Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
érintkezni a bevándorlókkal, köztük törökül és arabul is. Évenkint mintegy másfél millió bevándorlónak ily lelki gyámolítása nem kis feladat, Azután ott van a fertőző betegek kórházaiban teljesített szolgálat. Továbbá különös gondját képezik e missziónak a négerek. Évenkint 5000 temetésnél funkcziónál ez a misszió, szép angol szertartással, s egy keresztyén telepítő akcziót is indított Izrael gyermekei számára, bölcsődével, gyermekkerttel, gimnáziummal, társaskörrel gyermekek és felnőttek számára, egy mintaszerű épületben. Valóban Newyorkból nem szükséges messze földekre menni azért, hogy az evangéliumot idegen népek közt hirdessék. Itt összetalálkozik a világ minden népe, úgy hogy Newyork rég megszűnt amerikai város lenni a szó szoros értelmében, s csak a keresztyén térítői és oktatói munkától függ, hogy ne szűnjön meg egyáltalában keresztyén város lenni. A városi misszió által fenntartott „God's Providence House" rendeltetése átvenni a munkában elfoglalt anyáktól kisdedeiket s ott tartani addig, míg munkában vannak. A gyermekkert nagyobb gyermekek számára való, s itt 10—12 különböző nemzetiséghez tartozó gyermekeket látunk képzett gyermekkertésznők felügyelete alatt, Végre naponta meglátogatják a foglyokat is czelláikban, s ágya mellett vannak a betegeknek a kórházakban. A methódizmus progresszív munkája kitetszik abból a röpiratból, melyet a newyorki methódista püspöki egyház misszió-társasága bocsátott közre s melynek czélja a szegénység és züllés ellen küzdeni s ebben lépést tartani a népesség rohamos szaporodásával. Jól látja ez a mozgalom is, hogy az utolsó öt év alatt több idegen vándorolt be Newyorkba, mint a mennyi az öszszes protestáns egyházak híveinek száma, s hogy másfél évtized múlva Newyork lakossága megfogja haladni London mai népességét; a miért is komolyan kell ma már szemébe nézni annak a problémának, hogy vájjon a nyugati czivilizáczió metropolisa pogány legyen-e vagy keresztyén ? Hogy ezt a munkáját teljesíthesse, nem elégszik meg a befolyt évi adományokkal, hanem egy nagyszabású tőkésítést tervez, főleg a következő czélokra: a misszió-ügy széles alapon való szervezésére, bevándorlók elszállásolására, hogy minden fajta bevándorló vendégszerető fogadtatást és segélyt találjon a methódizmus kebelében; két új épületre munkáslányok és fiatal emberek otthonául, melyek a társadalmi segélyezés és az evangéliumi szeretet művének központjai legyenek; egy új hitközség alapítására a West Side-on, társadalmi, valláserkölcsi és vezetői hivatása kifejtésére. Végül alkalmas ingatlan megszerzésére, telepítési czélokra a négerek közt. A társaság mult évi működésének költségvetése különben Newyorkban 140,000 dollárra rúgott. így ébrednek tudatára Amerika protestáns egyházai annak a nagy szerepnek, mely rájok vár a szegénység problémája megoldásában, egy nagy világváros szivében, a hol nélkülözés és szenvedés kopogtat minden ajtón, a hol 5000 csecsemő hal el évenként oly okokból, a melyek lelkiismeretes szocziálpolitikai és egészségügyi intézmények mellett kiküszöbölhetők lennének; a hol ezer ós ezer fiatal leányt hajt az erkölcstelen példa a bűn ösvényébe, s a hol egy heti kénytelen munkaszünet egész családok szájából veszi ki a falatot. Nem szabad itt megfeledkeznünk az amerikai egyházak progresszív mozgalmának egy ihletett lelkű előharczosáról, Willcox asszonyról, a ki megsejtve a protestáns egyházakban élő hatalmas erőt, vállalkozott az evangelizálás munkájára. Az ő törekvéseinek és fáradhatlan agitácziójának köszönhető nagy részben, ha sikerült az egyházakat a szegény ember otthonává tenni, a hol betegek, lábbadozó gyermekágyas anyák találnak nyári üdülőhelyeket, ápoló menhelyeket; a hová nyugodtan adhatják be csecsemőiket, míg maguk munkában kénytelenek robotolni. Tengerparti gyermektelepek is létesültek újabban az egyes gyülekezetek áldozatkészségéből; míg a felnőttek oktatást kapnak a gyermekekkel való bánásmódból, az első segélynyújtásból, főzésből, konyhakertészetből. így forr össze az egyház és a gyülekezet élete egy igazi eszményi közösségben. V: S. BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. X. A külmisszió jótékony hatása az egyházakra. Felolvasta : Aitchison J., skót lelkész. Ez a tárgy elsőrangú fontosságú Krisztus minden egyházában. Ennek helyes felfogásától és gyakorlati megvalósításától függ minden keresztyén társaság szellemijóléte, — sőt, hozzátehetjük, puszta létezése és helyi terjeszkedése is. Ha csupán emberi szempontból tekintjük a dolgot, — oly szempontból, mely sokszor túlságosan latolgatja az anyagi eszközöket, — valami csodás vakmerőség volt abban a parancsban, a melyet a mi Urunk adott első tanítványainak: „Elmenvén szerte e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Ugyan kik voltak azok, a kik ilyen megbízatást nyertek, kiknek parancsuk volt, hogy Mesterük nevében meghódítsák e világot és e világ országait Krisztus országává tegyék? Egyszerű halászok, megvetett adószedők, Jézusnak többnyire az alsóbb társadalmi osztályokból való követői. Közülük egy sem tűnt ki földi dolgokban és a zsidó szanhedrin ítélete szerint nemcsak „tanulatlan és tudatlan" emberek, hanem nagy mértékben még azoknak a külső eszközöknek is híjával voltak, a melyekre a pogány misszióban napjainkban oly nagy súlyt helyeznek. De az emberek Megváltójának csodás vakmerősége, mely ily eszközök megválasztásában nyilvánult meg nagy