Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

hónapban Edinburgban nagy kongresszus Jesz, a melyen az egyház és a szocziálisták képviselői együtt tanácskoznak a munkanélküliség és a lakásviszonyok kérdései felett. Dr. Antal Géza pápai theol. tanár, országgyűlési képviselő, a magyar és a külföldi ref. egyházak érintkezéséről tartott nagy figyelemmel hallgatott előadást, a mely szinte újságképen mutatta fel a mai geueráczió előtt azt, hogy hajdan mily eleven volt ez az érintkezés s hogy a magyar protestáns egyházak és a magyar iskolák mily sokat köszönhetnek külföldi hitrokonainknak. Az előadást Webster J. tolmácsolta. Lamond J. edinburgi lelkész lett volna a következő előadó. Betegsége azonban visszatérésre kényszerítvén, a brit egyházak vallásos életéről szóló előadását Pagan G. L. ismertette kivonatosan. Magyarra Takaró Géza fordította. Végül Aitchison J. falkirki lelkész szólott azokról a jó hatásokról, a melyeket a külmisszióban való részvétel az illető egyházak belső életére gyakorol. Előadását Szabó Zsigmond tolmácsolta. Ezzel végére jutván a programmba vett előadásoknak, a záró aktusok és a búcsúvétel következtek. Dr. Mathews főtitkár indítványára hálás köszönetét fejezte ki a Szövetség a kormány, a főváros, a Kálvin-Szövetség, a magyar sajtó és dr. Darányi Ignácz főgondnokkal, Webster J. indítványára pedig a fordítókkal és tolmácsolókkal szemben. Elhatározták, hogy az üléseken tartott előadásokat angol nyelven ki fogják adni a Szövetség hivatalos lapjában, a Quarterly Registerben, s örvendetes tudomásul vették, hogy a magyar emlékkönyvet meg a Kálvin-Szövetség fogja kiadni. A búcsúbeszédekhez jutva, dr. Bernáth István a Kálvin-Szövetség nevében köszönte meg a Presbiteri Szövetségnek, különösen Mathews főtitkárnak, hogy lefolyt gyűléseik helyéül Budapestet választották s ezzel alkalmat adtak a magyar közönség a Szövetségnek nemes czéljaival való közvetlen megismerkedésre. Dr. Mathews főtitkár búcsúbeszédében nagy melegséggel és elismeréssel nyilatkozott arról a szívességről, a melyet közöttünk találtak. Még nem találtak olyan országra, a hol kormány, hivatalos hatóságok s a nagy közönség olyan generozitást tanúsított volna a Szövetség iránt, mint Magyarország. Gyönyörködtek ennek az országnak felséges természeti szépségeiben, gazdagságában, népében. De legtöbbre becsülik, hogy ez országnak evangéliumi keresztyén népével megismerkedhettek. Külföldi hitrokonaink eddig talán csak fogyatékosan ismerték a magyar ref. egyházat; de biztosít, hogy azok, a kik részt vettek a budapesti gyűlésen és az országos körúton, a legjóakaróbb ismertetőink, támogatóink lesznek mindenfelé, a merre csak az angolnyelv terjed. Búcsút veszünk most egymástól. Talán úgy, mint búcsút vett Pál az efezusi vénektől. Talán nem látjuk egymás orczáját soha többé az életben. De megmarad a kedves emlékezés, meg a szeretet, a melynek kötelékei szorosabbra fűződtek szíveink között. S táplál mindnyájunkat az a keresztyéni reménység, hogy ha itt lenn nem is, ott fenn, Istennek színe előtt találkozunk! Az egyetemes konvent nevében dr. Antal Gábor püspök vett búcsút kedves vendégeinktől. Mint egy szép álom, olyan a Szövetség budapesti gyűlése. Hatása már is észlelhető a Szövetség dolgai és a gyűléseken ismertetett munkák ós feladatok iránt. Külföldi testvéreink előadásai, beszédei drága kincsekkel gazdagították meg lelkünket, a melyeknek felhasználása, gyarapítása mellett talentumaink megszaporodnak egyházi életünk javára. A szép álomnak a bucsúzással vége szakad; de ébredésünkkor boldogan látjuk, hogy a külföldi testvéreink által hozott kincsek valóban megvannak s nekünk csak az lehet a feladatunk, hogy a látottak és hallottak felett okulva s a nálunk hagyott kieseket felhasználva, még nagyobb buzgósággal induljunk egyházépítő munkánkra. A konvent, a magyar ref. egyház nevében hálás köszönetét nyilvánítja s Isten gazdag áldását kéri a Szövetség tagjaira és nemes munkájukra. A dr. Mathews főtitkárnak és dr. Kováts István titkárnak nyilvánított köszönet után, Petri Elek elnök befejezettnek nyilvánította a gyűlést, mire külföldi testvéreink hálaadó dicséretet énekeltek, Macmillan pedig hálaadó imát mondott. A magyar közönség a Himnuszt énekelte el s végső aktusképen Petri Elek elnök mondott áldást a gyülekezetre. * A hivatalos bucsúzásokat a személyes bucsúzások követték. A testvérkezek meleg szorítása mutatója volt a szivek belső érzéseinek. Az „Isten veled" mellett sűrűn hangzott a „Viszontlátásra 1" is. S hisszük is, hogy azok, a kik megszerették egymást, keresni fogják továbbra is a találkozást I Bárcsak minél gyakoribbá válnék az közöttünk. Mennyi áldás származnék abból mi reánk! Azért tehát mi is így bucsúzunk : Isten veletek ! A viszontlátásra 1 H. I. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. II. Skót presbiteriánizmus ós nemzeti élet. Felolvasta: dr. Wells J. glasgowi lelkész, a Skót Egyesült Szabad Egyház moderátora. A modern Skóczia abban az évben született meg, a mikor Knox János és társai a hagyomány álló-vizeitől odafordultak a Biblia tiszta forrásához. A Jézus Krisztusban, mint Megváltójukban és Urukban való örvendező hitük csodálatosan kibővítette mások iránti rokonszenvüket ós megnövelte szolgálatra való képességeiket. Iránytűjük egyik szárát Krisztusra, mint középpontra irányítva, a másiknak hatalmas lendületet adtak és hatása alá vonták az egész nemzeti életet. Néhány jelenségre mutatok csak reá, mely kísérője volt evangéliumi buzgó ságuknak^