék meg oly mutatványokkal, a melyek­nek alkalma — fájdalom — oly gyakori a nagyvárosok lebújaiban. A newyorki protestáns püspöki városi missziói tár­saság tagjai az összes paróchiák képviselőiből sorozódnak s feladatuk a kórházak, tébolydák, szegényházak és fog­házak humanisztikus tevékenységét karolni fel s külö­nösen a nagyszámú idegen bevándorló népesség lelki szükségleteiről gondoskodni, a kik saját nyelvükön óhajt­ják Istent tisztelni. E czélból nagyszámú, idegen nyel­vekben járatos lelkészi kart és nőmegbizottakat tart Ellis-Islandon, a hol állandóan az újra érkezők szolgá' latára vannak rendeltetve. Tíz nyelven képesek ezek

Next

/
Thumbnails
Contents