Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-29 / 5. szám

— Nem tudjuk, minő hullámokat vet még ez az ügy. De a vallás és a politika egymáshoz való kényes viszonyát ez az eset is föltűnően mutatja. Még a hazai állapotok fölött való általános szemlét is könnyen pártszózatnak, templomi politizálásnak teszi meg a betegesen politizálásra hajló magyar természet és a más politikai irányzat szemüvege. A vallást és a politikát mesésen összevegyítő pártpolitikai sajtó pedig egyenesen botrányos politizálást és türelmetlenséget lát. Ez az ő látási hibája és régi indulatából származó állandó eljárása. A mi feladatunk a keresztyén igehirdetésnek minden pártpolitikai törekvések fölött álló, jézusi valláserkölcsi szellemének végtelenül gondos megőrzése. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy ki a türelmetlen s ki a türelmes, a róm. kath. prépost vagy a ref. püspök, a róm. kath. egyház vagy a protestantizmus : annak eldöntését az elfogulatlan történetismerőre és jelenfigyelőre bízzuk. Magunk részéről csak arra a tényre mutatunk rá, hogy a türelemhirdető szép róm. kath. beszédekkel a klerikális hadviselés türelmetlensége áll szemben. Az szép szó, ez szomorú tény. S ha valaki a szomorú tényt feltünteti s annak veszedelmes voltára rámutat, sőt ha az ellen való védekezésre buzdít is: azért még nem vétett a türelem ellen, holmi dekadencziáról meg épen nem tett bizonyságot ! Vagy tán a türelmes alvás és a lemondó közöny: keresztyén békesség?! (v.) Az antimodernista eskü körül. Nálunk csendben foly a róm. kath. papok antimodernista eskütétele. Közbeközbe egyik-másik egyházmegyebeli papság eskütételéről, egyik-másik püspök ezirányú rendeletétől és eljárásáról hoz egy rövidke hírt a napi vagy az egyházi sajtó. De sehol felzúdulás, ellenmondás — a nyilvánosság előtt. Szabadelvű és radikális irányú sajtónk sem igen törődik az egész dologgal. Szabadelvű, modern katholiczizmnsunk pedig s annak sajtója épen nincs. Legalább nyilvánosan és mozgalom s tömör irányzat alakjában nincs. — Míg így poroszkál a pápai park szűk gyalogjáróján a magyar róm. kath. papság, addig a küiföld modern katholikusai között élénk mozgalmakat ver az antimodernista eskü ügye. A német modernisták lapja, a müncheni „Das Neue Jahrhundert" a "minap feltűnést keltő kimutatást közölt arról, hogy Németországban s az egyes szövetséges országokban a papok nagy része megtagadta az antimodernista eskü letételét, A helyzet hátterében botrányok rejtőznek. A püspökök zavarban vannak a Vatikánnal szemben. Ugyanis a papokat nem lehet rávenni az antimodernistaságra, de elcsapni sem lehet, mert az állam fizeti őket. Nyugdíjaztatásukról sem lehet szó, mert az ismét az állam pénztára terhére menne. Ha így megy tovább az ügy, Németország és a Vatikán között újabb összeütközés támad. — A papság eskütételén kívül ott van a tanárok, különösen a róm. kath. theol. tanárok eskütétele. A tanárok nehéz helyzetben .vannak. Ott van egyik oldalon az egyetemi tanszabadság, a mely fölött féltékenyen őrködik az egyetem elöljárósága ég tanári kara; másik oldalon a Rómához való hűség, az antimodernista eskü kötelező volta, a miből a pápai szék csak kényszerűségből ha enged. Hogy tegyenek eleget mind a kettőnek? —- Legutóbb gyűlést tartottak a német egyetemi és főiskolai tanárok Lipcsében s határozati javaslatot fogadott el a gyűlés az antimodernista eskü ellen. A határozat kimondja, hogy az akadémiai testület olyan tagja, ki az antimodernista esküt letette, nem lehet tagja tovább a testületnek, mert esküjével lemondott az igazság független kutatásáról és tudományos meggyőződésének szabadságáról s a kutatásbeli elfogulatlanságáról. Ezt a nyilatkozatot aláírta a német egyetemi tanárok hét vezető embere s két bécsi tanár is. — A bécsi egyetem tanácsa is foglalkozik a theol. tanárok antimodernista esküjével. Hír szerint csak egy theol. tanár nem tette le ott az antimodernista esküt s az is arra való hivatkozással, hogy nincs lelkészi hivatala. A tudományos kutatás szabadságát az egyházi szoros megkötöttséggel bizonyára nem engedi meghiúsítani az egyetemi tanács. — Francziaországban, Angliában, Svájczban; Olaszországban erősödik a modernizmus. A mult év eleje óta Genfben nemzetközi modernista folyóirat jelenik meg négy nyelven (franczia, német, angol ós olasz) „Revue Moderniste Internationale0

czímmel. A nemzetközi modernizmus fáradhatatlanul küzd a reformért, közelebbről az antimodernista eskii ellen is. — Nálunk, úgy látszik, feledésbe ment a Dudich Endrék emlékezete s meghódolt a titokban mozgolódó nemzeti reformkatholiczizmus! Vagy csak titokban készíti a reformkor hajnalhasadását? (v.) Új vatikáni zsinat. Egyes napilapok közlése szerint vatikáni körökben híre jár, hogy X. Piusz pápa az egyház legfőbb méltóságait az összes függőben levő kérdések megvitatása végett tanácskozásra akarja Rómába egybehívni. Eszerint tehát valóságos egyházi zsinatról lenne szó. Merry del Val pápai államtitkár környezetében megczáfolják, hogy a pápának ily messzemenő tervei lennének. Ezzel szemben Rainpolla bíboros, volt államtitkár egyik barátja akként nyilatkozott, hogy a legközelebbi jövő nagy meglepetéseket fog hozni. Arra nézve, hogy az egyház főm éltóságait össze fogják-e hívni Rómába, nem nyilatkozott, de kijelentette, hogy az utóbbi időben elegendő anyag merült föl elvi fontosságú egyházi kérdések megvitatására s nem lehetetlen, hogy illetékes helyen azzal a tervvel foglalkoznak, hogy impozáns módon állást foglaljanak nzokban a kérdésekben, a melyek a róm. kath. és a nem róm. kath. kereszténységet egyaránt foglalkoztatják s a melyek az egyház tekintélyét is érintik. — Mi az itt közlött tervezgetéseket egyáltalában nem tartjuk képtelenségnek. Hisz tudjuk, hogy a róm. kath. theologia dogmatikai rendszere még nem befejezett egész. A hierarchikus rendszer gúlája még nem teljes. A végső kövek még hiányzanak. A Mario-latria sem jutott még el végső kifejlődésére. Mária szeplőtlen fogantatásának s büntelenségének megállapítása után most már a mennybemeneteléről szóló dogma kihirdetése van soron. S ez sziikség-