Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

Ezen alapelvből kiindulva kiniondandók volnának a következők : a) A beszéd- és értelemgyakorlatok — mivel az egész vallásoktatás nem más, mint beszéd- és értelem -gyakorlat — szűkebb terjedelemben s olykép kezelendők, hogy azok a vallásoktatás bevezető részét képezzék. b) Az ének, a hit- és erkölcstan, mint külön tantárgy ne taníttassék, hanem az ének legyen a vallásos oktatás alkotó része; a hit- és erkölcstani tétel pedig, mint a bibliai elbeszélések levonandó tanulsága szerepeljen. c) A hittan tanítása — mint a vallásoktatás betetőzése — a konfirmácziói oktatás tárgyát képezze s mintegy arra legyen hivatva, hogy az egész népiskolai vallásoktatás eredményét megállapítsa. d) A bibliai történetek a népiskola öt évfolyama alatt — a megrögzítés czéljából — kétszer taníttassanak. Az I., II. és III. osztályban a valláserkölcsi nevelés szempontjából rendszeres egymásutániság nélkül; a IV. és V. évfolyam alatt pedig időrendbe foglalva. e) A VI. osztály tantárgyát az egyháztörténelem és a ref. egyház jelenkori állapotának s alkotmányának rövid ismertetése képezze. f) Az ismétlő iskolai vallásoktatás tananyagát, mint elnevezése is jelzi, az elemi népiskolában tanultak ismétlése képezze. (Folyt köv.) BELFÖLD. A felsőbaranyai ref. egyházmegye közgyűlése. A felsőbaranyai ref. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését augusztus 29-én tartotta Harkányban. Iványos Soma e. m. e. tanácsos imája után Benkő Gyula e. rn. gondnok nyitotta meg a gyűlést. A megalakulás után az esperesi választási jegyzőkönyv felolvastatván, Nagy Imre kőrósi lelkész, e. m. e. tanácsbiró, mint megválasztott esperes e hivatalában megerősíttetett. Az eskü letétele után az űj esperes szeretettől áthatott beszédben köszönte meg a megtisztelő bizalmat, a melyet az egyházmegye iránta tanúsított. Nehéz és sűlyos teher nehezedett vállaira, — úgymond — midőn az egyházmegye kormányzására állíttatott; de nem dicsekedésképen említi, hogy a mint a múltban sem vonta ki magát a munka alól, úgy most még inkább óhajt megfelelni a bizalom által reá ruházott nemes feladatnak, hogy az Istentől nyert talentumokat és erőt felhasználja egyházmegyéje dicsőségének öregbítésére. Nem a törvény rideg betűivel egyedül, hanem a szeretettel kapcsolatban óhajtja egyházmegyéje ügyeit intézni; „mert ha minden dolgokat tudok is, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok". Egy csepp a szeretetből a kellő helyen többet tehet, mint a paragrafusok özöne. Majd szólott a lelkészek terménybeli és egyéb járandóságainak konventi értékeléséről s annak az utóbbi évek áremelkedései folytán nem megfelelő voltáról, kijelentette, hogy teljes erejével rajta lesz, hogy a jogos és méltányos kívánalmak kielégülést nyerjenek. Az adóteher csökkentéséről szólva, szomorúan emlékezett meg arról a szomorú tényről, hogy bár a mult viszonyait tekintve, az újabb adózás folytán az egyházi adózási teher nagy részétől megszabadultak a hívek, az ősök buzgósága lankadóban van és az a jelszó kezd lábra kelni: „nem kell az egyháznak semmit ingyen tenni; fizeti az állam". Ezt az áramlatot kell mindenképen visszaszorítani. E végből erős, edzett, készségben nyilvánuló hitet kell fejleszteni. Ennek véghezvitelére elégtelenek egymagukban a gyülekezet élén álló lelkészek. A segítőtársakat a presbitériumokban kell keresni. Majd a népnevelés és a tanítói javadalmazás ügyeire tért át beszédében. Hogy a népnevelés ügyét elébb vigyük, szükséges mindenekelőtt, hogy legyen egy, a hivatásának élő, anyagiakkal nem küzdő tanítói kar. E végből oda kell hatni az államnál, hogy a tanítói kar fizetése és korpótléka az állami elemi népiskolai tanítók fizetésével egyenlővé tétessék és hogy a kántori javadalmazás ne számíttassék hozzá a tanítói fizetéshez. Végül az egész egyházmegye minden tagját közös munkára hívta fel, hogy legalább ebben a kis körben legyenek segítségére és mozdítsák elő az ő nemes irányú törekvéseit. A nagy tetszést aratott beszéd után a közgyűlés tárgysorozatában megállapított ügyek kerültek tárgyalás alá. Az egyházmegyei tisztviselők választási jegyzőkönyvei alapján ifj. Morvay Ferenczet e. m. v. tanácsbiróul, Hardy Sándort e. m. v. főjegyzőül és Józan Sándort e. m. e. aljegyzőül megválasztottaknak jelentette ki a közgyűlés. Az üresedésben volt tanügyi bizottsági elnöki székre egyhangúlag Széles Sándor gyüdi lelkész választatott meg. Az egyházmegye még az 1910. évi deczember 19-iki rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy „Dányi Gábor emlékezete" czímen egy alapítványt létesít, melynek évi kamatából a felső baranyai lelkészek vagy . tanítók egy — bármely középiskolában legjobban tanuló — gyermeke ösztöndíjat kapna. Ez alapítvány tőkéje ez ideig csaknem megüti a 2000 koronát. Értesülvén a közgyűlés arról, hogy közszeretetben álló gondnoka, Benkő Gyula kir. tanácsossá neveztetett ki, a kitüntetés felett jegyzőkönyvében adott örömének kifejezést. A segélyezésekre ajánlás után, mint érdekes tárgy s a maga nemében mint első kísérlet került a gyűlés elé a lelkészértekezlet azon indítványa, hogy a megválasztott és hivatalukat elfoglalt új lelkészek a legköze-