Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-29 / 5. szám

pedig, hogy az óradíjak méltók legyenek a lelkész végzett munkájához. Sajnos, egyik téren sem mondhatjuk a legjobbat, bárha nem uralkodnak is olyan képtelen állapotok, mint egyebütt. Állami óvónőképzőbe mindössze 31 ref. növendék járt, áll. felső népiskolába pedig csak 57 ref. fiú és 23 leány, igy ezekről nem kívánunk külön szólani. Az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy az állami iskolai hitoktatásügy rendezését nem lehet tovább halogatni. Kívánatos, hogy a konvent kérje be minden gyülekezettől a hitoktatásra vonatkozó adatokat iskolánként: hány növendéket, hány csoportban, mennyi óradíj mellett tanítanak; kik látják el a hittanórákat, mily távolságra kell a hittanórákra járni? Azt hisszük, ijesztő kép tárul majd a konvent elé ! A konvent a beérkezett adatokat földolgozva, terjessze a kultuszkormány elé. Annak is be kell látnia, hogy ezek az állapotok nemcsak igazságtalanok, de tarthatatlanok is. Nem hisszük, hogy a konvent indokolt és határozott közbelépésének ne lenne meg a kívánt eredménye. Ez nem is valami elérhetetlen dolog. Mikor e sorok írója a szlavóniai misszióban lelkészkedett, az ottani államvasuti iskolákban is teljesen rendezetlen volt a hitoktatásügy. Az illetékes hatóságok belevonásával sikerült hamarosan méltányos megállapodásra jutni az államvasutak igazgatóságával. Ebben megállapítottuk, hogy hány növendék mellett hány óra adandó hetenként. A tiszteletdíjakat is oly méltányos összegben állapítottuk meg, hogy senkinek se lehet panasza. Az igazgatóság méltányossága addig ment, hogy a tiszteletdíjak kétszeresét adja azoknak a lelkészeknek, a kik ötven km.-nél nagyobb távolságra utaznak a hittanórák adására, — bár az útiköltségük mibe se kerül, mert szabadjeggyel utaznak. A kultuszkormány is belemegy bizonyára abba, hogy az adandó órák száma a növendékek számához viszonyítva meghatároztassék s az órák díjazása a közép-, a polgári- és a kereskedelmi iskolákban, a tanító- és tanítónőképzőkben, úgyszintén a városi és a falusi elemi iskolákban egységesen megállapíttassék. Ezt annál inkább megteheti, mert a mivel többe kerül ezentúl a református és evangélikus hitoktatás, azt megtakarítja a többi felekezeteknél. Lesz ugyanis állandó kulcsa, a melyet minden felekezettel szemben egyöntetűen alkalmazhat és sok jogosulatlan kívánságot lefegyverezhet vele, a melyek elől eddig a különböző „magas helyekről" eredő támogatás mellett nem térhetett ki. Sőt nálunk is vannak egyes esetek, a hol eddigelé — különböző okokból — bőkezű volt az állam. Azt a nagy előnyt se szabad figyelmen kívül hagynia a minisztériumnak, hogy az egységes megállapodással tenger sok munkától ós huza-vonától kíméli meg mind önmagát, mind a tanfelügyelőket és a főigazgatókat. Az egyház viszont a rendezés után abban a helyzetben lesz, hogy ezt a kulcsot a községi- és egyéb iskolákkal szemben is érvényesítse s a mi még főbb, módjában lesz a hitoktatás ügyét az egyház keretén belül is rendezni. Nevezetesen legközelebbi egyházi törvényeinkben kimondhatja a hitoktató-lelkészi-, illetve segédlelkész! állások kötelező szervezésének eseteit; szerveztetheti a hitoktatás kellő ellenőrzését kerületenként, a mire — valljuk meg őszintén —- nemcsak a hitoktatás egységessége, de lelkiismeretes ellátása és eredményessége szempontjából is égető szükség van. A hitoktatás rendezése egyházunk jövőjének elsőrangú életkérdése. G\ülekezeteink leendő tagjainak hitbuzgósága, életének egyik legfontosabb lépése: házasságkötése alkalmával bebizonyítandó egyházszeretete családi környezetétől is függ ugyan, de nem kisebb mértékben attól is, hogy milyen magvakat hintett el lelkében kiskorában és diákéveiben hitoktatója. Azt meg a hitoktatóktól se kívánhatjuk, hogy néha igazán megszégyenítően csekély díjért erejüket jóval meghaladó munkát végezzenek! Dr. K. I. KRÓNIKA. Vallás, politika és türelem. Az utóbbi napokban kellemetlen feltűnést keltett egy vidéki (Komáromi Hírlap) és egy fővárosi lapnak (Alkotmány) dr. Antal Gá: bor dunántúli ref. püspök ellen való támadása. A nevezett komáromi lap nyomán az Alkotmány f. hó 12-iki száma „Antal Gábor a szószéken. — Munkapárti politika a templomban" czímű czikkében élesen támadja Antal püspököt újév napján tartott egyházi beszédjéért, melyben állítólag a munkapártot dicsérte s a koalicziós kormányt s az annak védelme alatt elhatalmasodott klerikálizmust élesen támadta. Különösen a munkapárt mellett való templomi politizálás fáj a politikai és vallási türelméről híres Alkotmánynak. Nyílt megbotránkoztatásnak, „ferreridának" nevezi Antal püspök eljárását. Sőt kálvinizmus nagy dekadencziáját" olvassa ki az esetből és pedig nemcsak számbeli, hanem keresztyén erkölcsi felfogás tekintetében való dekadencziáját. — A Budapesti Hirlap másnapi számában számos komáromi egyházi férfiú aláírásával nyilatkozat jelent meg, a mely a nevezett lapok közleményeit téveseknek nyilvánítja s az újévi beszéd tartalmát helyesbíti. E szerint szöveg szerint épen nem a munkapárt mellett buzgólkodott Antal püspök, hanem nemzeti és egyházi állapotaink felett tartott szemlét s a klerikálizmus veszedelmes térfoglalását tette szóvá. A komáromi ref. egyháztanácsnak legutóbbi gyűlésén maga az egyháztanács czáfolta a ferde híreket, utasította vissza a támadást s szavazott bizalmat Tuba János orsz. képviselő indítványára a megtámadott püspöknek. — A Budapesti Hirlap jan. 17-iki számában Antal Gábor püspöknek vallási türelmetlenséget szító, a római katholiczizmus ellen szóló újévi beszédjével szembe állítja Takács Menyhért jászói prépost „Egyház és társadalom" czímen Kassán tartott s a többi keresztyén felekezet iránt való türelmet hirdető beszédét.