Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

ISKOLAÜGY. A népiskolai vallástanítás tanterve. A dunamelléki ref. egyházkerület 1910. októberi jegyzőkönyv 216/VI., továbbá az 19J1. májusi jegyzőkönyv 74. sz. alatt azzal bízta meg a kerületi népiskolai bizottságot, hogy egy új tantervet készítsen el, oly időben, hogy a f. évi őszi kerületi közgyűlésre beterjeszthető legyen. Tóth Sándor, a bizottság előadója elkészítette a tantervet s abból közöljük a következőkben a vallástanításra vonatkozó részt, hogy olvasóink s a kerületi gyűlés tagjai előre ismerhessék. * Bevezetésül. A ref. népiskola a nép nevelőintézete s mint ilyen arra van hivatva, hogy ker. erkölcsi jellemet képezzen s közölje a tudásnak azon elemeit, melyeket a társadalom minden tagjától megkövetel s melyek a továbbképzés alapjául szolgálhatnak. A népiskola czélja első sorban a ker. erkölcsi jellemképzés, ennek pedig legfőbb eszköze a példaadás lévén, önként következik, hogy a népiskolai nevelő-oktatás első eszköze maga a tanító. Azért az egyházaink szolgálatában álló tanítóktól megköveteli az egyházkerület, hogy sohase feledjék, miként ők a ref. anyaszentegyház királyi papságának tagjai. Ebből folyólag: a) Kötelessége minden tanítónak, hogy az iskolában, családban, az egyházi és társadalmi életben legyen világító fáklya, hegyen épült város, hogy látván a gyermekek s a felnőttek az ő cselekedeteiket, örömmel kövessék Isten dicsőségére szolgáló példájukat. b) Tegye a tanító hitfelekezetünk iskolájában az összes oktatás központjává a ref. ker. vallást, olyformán, hogy minden tantárgynál Isten jóságát, bölcseségét, szeretetét stb. tüntesse fel. e) A tanítást minden délelőtt és délután énekléssel, imával kezdje és végezze. d) Vezesse a tanítványait önmaga a templomba, úgy és akkor, a hogy és a mikor azt az egyháztanács kívánja és meghatározza. Ha az egyháztanács kívánsága az iskolai oktatás hátrányára szolgálna, a kérdés felett végérvényesen az esperes dönt. e) A hol ifjúsági egyesületek vagy vallásos összejövetelek stb. szerveztetnek, ott azokban a tanítók a királyi papság buzgóságával kötelesek közreműködni s azok rendszeres látogatásában jó példával előljárni. Ha a tanító ezeket s az ezekhez hasonló s a lelkész közreműködésével szervezett valláserkölcsi czélú belmissziói egyesületeket elhanyagolja vagy épen népszerűtleníteni törekszik, ellene az esperes a zsinati I. t.-cz. 162. § f) pontja értelmében rendbüntetést alkalmaz, s ha ez eredményre nem vezetne, ellene az esperes hivatalból a Zs. V. t.-cz. 34. § 4. pontja alapján fegyelmi eljárást indít. * Vallásoktatás az elemi népisicola I—VI. osztályában. A népiskolai valláserkölcsi oktatás czélja az, hogy a növendékek érzését, gondolkozását és cselekvését evangéliumi keresztyén szellem irányítsa és hassa át. Általános a panasz, hogy népünk vallásos élete rohamos hanyatlást mutat. Ezt nem csupán az bizonyítja, hogy megfogyott a vidám szívvel hozott áldozat száma; hogy a templomok sok helyen csaknem üresen állnak ; hogy törvény után törvényt kell alkotni az egyházi iskolai terhek behajtásáról; hogy nap-nap után szaporodnak a rajongó felekezetek, hanem mutatja leginkább az, hogy népünk kötelességének teljesítéséhez, a kísértések visszautasításához, ősi tiszta jellemének megőrzéséhez, bújának, bajának elviseléséhez nem képes vallásából elegendő erőt meríteni. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek nem egy oka van, hanem ez száz különböző ok összeműködésének eredménye. De kiváló oka ennek az is, hogy népiskolai vallásoktatásunk irányt és módszert tévesztett. Nem vallásos érzést plántál a fogékony gyermeki lélekbe, hanem a vallásról szóló tudomány száraz meghatározásaival terheli a gyermek lelkét. Oly meghatározásokkal, melyek nehéz szubtilitásaikkal a gyermeki lelket agyonkínozzák, kifárasztják s a vallás és egyház ellen hangolják, s melyeknek a gyermekek az életben semmiféle alkalmazhatóságát nem érzik, a melyek megerősítik a gyermek lelkében azt a mindenfelől zengő gonosz meggyőződést, hogy a vallás nem ér semmit, felesleges s legfeljebb a lélek gyötrelme. Miért volt apáink élete vallásosabb ? Azért, mert az 50—60 évvel ezelőtti nemzedék ismerte apróra a bibliát. Mert ha jellemét kísértették, ostromolták, ha kereszteket mért reá az isteni bölcseség: a bibliából intő, bátorító, vigasztaló példákat tudott magának idézni; azok tanulságából önmaga erőt tudott meríteni. Erezte az iskolai vallásoktatás alkalmazható voltát s egész életen átkísérő áldását. S ezzel ellentétben miért fordul el a mai nemzedék vallásától, templomától s miért vetkőzik ki ősi tiszta jelleméből ? Azért, mert nem ismeri a bibliát; mert népiskolai vallásoktatásunk káték és hittételek beemlézésévé változott, melynek a gyermek csak keserű emlékeit viszi az életbe magával. Meggyőződésünk azért, hogy a lelket kell a népiskolai vallásoktatásnak vallásossá tenni; a vallásos érzéseket, a hitet, bizalmat, Isten akaratán való megnyugvás érzéseit kell a gyermeki lélekben felébreszteni s abba beleplántálni. Ennek pedig egyetlen biztos eszköze a biblia. Világszerte mindenütt azok a legvallásosabb népek, a melyek legbibliásabbak s nálunk is minden gyülekezetnek azok képezik a színe-javát, kik a bibliában a legotthonosabbak. Tehát ezek számát kell szaporítanunk a népiskolai vallásoktatás által. A felhozott indokok alapján a népiskolai vallásoktatást a biblia alapos megismerésére kellene fektetni.