Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-15 / 42. szám

láserkölcsi nevelést, a mely közvetve az egész közéletben éreztetni tudja befolyását. Minél jobban meggyőződtek arról, hogy a vallás nem tanítható, hanem vallásos személyiségek eleven ereje által terjed személyről személyre, annál kiválóbb fontosságot kezdtek tulajdonítani a vallásos nevelésnek, a keresztyén személyiségek pedagógiai hatásának. Minél általánosabbá vált az a szomorú meggyőződés, hogy a felnőtt egyháztagok életének krisztusi szellemben való megújhodása csak nagyon részlegesen sikerül, annál nagyobb odaadással fordult a keresztyén nevelő munkásság az új nemzedék felé s ennek keresztyén nevelésétől várta az egyházi életnek és a keresztyénség ügyének föllendülését. Ezért van, hogy a XX. század egyetemes keresztyén kultúrájában nagyon kiemelkedő helyet foglal el a valláspedagógiai munka. A magyar protestantizmus körében is mindinkább erre irányul a figyelem és a törekvés. Az egyházi vallástanításnak, a protestáns hitoktatásnak intézményes rendezése korszerű kérdéssé vált. A vallástanításnak a közoktatási intézetekben való helyét gonddal igyekezünk fentartani. A hitoktatás embereinek helyzetét akarják rendezni az állam és a potestáns egyházak egyaránt. A hitoktatásnak községi, állami és egyházi pénztárak által való anyagi fentartása ós annak a mikéntje állandó gondot ad minden illetékes tényezőnek. A ref. hitoktatásnak a közoktatás minden fokozatán való országos rendezése időszerű kérdés és az előkészítés állapotában van. Az állami középiskolai vallástanári állások szervezése, az állami tanítóképző-intézetek növendékeinek felekezetük vallástanítására való köteles képesítése és a protestáns theológiai kar felállítása: mind a kultúrpolitika napirendjén levő kérdések. Az intézményes rendezés, a külső, jogi természetű átalakítások mellett azonban mindjobban ráirányul a figyelem a vallásos tanítás és nevelés belső ügyeire is. A vallástanítás reformját több év óta felszínen tartják egyházi lapjaink, értekezleteink, egyházi hatóságaink s azok tanügyi bizottságai. Tankönyvpályázatok és kísérletek egymást váltják fel. Református és evangélikus részről egyaránt látjuk a vallástanítás fontos kérdésének gyakorlati megoldására irányuló törekvéseket. Legközelebb a dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése foglalkozik az egész népiskolai vallástanítás reformálásával. A theológiai akadémiák tanulmányai rendjét most alakítja át mind a ref., mind az evang. egyház. Új tankönyvek jelennek meg, melyek a vallástanítási reform módszeres úton való megvalósítását segítik elő. A pesti evangélikus magyar egyház új tantervet dolgoztatott ki s pályázatot írt ki a megfelelő vallástanítási kézikönyvekre. A mult esztendőben jelent meg az I. és II. elemi osztály tankönyve. A tankönyvet (Útmutató a Jézushoz) és a hozzá való módszeres útmutatást Raff'ay Sándor, volt pozsonyi theol. tanár, jelenleg budapesti evang. lelkész írta. Ugyancsak ő írta Kaczián János budapesti esperes lelkésszel és jelentette meg ebben az évben a III—IV. osztály tankönyvét (Keresztyén vallástan). Raffay könyvében szakít a régi tanítási módszerrel. Abból az alapelvből indul ki, hogy a kis gyermekhez legközelebb áll a család. Épen azért bibliai történetek segítségével a családi életet ismerteti meg a gyermekkel. A második osztályban az emberiséget, Isten nagy családját tűnteti fel a gyermek előtt. A III—IV. osztálybeli növendékeknek kátét tanít bibliai történetek alapján és rövid egyháztörténetet. Ugyancsak a pesti evang. magyar egyház pályázata folytán jött létre dr. Szelényi Ödön pozsonyi theol. akad. tanárnak a középiskolák VIII. osztálya számára írt könyve: „Az evangéliomi keresztyénség világnézete", mely szintén most az iskolai év elejére jelent meg. Ez szintén újítást ós fejlődést jelent a régi vallástanítási módszerrel és tankönyvekkel szemben. A vallás lényegét lélektani és történeti alapon ismerteti. A keresztyénséget vallástörténeti távlatba helyezi s úgy mutatja fel annak, jelentőségét. A hittani és erkölcstani részben a keresztyén hit- és erkölcsi rendszernek a főkérdésekre szorítkozó ismertetését adja. Érvényesíteni igyekszik a legújabbkori összehasonlító vallástudomány és keresztyén theológia eredményeit. Azonkívül a mai élettel s az egész tudással való összefüggést és összhangot gondosan keresi és tünteti föl az érettebb ifjúság előtt, mely nemsokára közelebbről megismeri mind a tudományt, mind az életet. Ezeknek a reformmunkálatoknak szakszerű ismertetését más alkalommal adjuk. Akkor kiválóságaikat, és fogyatkozásaikat rendszeresen feltüntetjük. A dunamelléki ref. egyházkerület új népiskolai vallástanítási tervezetének értékét ós hibáit szintén szakszerűen fogjuk tárgyalni.' Most megelégszünk annak a jelenségnek feltüntetésével, hogy a hazai protestantizmus körében a vallástanítás és a keresztyén nevelés kérdése az érdeklődés, a törekvések és a tevékenység előterébe jutott. Hogy felismertük volna a valláspedagógiai munkásság alapvető, elhatározó jelentőségét, azt aligha mondhatjuk el. Akkor nem kezelnék a vallástanítással foglalkozó lelkészeket olyan másod- vagy harmadrangú lelkészek gyanánt a gyülekezetvezető lelkészek mellett, mind jogilag, mind erkölcsileg. Pedig az egyházi élet megújításának és a keresztyénség haladásának legtöbb eredménnyel biztató útja — hiába tagadnék — nem a felnőttek egy csapásra való rekrisztiánizácziója, hanem új, erőteljes keresztyén nemzedék nevelése, a társadalom alsó és felső köreiben egyaránt. Ezt belátta már a világkeresztyénség s a felnőttek mentésének és gyógyításának elhanyagolása nélkül az új nemzedék nevelésére fordította figyelmét, erejét és munkáját. Nekünk szintén lehetetlen ezt a legégetőbb és leggyümölcsözőbb feladatot meg nem látnunk és teljesítését tovább halogatnunk! A bennünk levő krisztusi élet eleven erejével és a módszeres nevelő tanítás segítségével ki kell fejlesztenünk az ifjú nemzedékben a személyes keresztyén életet! Ez az élet teremti meg a protestáns keresztyénség várva-várt jobb jövendőjét. V. J.